Elora tekintete a Tessa ujjain himbálózó sárgaréz kulcsra tapadt. A nappaliban csend honolt, sűrű volt a kimondatlan feszültség, amelyet kettejük közül csak ő értett igazán.

Tessa szeme a folyosó csiszolt padlójára villant, vonásain eluralkodott a nyers kapzsiság. A padlótól a mennyezetig érő ablakokra, a modern berendezésre és a tágas elrendezésre nézett, amely a város legáhítottabb közlekedési folyosójának szívében feküdt. Széles, betanult mosoly terült el az arcán.

– Elora, ha tényleg meg akarsz szabadulni ettől a helytől, miért nem adod el nekem? – Tessa előrelépett, kisimítva kötött felsőjét. – Egy ilyen első osztályú, háromszobás lakás normális esetben jóval több mint kétmilliót ér. Egy ilyen aranybányát átadni valami vadidegennek egy ügynökségen keresztül kész pénzkidobás. Te is tudod, hogy működik a világ. A jó dolgoknak a mi köreinkben kell maradniuk.

Caleb azonnal helyeslően bólintott, és mellé lépett.

Tessa gyengéden Caleb alkarjára tette a kezét, hangja leereszkedett a jól ismert, fojtogató mézesmázosságba.

– Caleb és én össze tudunk kaparni most azonnal másfél milliót készpénzben. Évek óta ismerjük egymást, úgyhogy felesleges filléreskedni a számokon a legjobb barátaiddal. Ráadásul, ha a tulajdoni lap már az én nevemen lesz, bármikor alhatsz a vendégszobában, amikor csak akarsz. Így mindenki jól jár.

Elora ránézett. Keserű, jeges közöny telepedett a mellkasára. Előző életében szánalmas hálával nyelte volna le pontosan ezt a mérget, meggyőződve arról, hogy Tessa csak az ő lakhatásáért aggódik. Tessa mindig is kiválóan értett ahhoz, hogy a nyílt rablást nővéri jótékonyságnak álcázza.

Elora félrebillentette a fejét, hagyva, hogy a habozás halvány jele kiüljön az arcára.

– Ez… megfontolandónak hangzik.

Tessa mosolya önelégült magabiztossággal szélesedett el. Elora tétovázását megadásnak vélte, pont úgy, mint minden egyes alkalommal az elmúlt öt évben. Tessa szemében Elora egy jámbor teremtés volt, akinek nem volt gerince ahhoz, hogy szembeszálljon a családdal.

Pont a kellő pillanatban Elora telefonja élesen megrezzent a kezében.

Felemelte a képernyőt, színlelt meglepettséggel az arcán.

– Nahát. Ez gyors volt.

Tessa lábujjhegyre állva előrehajolt, szeme hirtelen gyanakvással szűkült össze.

– Mi az? Ki írt?

– Az ingatlanos. – Elora felnézett a képernyőről, hangjába mesterséges vonakodást vegyítve. – Igazából szerintem sok igazság van abban, amit mondtál, Tessa. De az ügynök épp most talált egy készpénzes vevőt. Egy befektetőt, aki már holnap reggel le akarja zárni az üzletet. Két és negyedmilliót ajánlott érte azonnal.

Tessa arca azonnal megfeszült. A szín kiszaladt az orcájából, helyét kétségbeesett pánik vette át.

– Elora, én kérdeztelek először! Nem fordulhatsz csak úgy sarkon, hogy a hátam mögött eladd egy vadidegennek!

– Nem akarom – mondta Elora, halk sóhajt megeresztve. – De ez óriási árkülönbség. Tessa, te is érted, mekkora pénzről van szó, ugye? A saját jövőmre is gondolnom kell.

Elora feloldotta a telefon képernyőjét, és a hangszórót a szája felé emelte, mintha a hangüzenet gombját tartaná nyomva.

– Az ár megfelel nekem. Készítse elő a szerződést holnap reggelre…

Tessa átvetette magát a szőnyegen, reszkető ujjakkal ragadta meg Elora csuklóját.

