Lyri szemszöge:

"Lyri, siess már felöltözni! Nincs több húzódozás. Jössz, és kész!" – Roxy kiáltása egészen a nappaliból visszhangzott.

Felnyögtem, és a plafonra bámultam. Roxy jelenleg egy alakváltóval randizott. Nem akármilyen alakváltóval, hanem egy vérfarkassal, aki ma este nyitott meg egy éjszakai klubot a fivérével. Az a fivér pedig történetesen az Aurelius Hold Falka alfája volt. Soha nem vettem a fáradságot, hogy megtanuljam a valódi nevüket. Imádtam a legjobb barátnőmet, de megrögzött alakváltó-vadász volt. Vérmedvékről vérrókákra váltott, folyamatosan azt a bizonyos mitikus végzetszerű társ köteléket hajszolva bármivel, ami félig ember, félig állat. Most épp Amerika legveszélyesebb falkájának egyik farkasára vetett szemet.

"Lyra Black, ha elkésünk, szétrúgom a segged! A kocsi, amit Ronan küldött, még mindig lent vár!" – kiáltotta újra.

Nos, legalább végre megtudtam a pasija nevét.

Felálltam, és az ágyamra terített ruhadarabra meredtem. Roxy választotta ki, és alig lehetett ruhának nevezni.

"Ez a ruha rohadtul rövid! Úgy nézek ki, mint aki a pináját árulja!" – kiabáltam vissza. El sem hittem, hogy rám kényszerítette ezt.

Egy királykék, egyvállas, testhezálló darab volt. Egy vastag aranysáv futott végig a hátán, egyenesen a fenekemre vonzva a tekintetet. A szegélye alig pár centivel a csípőm alatt végződött. Felvettem, és rángatni kezdtem az alját, eleve vesztes csatát vívva a spandexszel. Belecsúsztattam a lábam egy pár fémes arany magassarkúba. A sminkemet visszafogottra vettem: épp csak annyi bronzosítót vittem fel, amennyi kiemelte gesztenyebarna bőröm természetes ragyogását. Sötét hajamat feszes, magas kontyba fogtam, az egyenesre vágott frufrum pedig a homlokomra simult.

Felkaptam a borítéktáskámat, és lemasíroztam a lépcsőn. Roxy a bejárati ajtó mellett állt, a telefonja képernyőjére tapadva. Hangosan, nehézkesen felsóhajtottam. Felnézett, és a szája szó szerint tátva maradt.

"Lányom, egyszerűen zabálni való vagy!" – mondta.

"Pontosan ezt a legrosszabb hallanom, mielőtt belépnék egy ragadozó alakváltókkal teli épületbe." Megforgattam a szemem, és megfogtam a kilincset. Az én szerencsémet ismerve ma este felfalnak, és biztosan nem valami kellemes értelemben.

Beszálltunk a várakozó fekete autóba. Roxy az egész utat bősz üzenetváltással töltötte. Percről percre közvetítette a pasijának, hol járunk. Én kibámultam az ablakon, néztem a város elmosódó fényeit, és arra vágytam, bárcsak visszatérhetnék a biztonságos, magányos ágyamba. A falaim már most omladoztak, pedig az éjszaka még el sem kezdődött.

Az autó finoman megállt. Kiléptem a járdára, és felnéztem a vörösen izzó neonfeliratra: Club Crimson Moon.

Roxy megragadta a csuklómat, és átrángatott a bejárati ajtón, kikerülve a sort. A basszus dübörgött a padlón keresztül, végigvibrálva a lábamon. Egyenesen két toronymagas férfi felé tartottunk, akik a bejárat közelében álltak. Roxy az első férfi nyakába borult. Ez csak Ronan lehetett. A férfi elhúzódott, vigyorogva bemutatkozott, majd félrelépett, hogy felfedje a testvérét.

"Kaelen Aurelius vagyok, az Aurelius Hold Falka alfája." Mély, dörgő baritonon beszélt, tekintete lassan végigsiklott a lábamon, a csípőmön, majd megállapodott az arcomon.

Dermedten álltam. Lélegzetelállító volt. Legalább százkilencvenöt centi magas lehetett, rám tornyosult. A bőre gazdag olíva árnyalatú volt, egyedi készítésű ruhái pedig feszesen simultak a masszív, szálkás izmaira. Halántékának őszes beütése érettebb korról árulkodott, ami előkelő, veszélyes kisugárzást kölcsönzött neki.

Figyeltem, ahogy megváltozik a tekintete. A metsző mogyorózöldből izzó, szúrós aranyszínűvé alakult át, majd egy szempillantás alatt visszaváltott zöldre. A gyomrom megpördült. Ebben a városban a legtöbb nő már a látványtól is ledobná a bugyiját egy alakváltó előtt. Én nem tartoztam közéjük.

Átvágtunk a zsúfolt földszinten, elhaladva a letisztult, fekete bőrülések sorai mellett, és a VIP részleg felé vettük az irányt. A felső szintet plüss, vérvörös bőrkanapékkal rendezték be. Aprócska ruhákba bújt felszolgálólányok rajzották körbe azonnal az asztalunkat. Letettek három nehéz üveg Armand de Brignac Ace of Spades Brut Rosét egy tálca felespohár kíséretében.

