„Hát csak nem maga az ördög személyesen?” – mondta Gideon, és a szemei úgy homályosultak el, ahogyan mindig szoktak, ha támadásra készült. Láttam már korábban is, még a klubban, amikor majdnem megmart. Észrevettem, ahogy megfeszíti az izmait, készen arra, hogy közbelépjen, ha a dolgok rosszra fordulnának. A félelem nehéz kőként nehezedett rám; ha Gideon ennyire résen volt Kaelennel szemben, akkor