SIENNA SZEMSZÖGE

– Hát, emlékszem. – Kihúztam egy széket, leültem, és összefontam a karomat. – Kezdj beszélni.

– Miről is beszélhetnénk még? – Myra hangja fakó volt. – Már mindenre emlékszel. A dolog megtörtént. A múltat nem változtathatod meg.

A szavak fellobbantottak valamit bennem. – Csak ennyit tudsz mondani? – Éreztem, ahogy megemelkedik a hangom. – Elvetted az örökségemet!

– Sosem akartad! –