SIENNA SZEMSZÖGE

Kimerült testemet bevonszoltam a feldúlt hálószobámba; a lábaim minden lépésnél olyanok voltak, mint az ólom. A karom tompán lüktetett a fájdalomtól, és a tehetetlen düh forró könnyei égették a szemem sarkát, ahogy végignéztem a pusztításon. A mostohacsaládom semmit sem bízott a véletlenre: mindent elkövettek, hogy a menedékemet a végletekig meggyalázzák. A ruhák száraz falevelekk