Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Gideon nem túlzott; egész Oakhaven úgy festett, mintha világvége söpört volna végig rajta. Az utcák üresek voltak, autók vesztegeltek elhagyatottan, és mindent süket csend ült meg. Felnéztem a házunkra; az ajtó résnyire nyitva állt – egyértelmű vészjelzés. Be akartam menni, hogy megbizonyosodjak róla, mindenki biztonságban van, de rettegtem attól, mit fogok találni.

Eszembe jutott anyám hívása. Im