Elora kilépett a sötétségből, és egy pillanatig sem habozott. Kivágta a lábát, térdhajlaton rúgva Tessát. A nő éles zihálással roskadt a járdára, a feje a téglafalnak csapódott. Csatlakozott Calebhez a hideg betonon a mély, öntudatlan álomban.

A sikátor árnyékában állva Elora halkan, megvetően felhorkant. Benyúlt a kabátzsebébe, és előhúzott egy pár eldobható műanyag kesztyűt, amelyet még egy tengeri herkentyűs étteremből mentett el. Az ujjaira húzta őket, majd lehajolt.

Felszedte Caleb és Tessa elejtett telefonját a sikátor köves talajáról. Az öntudatlan testeket kihasználva először Caleb ernyedt kezét ragadta meg, és a hüvelykujját az érzékelőhöz nyomta. A képernyő életre kelt, feloldva az eszközt. Megismételte a folyamatot Tessa telefonjával is, a nő ernyedt mutatóujját használva.

– Úgy tűnik, én is jó üzletet csináltam.

Vidám hangsúllyal suttogta a szavakat maga elé, ujjai precízen mozogtak a világító képernyőkön. Megnyitotta az alkalmazásboltot, és elkezdte letölteni az összes elérhető, uzsorakamatra működő gyorskölcsön-applikációt. A kezei egyszerre dolgoztak mindkét kijelzőn, mozgásuk szinte elmosódott a halvány halogénfényben.

A ragadozó hitelalgoritmusok készséggel nyújtottak hitelt. A digitális folyamathoz nem kellett más, mint egy telefonszám és egy gyors hitelképességi ellenőrzés. Másodperceken belül értesítések csilingeltek, ahogy hatalmas összegeket hagytak jóvá. Elora végigkattintgatta a felületeket, annyi pénzt csapolva le, amennyit a platformok csak engedtek. Az alkalmazások vaskos kezelési költséget vontak le, de a puszta volumen kárpótolt ezért. Caleb és Tessa makulátlan hitelkeretét kihasználva közel kétmillió dollárnyi uzsorakölcsönt vett fel a kettőjük nevére. A beáramló hatalmas készpénztömeget közvetlenül a saját biztonságos bankszámlájára utalta át.

Hogy végleg bezárja a csapdát, belépett a fiókbeállításokba, és a visszafizetési határidőt mindössze hét napra állította be. A hitelek pont akkor dőlnek majd be, amikor a társadalom összeomlik. Mielőtt az apokalipszis ténye egyáltalán eljutna a tömegek tudatáig, ennek az áruló párosnak meg kell tapasztalnia a könyörtelen behajtók brutális valóságát, akik olyan milliókért vadásznak majd rájuk, amelyeket soha el sem költöttek.

Eltüntetett minden digitális nyomot a telefonokról. Törölte az alkalmazásokat, kitörölte az ellenőrző SMS-eket, és kiürítette a böngészési előzményeket. Ezután átkutatta a táskáikat, a hitelkártyáikat és a rúzsaikat szétszórta a koszos földön, rablótámadás látszatát keltve a sikátorban. Elégedetten a munkájával, öntudatlanul hagyta őket a fagyos talajon, és beleveszett az éjszakába.

Jóval később Tessa felnyögött, a szemhéjai felpattantak. A villódzó utcai lámpa éles fénye miatt lüktetett a feje. Felült, a keze a durva aszfalthoz dörzsölődött, mielőtt a sikátor emléke visszarontott volna a tudatába.

– Caleb! Caleb, ébredj!

Addig pofozgatta a férfi vállát, míg az fel nem nyögött, a tarkóját dörzsölgetve. Talpra kászálódtak, és végignéztek a szétszórt holmijuk zűrzavarán. Sietve átkutatták a zsebeiket és a táskáikat.

– Biztos, hogy semmi sem tűnt el? Ennek semmi értelme.

Tessa a homlokát ráncolta, érintetlen telefonját reszkető kézzel szorongatva.

– Lehet, hogy ki akartak rabolni minket, de feladták, amikor rájöttek, hogy nincs nálunk készpénz.

Caleb leporolta a port a farmerjéről, felszisszenve a tompa fájdalomtól a koponyájában. Manapság szinte senki sem hordott magánál fizikai készpénzt, ami a rablást meglehetősen frusztráló próbálkozássá tette az utcai tolvajok számára.

