Hazel.

Már maga a név is borzongást küldött végig a gerincemen – nem az előttem álló nő miatt, hanem mert ez a név az enyém volt, a múltba temetve. Egy név, ami már nem tartozott hozzám.

Ez a nő teljesen más volt, mint az a kétségbeesett alak, akit Lucchese irodájában láttam – akit majdnem megölt, aki sírt utána, és még engem is kérdőre vont.

Most pont olyannak tűnt, mint amilyennek legelőször meg