NOLAN SZEMSZÖGE

Még hajnalhasadás előtt felébredtem, de életemben először nem éreztem késztetést arra, hogy kikeljek az ágyból. A szoba felfoghatatlanul nagynak és elviselhetetlenül csendesnek tűnt; a némaság úgy nehezedett rám, mint ezer tonna acél. A párnám még mindig nedves volt a könnyektől, amelyekre nem is emlékeztem, hogy elhullattam volna, a mellkasom pedig kongott az ürességtől, mintha va