Miután megbizonyosodtunk arról, hogy a faluban mindenki ott van, ahol lennie kell, visszaindulok a falkaházba, és egyenesen az óvóhely felé veszem az irányt.

Zola fogad, meglehetősen kimerültnek tűnik.

– Zola, jól vagy? – kérdezem, igyekezve palástolni az aggodalmamat.

– Igen, Luna. Csak egy kicsit lemerültem. Biztosan a babák miatt van, de ne aggódj miattam. Örülök, hogy segíthettem itt.

– B-babá