Kaelen szemszöge:

Csak bámultam a bejárati ajtómban álló unokaöcsémet. Testéből szinte sugárzott a düh, tekintete vad volt a kétségbeesés és az alkohol mámorító keverékétől.

A whisky szaga úgy tapadt rá, mint egy második réteg bőr.

– Declan – ismételtem meg, hangomat igyekezve higgadtan tartani a köztünk szikrázó feszültség ellenére. – Mi ütött beléd?

– Hogy belém *mi* ütött? – Keserű nevetés tört