Kaelen szemszöge:

Szeretem az öcsémet, de alfa vagyok. Hatalmas területet irányítok. Falkán belüli vitákat rendezek, magányos farkasok jelentette fenyegetéseket kezelek, és üzleti birodalmakat vezetek. Senkire sem várok, legkevésbé egy emberi nőre. Mivel Ronan a bétám, és köti az ebet a karóhoz, hogy ez az emberlány, Roxy a végzetszerű társa, kötelességem találkozni vele. Ha valóban a párja, ő szüli majd a leendő unokahúgaimat vagy unokaöcséimet. Ők lesznek a falkám jövőbeli bétái. Legalább találkoznom kell vele, és befogadnom a sorainkba, amikor eljön az ideje.

Ronan a sarkán rugózott a Club Crimson Moon előtt. "Tesó, végre úton vannak" – mondta, és szétfeszítette a lelkesedés.

Egy elegáns fekete autó gördült a járdaszegély mellé. A klubból áradó mély basszus a háttérbe szorult, ahogy kinyílt a hátsó utasoldali ajtó.

A szívem kihagyott egy ütést a mellkasomban. Egy illat csapott meg, amely egyenesen kiszakította a levegőt a tüdőmből. Méz és mangó. Édes, telt és bódító. Az orrcimpám kitágult. A szemfogaim sajogni kezdtek az ínyemben. Azt hittem, az illat a lányhoz tartozik, akit a fivérem felsegített a járdára, de nem tőle jött. Hála a Holdistennőnek. Az meglehetősen kínos lett volna mindkettőnknek.

Az illat a másik nőtől áradt, aki épp kiszállt a kocsiból. Lélegzetelállító volt. Úgy százötven centi körül lehetett a lábára szíjazott, tizenhárom centis magassarkú nélkül. A teste telt és formás volt. Gesztenyebarna bőre szinte ragyogott a durva neon utcai fények alatt.

Obszidián megszólalt a fejemben: *Társ.*

Megmarkoltam a zakóm szélét. *Mi a faszt mondtál az előbb?!* – kérdeztem Obszidiánt, a belső farkasomat.

*Azt mondtam, Társ, te idióta. Az a méz- és mangóillat a társunk* – jegyezte meg gúnyosan.

Bassza meg az élet – mondtam magamban. A társam egy ember. Ki gondolta volna, hogy egy olyan hatalmas alfának, mint én – aki a Holdistennő által teremtett legelső alfáig vezetheti vissza a vérvonalát –, egy ember jut párjául? Egy törékeny ember, aki semmit sem tud a világunkról. Akár át is adhatnám a falkát az öcsémnek, és lehúzhatnék egy feles farkasölő sisakvirágot.

Ronan átkarolta a lányát. "Tesó, ő itt az én kicsikém, Roxy Vance, és a barátnője, Lyra Black."

Kinyújtottam a kezem. "Örülök a találkozásnak, Roxy" – mondtam kézfogás közben, igyekezve nem a barátnőjét bámulni.

Roxy maga elé tolta Lyrát. Amikor megláttam a ruhát, amit viselt, forrni kezdett a vérem. Túlontúl rövid volt ahhoz, hogy egy alfa társa más alakváltók előtt ilyet hordjon. Különösen egy megjelöletlen Luna. A vékony anyag rátapadt az idomaira, és semmit sem bízott a képzeletre.

*Később meg kell majd büntetnünk azért, hogy ezt a ruhát vette fel* – mormolta Obszidián.

Gondolatban fejbe vágtam magam. Megfogtam a kezét. "Üdvözlöm, Lyra, örülök a találkozásnak" – mondtam, miközben kézcsókot nyomtam a kézfejére. A szikrák azonnal fellobbantak.

Egy leheletnyit visszahúzta a kezét. "Én is örülök, és kérem, szólítson Lyinek" – felelte. Éreztem, hogy Obszidián előre akar törni. Elnyomtam a testi reakcióimat, és betereltem őket az épületbe.

A Club Crimson Moon belsejében a mély basszus remegtette a padlódeszkákat. A levegő izzadságtól és olcsó piától bűzlött. A bárpult közelében álltam, és Lyrit figyeltem, ahogy tölt magának egy pohár rosét, majd lehúz egy felest. Pattanásig feszültem. A méz és a mangó édes illata keveredett az alkohollal. A látványa engem és Obszidiánt is az őrületbe kergetett. Minden önuralmamra szükségem volt, hogy ne jelöljem meg és ne párosodjak vele itt és most, mindenki szeme láttára.

Néztem, ahogy Roxy magával rántja a táncparkettre. Alfaként mindig uralnom kell az érzelmeimet. De a gondolat, hogy ő ott táncol a parketten abban az aprócska ruhában, alig két másodpercre volt attól, hogy odameneteljek, és leültessem a seggét.

Ronan zökkentett ki a gondolataimból. "Mit gondolsz Roxyról?"

A tekintetem továbbra is Lyri ringó csípőjére tapadt. "Kedvesnek tűnik. Biztos vagyok benne, hogy tökéletes lesz a falkának" – feleltem.

Ronan elvigyorodott. "Látom, hogy Lyrit stírölöd."

Erősebben markoltam a poharamat. "Kötelességem. Obszidián szerint ő a társam." Az arcára kiülő hatalmas vigyor elárulta, mennyire örül nekem.

"Gratulálok, tesó. Már régóta vágytál egy társra, és a falkánknak is jó ideje szüksége van egy Lunára. Szóval, hogyan fogsz közeledni felé?"

Dühített, hogy feltette ezt a kérdést. "Miért kérdezed?"

Ronan megrázta a fejét. "Csak azért kérdezem, mert Roxy azt mondta, egyáltalán nem randizik alakváltókkal."

