Talia

Zane letérdel az ágy lábához. A keze a bokámra fonódik, és azokkal a lélegzetelállító kék szemeivel néz fel rám. „Szabad?”

Csak bólintani tudok.

Felemeli az egyik lábamat, és csókot nyom a bokámra. Aztán elveszi az üveget Madidoxtól, és hagyja, hogy néhány csepp a rüszkömre, a bokámra, a belső térdem érzékeny bőrére hulljon. Aztán a szája követi a cseppeket, és őrjítő alapossággal nyalja le