Talia

Mélyet lélegzem – menta és ózon, hűsítő és nyugtató –, és érzem, ahogy a vadul verő szívem lassulni kezd. Az izmaim ellazulnak. A hasamban feszülő idegesség valami melegebbé, éhesebbé alakul át.

„Jó kislány” – mormolja Maddox, és a dicsérettől olyan forróság önt el, hogy Zane szeme aranyban villan meg. „Na most, ez az elején furcsa lehet, de ígérem, jobb lesz. Bízol bennem?”

„Bízom benned” –