– Állj! Várj! Ne küldd el!

Elora megtorpant, a hüvelykujja alig egy centire lebegett az üveglap felett. Nyugodt, kérdő tekintettel nézett farkasszemet Tessa kétségbeesett pillantásával.

– Miért?

Tessa olyan erősen harapott az alsó ajkába, hogy az elfehéredett. Hátrapillantott Calebre, akinek a homlokát szorongó értetlenség ráncolta, majd visszafordult Elorához.

– Találkozzunk félúton. 1,7 millió. Írasd rám.

Elora lassan megrázta a fejét, és szándékos határozottsággal húzta ki a csuklóját Tessa szorításából.

– Egy készpénzes vevő 2,25 milliót ajánlott, Tessa. Nem dobhatok ki több mint félmillió dollárt az ablakon csak azért, hogy kedves legyek.

Tessa összeszorította a fogát, a mellkasa zihált, ahogy a féltékenység és a lemaradástól való rettegés eltorzította az arcát. Félrevonta Calebet, és hevesen suttogni kezdett a fülébe. Caleb elhúzta a száját, kézzel-lábbal gesztikulált, miközben fojtott, pánikszerű hangon vitatkoztak. Előrántották a telefonjaikat, lázasan böngészték a banki applikációkat, ellenőrizték a befektetési alapjaik egyenlegét, és gyors hívásokat bonyolítottak le a családtagokkal, hogy sürgősségi átutalásokat hajtsanak fel.

Öt feszült percnyi kapkodó suttogás és képernyőpötyögés után Tessa visszamasírozott. A hangja feszes volt, remegett a kétségbeeséstől.

– 1,9 millió! Ez az utolsó centig minden, amit Caleb és én össze tudunk szedni a számláinkból, a hiteleinkből és a rokonoktól felvett kölcsönökből! Kell vagy nem?!

Elora megérintette a képernyőt, lezárva a készüléket; az éles kattanás megtörte a csendet.

– Áll az alku. Most azonnal bemegyünk a bankba.

***

A földhivatali és banki központ előtt a késő délutáni nap hosszú, narancssárga árnyékokat vetett a betonozott térre.

Caleb a kőkút mellett állt, látható idegességében a halántékát dörzsölte.

– Tessa, biztos vagy benne, hogy nem ugrottunk bele ebbe túl gyorsan? Konkrétan mindkét megtakarítási számlánkat lenulláztuk. Pénzt kértünk kölcsön a szüleimtől, az unokatestvéredtől, és három hitelkeretet merítettünk ki teljesen, csak hogy összekaparjuk azt az 1,9 milliót.

Tessa gúnyosan felhorkant, és ingerült pillantással igazította meg a retikülje pántját.

– Ne légy már ilyen szűklátókörű! Van egyáltalán fogalmad róla, mennyibe kerül az ingatlan a városközpontban? Egy háromszobás lakás abban a kerületben soha nem megy kétmillió alá. Elora egy idióta, akinek fogalma sincs arról, mit érnek a vagyontárgyai. Ha megtartjuk a tulajdonjogot fél évig, simán továbbadjuk jókora haszonnal. Ahelyett, hogy valami céges befektető gazdagodna meg a hülyeségén, mi csaptunk le a lehetőségre. Használd már a fejedet egyszer az életben!

Caleb elhallgatott. A logika eloszlatta a kétségeit, helyét a könnyű haszon sekélyes izgalma vette át.

A mobilbanki felületén Elora figyelte a számok frissülését. Az újonnan átutalt összeg tiszta, jóváhagyott státusszal telepedett meg a főegyenlegén. 1,9 millió dollár.

Hideg, borotvaéles elégtétel áradt szét az ereiben.

