Lyra

Másnap, amikor felébredek, Roman már sehol sincs, az éjjeliszekrényén pedig egy halványrózsaszín cipősdoboz hever. A tetején egy levélke fekszik pedánsan, élei élesek. Az ujjaim gyorsabban mozdulnak, mint hogy megállíthatnám őket: kinyújtom a kezem, és leemelem a papírlapot a dobozról. Szétnyitom, és meredten nézem az ismeretlen kézírással odavetett szavakat.

„Próbáld meg nem amputálni a lába