SIENNA SZEMSZÖGE

A vendégszoba levegője mozdulatlan volt, csupán egy valahol a távolban ketyegő óra halk nesze törte meg a csendet. A félhomályban felvillant a telefonom képernyője: 5:30. Az időpont szinte kihívásként meredt rám. Sóhajtva feltápászkodtam; a történtek teljes súlya mázsás kőként nehezedett a mellkasomra.

Megdörzsöltem a halántékomat, próbálva elhessegetni az álmosságot és a szívembe