Az eladási ár valamivel a piaci érték alatt maradt, de a piaci érték hamarosan teljesen értelmét veszti. Kevesebb mint egy hónap múlva az égbolt megnyílik, az éghajlat összeomlik, és a magasba törő vasbeton épületek függőleges temetőkké válnak. A tulajdoni lapok nem lesznek többek puszta gyújtósnál. Ami most számított, az a színtiszta likviditás volt.

Azáltal, hogy rákényszerítette Tessát és Calebet a készpénztartalékaik, a likvid megtakarításaik és a rokonoktól felvett kölcsöneik utolsó cseppig való kisipolására, gyakorlatilag semlegesítette őket. Amikor eljön az apokalipszis, egyetlen árva dollárjuk sem marad majd ételre, vízre, orvosi felszerelésre vagy fegyverekre. A teljes biztonsági hálójukat egy cementsírra költötték.

És esze ágában sem volt hagyni, hogy élvezzék az utat a lejtőn.

Tessa kilépett az iroda előcsarnokából, a bordáihoz szorítva a lepecsételt tulajdoni mappát. Bár mélyen áron alul szerezte meg a belvárosi ingatlant, az ábrázata fanyar és savanyú maradt. Nyilvánvalóan neheztelt amiatt, hogy Elora nem engedett az eredeti, másfél milliós követelésének.

Ahogy hárman a metróállomás felé indultak, Tessa megigazította dizájnerszemüvegét, és éles pillantást vetett Elorára.

– Most, hogy az üzlet lezárult, Elora, mégis mi volt az a műsor az ebédnél? Hát nem megmondtam, hogy viselkedj udvariasan Gusszal?

Elora tartotta a lépést, felvéve a ritmusukat.

– Erőszakkal be akart tuszkolni a kocsijába, és nyilvánosan a derekamhoz nyúlt. Miért kellene udvariasnak lennem valakivel, aki szexuálisan zaklat?

Tessa eltúlzott hitetlenkedéssel a szája elé kapta a kezét, hangjából csöpögött a leereszkedő sajnálat.

– Szexuálisan zaklat? Biztos vagy benne, hogy nem értetted félre a helyzetet? Talán csináltál valamit, amiből rossz következtetést vont le. Miért viselkedne egy tiszteletreméltó férfi így a semmiből?

Elora egyenesen előre nézett, ajkát halvány, hideg mosoly érintette. A szavak émelyítő ismerőssége hullámzott át rajta. Előző életében Tessa pontosan ezzel a mérgező logikával védte Gust minden egyes alkalommal, amikor átlépte a határt.

Akkoriban Gus sarokba szorította, közönséges pletykákat terjesztett arról, hogy lefekszenek egymással, és könyörtelenül zaklatta a munkába menet. Amikor Elora Tessához fordult segítségért, Tessa egyszerűen lesöpörte a traumáját a gyomorforgató magyarázataival.

*Ha eltekintesz a kopasz fejétől meg a pocakjától, Gus igazi főnyeremény* – mondta neki akkoriban Tessa. – *Azért kopasz, mert intelligens. Azért testes, mert nagy a szíve. És ha már az első randin megpróbált elrángatni egy hotelbe, az csak azt jelenti, hogy tiszta szándékú és egyenes. Manapság ritkák az olyan férfiak, akik ilyen szenvedéllyel tudnak szeretni. Hálásnak kellene lenned, hogy valaki ennyire akar téged.*

Most Tessa ingerült sóhajt hallatott, megrázva a fejét.

– Mindig másokban keresed a hibát, Elora. Néha bele kellene nézned a tükörbe, és elgondolkodnod azon, hogy te is rontottál-e el valamit. Megmondtam, hogy bánj vele tisztelettel, te meg lejáratod. Dora néni felhívott délután, és fél órán át üvöltözött velem a te gyerekes viselkedésed miatt!

Elora zavartalan hangon válaszolt:

– Úgy tűnik, a nagynénédnek elég heves a természete.

Tessa félrenyelte a saját dühét, teljesen kizökkentette Elora bűntudatának teljes hiánya. Éles kattanással csapta be a táskáját.

