Amikor felébredek, Rocco a szoba sarkában ül. Feláll, és odalép hozzám, amint látja, hogy megmoccanok.

– Luna, magához tért. Mindenki annyira meg fog könnyebbülni – sóhajtja.

– Rocco... mennyi ideig aludtam? – dörzsölöm meg a szemem. Még mindig ólmos fáradtságot érzek.

– Körülbelül két napja van hol magánál, hol eszméletlenül, Luna.

Elfordítom a fejemet, ahogy felidézem az idáig vezető eseményeket