AUDREY SZEMSZÖGE

Csak ültem ott, és fásultan meredtem az előttem gőzölgő vacsorára. Huszonnégy óra telt el azóta, hogy elveszítettem Mayát, az emléke mégis úgy tapadt rám, mint egy lefejthetetlen második bőr. Az étel melegnek és hívogatónak tűnt, de számomra akár hamu is lehetett volna.

Hazel hangja ott lebegett körülöttem – néha tompán, máskor élesen, áthatolva a sűrű ködön, amely a gondolataimra