– Igen, biztosan ez történt. A telefon tényleg a valaha volt legjobb találmány.

Tessa megkönnyebbülten sóhajtott fel. Röviden megbeszélték, hogy hívják-e a rendőrséget, de a sikátorban nem voltak biztonsági kamerák, és mivel semmijük sem veszett el, a feljelentés időpocsékolásnak tűnt. Elhessegetve az esetet, felkapták a táskáikat, és kibicegtek a sikátorból.

Elora visszatért lakása biztonságába és melegébe. Abban a pillanatban, ahogy a retesz kattant, ismerős, halk röfögés visszhangzott a folyosóról. Házi malaca, Pearl odatipegett hozzá, apró patái ritmikusan kopogtak a keményfa padlón. Pearl körbejárta Elora lábait, nedves orrát a sípcsontjához nyomva meleg üdvözlésként.

– Hazaértem. Örülsz nekem?

Elora elmosolyodott, leguggolt, és megvakarta a durva, sörtés szőrt Pearl fején. Hihetetlenül jól érezte magát. Azzal, hogy egyetlen nap alatt több millió dollárt biztosított be, és megsemmisítő pénzügyi csapdát állított annak a szégyentelen párosnak, mázsás súly gördült le a válláról. Levette a kabátját, megmosta az arcát, és belezuhant a puha ágyába. Megengedte magának a mély alvást, az izmaiból reggelig elszivárgott a feszültség.

Amikor másnap kinyitotta a szemét, ragyogó napfény szűrődött át a reluxán, meleg, aranyló sávokat vetve a takarójára. A reggel békésnek tűnt. Odakint az élet a szokásos, mit sem sejtő tempójában haladt. De úgy ébredt, hogy pontosan tudta: ez a nyugalom nem tart sokáig. Az apokalipszis visszaszámlálója ketyegett a fejében. Még több tőkére volt szüksége, hogy elérje a végső „Nagy Költekező” eredményt.

Felült, felkapta a telefonját az éjjeliszekrényről, és felhívta legidősebb fogadott bátyját, Gavin Vosst.

A vonal kétszer csengett, mielőtt a férfi felvette volna.

– Nocsak, nézzük csak, ki az. Elora. Ez ritka. Már kezdtem azt hinni, hogy elfelejtettél minket.

Gavin hangja halványan gúnyos felhanggal szólt a hangszóróból, a gazdagság könnyed arroganciájával átitatva. Elora összeszorította a száját. Ő csak az örökbefogadott lány volt, egy hátrahagyott kötelezettség, amelyet néhai gyámja, Arthur rótt a Voss családra. Éveken át tartotta a távolságot, tudva, hogy a család púpnak tekinti a hátán. Most pontosan ezt a dinamikát kellett kihasználnia.

– Hogy is felejthetnélek el? Gavin, érdekelnének azok a céges részvények, amiket Arthur rám hagyott?

Halkan felnevetett, átvágva az udvariaskodáson, és egyenesen azt kínálta fel, amire a férfi a legjobban vágyott. Gavin, aki alig várta, hogy kiiktasson egy vélt riválist a családi vállalkozásból, vissza akarta szerezni azokat a részvényeket a saját ellenőrzése alá.

– Mikor érsz rá?

A hangneme azonnal megváltozott, a gúny elpárolgott, helyét éles üzleti érdeklődés vette át.

– Ma délután?

Elora összehúzta a szemét, kalkulálva az időt. Minél gyorsabban lezárul a tranzakció, annál gyorsabban tudja átváltani azt a digitális vagyont kézzelfogható túlélőfelszerelésre.

– Rendben – egyezett bele Gavin. Pontosították az időpontot, majd bontották a vonalat.

Órákkal később Elora egy letisztult, üvegfalú belvárosi irodában ült, és nézte, ahogy Gavin átcsúsztat egy vastag mappát a mahagóni asztalon. Gyakorlott mozdulatokkal írta alá az átruházási dokumentumokat. Perceken belül pittyent a banki applikációja. További 700 000 dollárnyi készpénzre cserélte el a részvényeit.

Gavin a táskájába süllyesztette az aláírt szerződést, az arca ragyogott a megkönnyebbüléstől. Kivásárolta a lányt a családi örökségből. Elora közömbös kifejezést öltött magára, elcsomagolta a papírok saját példányát a táskájába, mielőtt felállt volna.