Besüppedtem a kanapé legtávolabbi sarkába, és töltöttem magamnak egy italt. A zene bömbölt körülöttünk. A tekintetemet a lenti táncparketten vonagló testekre szegeztem, de a bőröm bizsergett. Nehéz, fojtogató súly nehezedett az arcom oldalára. Valaki engem bámult. Nem kellett oldalra fordítanom a fejem, hogy tudjam: Kaelen az. Ragadozó pillantása olyan volt, mint a fedetlen bőrömet perzselő fizikai hőség. Kényelmetlenül fészkelődtem miatta az ülésen.

Roxy meglökte a vállamat, és a táncparkett felé mutatott. Ez volt a tökéletes menekülési útvonal.

Egymás mellé állítottam három feles töményet, és egymás után lehúztam őket. Az üres poharakat az asztalhoz csaptam, és talpra ugrottam. Életemben nem mozogtam még ilyen gyorsan. Gyakorlatilag lesprinteltem a lépcsőn a fő szintre.

Pont akkor értünk a tömeg közepébe, amikor megszólalt Bell Biv DeVoe-tól a Poison. Az alkohol gyorsan a véráramomba jutott. Átadtam magam a mély basszusnak, ringattam a csípőm, és lazán mozgattam a vállamat. Nagyszerűen éreztem magam.

A DJ átkeverte a számot, és Juvenile Back That Azz Up-jának ütemeit indította el.

A semmiből két nagy, határozott kéz kulcsolódott hátulról a csípőmre. Nem húzódtam el. Az alkohol táplálta az önbizalmamat, az idegen pedig szorosan a mellkasához vonta a hátamat. Együtt mozogtunk. Tökéletesen tartotta a lépést az agresszív ritmussal, a csípőjét a fenekemhez dörzsölve. Visszaringattam a csípőmet az ágyékához. Ha még a húszas éveim elején járnék, már biztosan kirángattuk volna egymást a parkolóba, és mint a nyulak, úgy basznánk egy autó motorháztetején.

Roxy ujjongva táncolt el mellettünk, és még egy kósza felespoharat nyomott a kezembe. Lehúztam. Hátrahajtottam a fejem, és megfordultam, hogy megnézzem a srácot, akivel táncoltam. Gyönyörű volt. Magas, széles vállú, éles állkapoccsal.

"Hogy hívnak?" – kérdeztem átkiabálva a zenét.

Lehajolt, az ajka a fülem ívét súrolta. "Garith."

A lehelete forró volt a nyakamon. A méhem megfeszült, és heves forrósághullám lőtt egyenesen a combjaimba. A pinám folyni kezdett, mint a megnyitott csap, eláztatva a pamut alsóneműmet. Pillanatok alatt történt, és teljesen letaglózott. Nem tudtam, hogy alakváltó csábítási trükk volt-e vagy az alkohol műve. Fel voltam izgulva, csuromvizes voltam, és dörzsölődésre vágytam.

"És téged?" – kérdezte. A hangja rekedtes, csábító dorombolás volt.

Kinyitottam a számat, hogy válaszoljak.

Fülsiketítő, rémisztő morgás hasított a levegőbe.

A hang puszta ereje beleremegett a fogaimba. A zene hirtelen elhallgatott. A pulzáló fények abbahagyták a villogást. Az egész klub síri csendbe burkolózott.

Az izgalmam azonnal elszállt. A puncim ott helyben kiszáradt. A félelem jeges vízként zúdult végig az ereimben, és azonnal kőkeményen kijózanított.

Megfordultam.

Kaelen alig egy méterre állt tőlem. A mellkasa hevesen emelkedett a mély, szaggatott lélegzetvételektől. A szeme már nem mogyorószínű volt. Lángoló, tiszta aranyban égett.

Láttam már farkasokat korábban is. Ha egy farkas szeme aranyban villan, az két dolgot jelenthet: vagy veszélyesen fel van ajzva, vagy rettentően dühös. A Garithre mért halálos pillantása nagyon is egyértelművé tette a szándékait. Bőszült harag tombolt benne.

Nagyot nyeltem, a szívem a bordáimnak kalapált. Miért viselkedik így? Épp csak most találkoztunk. Vadidegenek vagyunk. Pontosan ez az elborult, birtokló agresszió volt az oka annak, hogy soha nem voltam hajlandó alakváltókkal randizni.

"Ó, szia, Kaelen" – mondtam. A hangom kissé megremegett, elárulva a pánikomat.

Teljesen rám sem hederített. Aranyszínű szeme továbbra is Garithre szegeződött, szinte elevenen megperzselve őt.

Garith hátrált egy fél lépést, Kaelen és köztem járatva a tekintetét.

"A pasid, a párod, vagy mi a fene?" – kérdezte Garith.

"Nem, nincs sem párom, sem pasim" – feleltem.

Kaelen felmordult. A vadállati hang szétzúzta a csendet.

Mielőtt levegőt vehettem volna, Kaelen előrelendült. Hatalmas ökle Garith arcába csapódott, a férfi pedig keményen a padlóra zuhant.

Felsikoltottam és hátraléptem, a mellkasomhoz kapva. Mi a fene baja van ennek a szörnyetegnek? Az agyam rémült köröket járt be. Miért hagytam, hogy Roxy rábeszéljen erre? Miért engedtem, hogy elrángasson ide?