Silvia felé fordultam, aki már együttérző tekintettel figyelt engem.

– Jó kezekben vannak – próbált vigasztalni. – Jól lesznek. – A keze megpaskolta a hátamat, de ezt én már amúgy is tudtam. Tudtam, hogy most már jobb nekik, egy igazi otthonban, de mégis fájt. Mosolyogtam, megküzdve ezzel a keserédes érzéssel, és bólintottam.

– Igen, jól lesznek; nagyszerű gyerekek – feleltem, miközben megfordultu