KIERA SZEMSZÖGE

Elterültem a matracomon. Nyers, zsigeri nevetés szakadt fel a torkomból, hangosan visszhangozva a hálószoba falain. Az elmúlt tíz perc tiszta eksztázisa úgy lüktetett az ereimben, mint valami bódító drog, elektromos energiával töltve meg az ujjbegyeimet. A levegőbe rugdostam, megszédülve a sötét, diadalmas mámortól. Megragadtam a drága selyempárnámat, és mélyen a szövetbe temettem