– Mindegy. Legközelebb próbálj meg az én érzéseimre is gondolni, mielőtt megint ilyen cirkuszt csinálsz.

Elora simán bólintott.

– Persze. Emlékezni fogok rá.

Legközelebb már soha nem lesz.

Tessa arca kissé megenyhült, elégedetten azzal, hogy visszaszerezte az erkölcsi fölényét.

– Helyes. Mivel a lakás most már Calebé és az enyém, még ma este kezdj el pakolni. Azt akarom, hogy vasárnapra üres legyen a hely. A jövő héten felújítókat akarok hívni, hogy felszedjék a padlót.

– Értettem – mondta Elora.

A gyalogátkelő sarkánál elváltak útjaik. Caleb hanyagul intett egyet, és a lakónegyed felé fordult, miközben Tessa szorosan a karjába csimpaszkodott.

Elora nem indult haza. Ehelyett a buszmegálló melletti bérlőállomáshoz ment, a telefonjával beolvasott egy kerékpárt, és végigtekert egy párhuzamos szervizúton. Percről percre ismerte Caleb szokásait. Hogy elkerülje a tranzithíd díjának megfizetését, Caleb mindig a teherpályaudvar mögötti régi ipari negyeden át vezető, burkolatlan gyalogos levágót választotta.

Az a szűk sikátor holttér volt. Régi téglafalak, kiégett utcai lámpák és zéró térfigyelő kamera.

Elora két utcával előrébb letámasztotta a kerékpárt egy sor fém szemetes mögött. Felhúzta fekete kabátjának kapucniját, arcát mélyen az árnyékba rejtve. Az ég mély, zúzódásos sötétkékbe fordult, és a hőmérséklet hűlni kezdett.

Becsusszant a szűk sikátorba, némán lépdelt el a rozsdás konténerek és törött raklapok mellett, amíg el nem érte a sarkot, ahol a téglafal kiszögellése állt. Egyetlen, haldokló halogénlámpa pislákolt a feje felett, halkan zümmögve a betonfalak között.

Elora a hátát a durva téglafalnak vetette, légzése lassú, egyenletes és néma maradt. Úgy várakozott a sötétben, mint a ragadozó, amely már kívülről fújja a zsákmánya útvonalát.

Pár perccel később léptek zaja és hangok foszlányai szűrődtek be a sikátorba.

– Én akkor is azt mondom, hogy ma este ünnepelnünk kellene – szállt Tessa hangja a nyirkos folyosón, tele öntelt gőggel. – Az ingatlanárak abban a szektorban minden egyes hónapban emelkednek. Próbálj meg még egy lakást találni a csomópont közelében 1,9 millióért! Csak az a bolond adja el fillérekért.

Caleb hangjában a tétovázás halk szála bujkált.

– Azért mégis… nem volt egy kicsit elhamarkodott megvenni ma a lakást? Még öt percet sem adtál, hogy átgondoljam.

Tessa hangosan felnevetett, a hangjából sütött a gúny.

– Ugyan már! Elora mindig is egy hülye volt. Mondok valamit, ő meg elhiszi minden szavamat, mint egy betanított kutya. Nevetséges az egész. Ezúttal életünk üzletét csináltuk meg…

A hangja éles zihálásba fúlt.

Hirtelen légáramlat kavarta fel a szemeteszsákokat mellettük.

Caleb a homály felé fordította a fejét, homlokát ráncolva.

– Tessa? Mi az a…

Egy nehéz, kiszámított csapás zúdult a tarkójára hátulról.

Caleb szemei felfelé fordultak a fejében. A lábaiból azonnal elszállt az erő, nehéz teste előrezuhant, és tompa, gyomorforgató puffanással terült el a repedezett aszfalton.

Tessa földbe gyökerezett lábbal dermedt meg, a szemei kidülledtek a rémülettől, ahogy a sikoly a kiszáradt torkán akadt.

A sikátor koromsötét mélyéből egy sötét, kapucnis alak lépett ki lassan a halvány halogénfénybe.