Leültünk az előcsarnok számtalan kanapéjának egyikére; mindketten a támlának dőltünk, fejünket rajta nyugtatva, egymás felé fordulva.

– Egy nap mesélned kell majd Drakenfjellről – jegyeztem meg. Igazán tudni akartam, nem pusztán kíváncsiságból, hanem a belőlem fakadó gondoskodás és szeretet miatt.

Félrenézett.

– Jobban szeretem nem elmondani neked – válaszolta, majd a tekintete visszatért az enyém