– Ja, egyébként, Gavin. Lenne valami, amiben a segítségedet szeretném kérni.

– Mi lenne az? Halljam.

Gavin összevonta a szemöldökét, vonásain egy pillanatra óvatosság villant át.

– Nincs véletlenül egy üres raktárad? Csak pár napra lenne rá szükségem. Egy barátom egy kis vegyesboltot akar nyitni, és ideiglenesen szüksége van egy helyre, ahol tárolhatna néhány árut.

Elora ártatlan, közömbös tekintettel állta a pillantását.

– Van egy üres raktáram Westonban. Majd elküldetem valakivel a kulcsot.

A kedvező részvényátruházás miatti megkönnyebbülésében Gavin megadta ezt a kis szívességet. Egy ideiglenes raktárhelyiség átadása semmiség volt a számára.

Hatalmas tőkével és egy biztonságos, magán kézbesítési helyszínnel felvértezve Elora nem vesztegette az időt. Egyenesen a vállalati negyedből a város legnagyobb nagybani piacára hajtott. A hatalmas komplexum hullámlemez tetők, gigantikus rakodórámpák és zúgó targoncák labirintusa volt.

Megfeszített figyelemmel dolgozva elővette a telefonját, és belépett a legutóbbi online rendeléseibe. Ha hatalmas kupac instant tésztát szállíttatna a társasházához, az nemkívánatos kérdéseket szülne a szomszédok körében. Minden beérkező online rendelését átirányította a westoni raktárba a gyanú elkerülése végett, mielőtt áthelyezné őket az interdimenzionális tárolójába.

Végigvágott a nyüzsgő folyosókon, és belépett egy gabonanagykereskedő telepére. Felkapott egy írótáblát a pultról, és hatalmas tételben kezdte leadni a rendeléseket. Százezer font prémium minőségű, hosszan eltartható rizst rendelt. Mind kiváló minőségű készlet volt, a végösszeg meghaladta a négyszázezer dollárt.

Továbbment a listán: negyvenezer font kölest kért, újabb százhatvanezer dollárt elköltve. Hozzáadott még kétezer font sokoldalú szójababot a számlához tizenkilencezer dollár értékben. A szójabab létfontosságú volt: tápláló, könnyen termeszthető, és szójatejjé, növényi alapú csirkehússá, szójafagyivá és szójajoghurttá alakítható.

Átmasírozott a folyékony élelmiszerek forgalmazójához. Kétezer nagy flakon étolajat kért, nagyjából százhúszezer dollár értékben. Hozzáadott ezerötszáz font életmentő sót, ami alig valamivel több mint ezerhétszáz dollárba került. Egy apokaliptikus pusztaságban a só elengedhetetlen volt; a hiánya szélsőséges körülmények között súlyos egészségügyi problémákat okozhat.

Ezután felkereste a fűszerkereskedőt, és több mint kétszázezer dollárt költött minden elképzelhető ízesítőre. Rendelt ezerötszáz font kristálycukrot, ezerötszáz font nátrium-glutamátot és hatszáz font gombaszószt. Kért háromezer üveg chilipaprika-szószt, ötezer üveg világos szójaszószt, ötezer üveg sötét szójaszószt és ötszáz üveg csípős szószt. Bedobott még ezer-ezer nagy flakon ecetet és salátaöntetet. A rendelést őrölt gyömbér, fokhagymapor, petrezselyem, chilipelyhek, fekete bors, római kömény, fahéj, babérlevél, szegfűszeg, fűszerpaprika, hagymapor, oregánó, kakukkfű, bazsalikom, rozmaring, kurkuma és szerecsendió nagybani tartályaival zárta.

Egyenként odalépett a kereskedők pultjaihoz, és a kártyája gyors lehúzásával kifizette a vaskos előlegeket. Elintézte, hogy a végső elszámolást a westoni raktárba történő fizikai leszállításkor rendezzék. Elora visszalépett a nyüzsgő piaci térre, előhúzott egy tollat a zsebéből, hogy kihúzza a tartós élelmiszerek szakaszát. Véglegesítette a bevásárlólistáját, szeme határozottan az apokaliptikus listáján szereplő következő kritikus túlélési kategóriára szegeződött. Hatalmas mennyiségű és sokféle húsra volt szüksége.