Kira szemszöge:

Egy autókürt hangja hasított bele az éjszakába. Kaelen mondat közben elhallgatott, a keze még mindig melegen pihent az enyémen, amelyen immár ott csillogott a családi gyűrű.

– Meg kell néznem, mi az – suttogta, és vonakodva elhúzódott. – Várj itt rám. Nem tart sokáig.

Egyedül maradtam Kaelen házának holdfényes teraszán. Felhúzott lábakkal ültem, és a magasban függő holdat bámultam.