Épp ekkor pillantottam a táncparkett felé. A vérem folyékony tűzzé változott. Egy kibaszott vérmedve dörgölőzött a társamhoz. Hatalmas kezeivel a derekát fogta. A kemény ágyékát egyenesen a fenekéhez szorította.

Semmi mást nem hallottam abból, amit Ronan mondott. Obszidián és én elvakultunk a dühtől. Mielőtt észbe kaptam volna, már a táncparkett felé léptem.

Ahogy közelebb értem Lyrihez, megéreztem az izgalma szagát. A nedvesedő pinájának forró, síkos illata áthatolt a klub állott levegőjén. Tudtam: ha én érzem, az egész rohadt klub érzi. És különösen Garith, az a rohadt vérmedve, akivel táncolt. A látvány, ahogy hozzáér, és a belőle áradó gerjedelem illata az őrületbe kergette Obszidiánt.

Előretört és felmordult. Át akart változni, és ízekre szaggatni Garithot.

A zene hirtelen elhallgatott. A klub síri csendbe burkolózott.

A következő pillanatban Garith már a földön hevert, szétzúzott arccal. Szó szerint szétvertem a képét. Csonttörő erővel lendítettem meg az öklömet, és a csempére zúztam. Fölé tornyosultam, hevesen zihálva, készen arra, hogy befejezzem a munkát.

Ha Ronan nem állt volna közénk, és nem csapott volna meg a Lyriből áradó félelem szaga, még sokkal tovább mentem volna. Jégbe fagyott rettegés áradt belőle sűrű hullámokban. A tiszta félelmének szaga szinte fojtogatott.

Ronan meglökte a mellkasomat. "Haver, kifelé, azonnal!"

Visszaszorítottam Obszidiánt. Lyrihez és Roxyhoz fordultam. "Hölgyeim, menjünk!"

Kimentünk mind a friss levegőre, miközben odabent újra elindult a zene. Kifelé menet folyamatosan Obszidiánt osztottam. Úgy viselkedett, mint egy kölyökkutya, akitől elvették a játékát. Végtelenül fel voltam háborodva. Mi van, ha a vadember módjára elkövetett tette elrémisztette a nőt?

*Mégis mi a faszt kellett volna tennem?!* – vágott vissza, még mindig tajtékozva. *Láttad azt a kettőt a parketten? Meg ahogy a keze ott fogdosta, meg a többi szar?! Ő a miénk!*

*Fogalma sincs róla, hogy hozzánk tartozik!* – üvöltöttem vissza, legszívesebben megütöttem volna, ami persze baromság, hiszen mindketten éreznénk. *Nem a mi világunk része. Azzal, hogy így viselkedtél, lehet, hogy végleg elijesztetted.*

*Ja, de te voltál az, aki felkelt, hogy a táncparkettre menjen, nem én* – mondta, arra célozgatva, hogy az egész helyzet az én hibám.

Kizártam a gondolataimból. Ahogy a kocsi felé sétáltunk, még mindig éreztem a puszta pánikot, ami Lyriből áradt. Roxyn semmi félelmet nem éreztem, ami elárulta, hogy mozgott már alakváltók között.

Bemásztunk a limuzinba. A szűk térben megülő maradvány-izgalma miatt újra meg kellett küzdenem Obszidiánnal az irányításért. Az sem segített, hogy Ronan és Roxy alig két másodpercre voltak attól, hogy egymásnak essenek és megdugják egymást. Egy komplett szoftpornos műsort rendeztek a sarokban.

Lyrit figyeltem, ahogy kibámult az ablakon. "Mi a neve ennek a városnak? Gyönyörűen fest" – jegyezte meg.

A szívem kihagyott egy ütemet, amikor kifejezte a tetszését a falka földjei iránt. Nem számított rá, hogy válaszolok, de megtettem.

Obszidián áttörte a mentális gátat. *Imádni fogja ezt a helyet.* Úgy hangzott, mint egy pletykás nőstényfarkas.

*Nyugodj már le!* – mondtam ingerülten attól, mennyire felpörgött. *Csak egy éjszakára van itt.*

*Ja, de ha nem küzdenél velem az irányításért, életének legszebb éjszakájává tehetném a mait, és esze ágában sem lenne elmenni* – mondta vigyorogva.

*Ha átengedném neked az irányítást, mindent elcsesznél* – érveltem, világossá téve a helyzetet. *Ő nem nőstényfarkas. Nem párosodhatsz vele, és nem jelölheted meg alig néhány órával a találkozás után.*

*Miért is nem?* – kérdezte, mintha valami badarságot állítottam volna. Képtelen voltam dűlőre jutni vele. Rettentően makacs volt.

*Ó, nagy Istennőm, azért, mert ember! Nem beszélve arról, hogy a klubban nyújtott műsoroddal halálra rémisztetted.* Esküszöm, ha előttem állt volna, behúztam volna neki egyet.

Miközben Obszidiánnal vitáztam, meghallottam, ahogy megkordul Lyri gyomra. Elméköteléket nyitottam a szakácshoz, és szóltam neki, hogy úton vagyunk. Megparancsoltam, hogy készítsen elő valamit, mire megérkezünk.

*Garith felkúrta az agyamat, és ő a miénk! Senki más nem érhet hozzá, csak mi!* – csattant fel Obszidián. A francba, még mindig tombolt.

Még erősebben kizártam, hogy ne harcolhasson tovább az uralomért. Megérkeztünk a hatalmas birtokra, és a limuzin lágyan megállt. Ronan és Roxy végre befejezték a szoftpornos műsorukat. A sofőr kinyitotta az ajtót, és Lyri kiszállt. Megfizethetetlen volt az arca, ahogy a házamat bámulta.