– Sziasztok! – köszöntöm a gyerekeket. – Hogy vagytok?

A kicsik nem rám néztek, hanem Rykerre. Megértettem, miért: Ryker jelenléte mindig mindenki figyelmét magára vonta, csak úgy áradt belőle az erő. Cleót különösen izgatta a köztünk lévő közelség; a tekintete ide-oda cikázott kettőnk között, próbálta megfejteni ezt a rejtvényt. Megbökdöste Rheát a könyökével, de ő már amúgy is minket méregetett.