Elakadt a lélegzetem, miközben forróság öntötte el az arcomat; az elmém azonnal emlékek és saját fantáziaképek záporával árasztott el. Nedvesség gyűlt a combjaim közé, és túlságosan jól ismertem ahhoz, hogy azt higgyem, nem vette észre. Meg kellett ráznom a fejem, hogy elhessegessem ezeket a gondolatokat.

„Én…” – a hangom erőtlenül, törékenyen csuklott el, ahogy az idegesség és a kétség kerekedett