Daisy pislogott, tudva, hogy az egyetlen személy, aki parancsolhat Cassidynek, az Emery. Óvatosan megkérdezte: – Potter úr volt?

Cassidy sokatmondóan elmosolyodott.

Melissa rájött valamire, átkarolta Daisy vállát, és azt mondta: – Épp azon panaszkodtam, hogy Potter úr hamisítványt adott neked, de kiderült, hogy meglepetés volt. Daisy, a férjed nem semmi.

Daisy kissé meghatódott, ahogy belépett a mosdóba, hogy felhívja Emeryt.

– Szia, Daisy. – Emery lágy hangja hallatszott, amitől Daisy szíve hevesebben vert, és a lábujjait bámulta.

– Potter úr, ön intézte el, hogy Cassidy eljöjjön az étterembe? – kérdezte.

– Igen – válaszolta a férfi.

Kíváncsian kérdezte: – Honnan tudta, hogy bajba kerülök?

– Csak feltételezés volt.

Daisy azt gondolta magában: „Úgy tűnik, nemcsak azt tudja, hol vagyok, hanem azt is, milyen bajban. Kémeztet utánam, vagy mi?”

– Nyugi, Daisy. A Potter Csoport befektető Cassidy munkásságában. Kötelessége tisztázni a nevét.

Daisy a ruhája szegélyét csavargatta, ellentmondásos érzésekkel. – De ez a ruha túl drága. Egy egész éves lakbér kijönne belőle.

– Egyáltalán nem drága.

– Micsoda? – Daisy megdöbbent a szavain.

Emery elmagyarázta: – A ruhát Mr. Potter húga vette, de nem ment rá. Arra gondoltam, neked jól állna, ezért elhoztam.

Emery nem hazudott. A ruha, ahogy a hálószoba gardróbjában lévő összes többi ruha is, Noelle-től származott.

– Értem. – Daisy sokkal megkönnyebbültebbnek érezte magát.

– A szekrényben lévő ruhák nem kerültek semmibe, szóval viseld őket nyugodtan – mondta Emery.

Miután letette a telefont, Emeryt Noelle hívta, aki kiabált: – Emery, add vissza a ruháimat! Elvitted az összes kedvencemet! – Sok erőfeszítésébe került megvenni azokat a limitált kiadású ruhákat, és most mind eltűnt.

– A feleségemnek adtam őket. Vehetsz újakat – válaszolta.

– Hogy tehetted ezt velem? – sírt Noelle, majd hirtelen rájött, hogy valami nem stimmel. „Várjunk csak! Mikor nősült meg?”

*****

Az utolsó órája után Daisy elment a szupermarketbe.

Emery nagy szívességet tett neki, ezért azt tervezte, hogy hálából főz neki egy vacsorát. Mivel nem volt jártas a főzésben, sok félkész ételt vásárolt.

Ahogy a konyhában pakolt, megszólalt a csengő. A kémlelőnyíláson kinézve Daisy egy futárt látott.

– Nem rendeltem semmit – mondta, miután kinyitotta az ajtót.

– Potter úr vásárolta – válaszolta a férfi.

Daisy értetlenül kérdezte: – Mit vett?

– Egy mosogatógépet.

Daisynek hirtelen eszébe jutott a tegnap esti jelenet, amikor Emery megakadályozta, hogy mosogasson. Kissé mulatságosnak, mégis szívmelengetőnek találta.

A futár hamar végzett a mosogatógép beszerelésével. Távozás előtt elmagyarázta a működését. – Ennek a mosogatógépnek két rekesze van. A bal oldali gyümölcsök és zöldségek mosására szolgál, a jobb oldali pedig az edényekére. Ne keverje össze őket, és itt van némi ajándék tisztítószer.

Miután a futár elment, Daisy megnézte a mosogatógép árát az interneten, és megdöbbent, hogy 10 ezer dollárba kerül.

Épp ekkor ért haza Emery, és Daisy aggódva kérdezte: – Potter úr, miért vett ilyen drága mosogatógépet?

A férfi papucsot húzott, a mosogatógépre nézett, és elégedetten bólintott. – Nem rossz. Megkíméli a kezét a sérüléstől.

Daisy nem számított arra, hogy Emery ilyen drága mosogatógépet vesz csak a keze miatt. Azt motyogta: – Ha kesztyűt húzok mosogatás közben, nem lesz baja a kezemnek. Egy pár kesztyű csak 10 dollár, egy mosogatógép viszont 10 ezer. Nem éri meg.

Emery a zsörtölődő Daisyre nézett, és legszívesebben megcsípte volna a duzzadt arcát. Olyan puhának tűnt, és tudta, hogy biztosan nagyon jó érzés lenne. Visszafojtotta az késztetését, és elmagyarázta: – A mosogatógépet a főbérlő vette. Én egy fillért sem költöttem rá.

Daisy megnyugodott, és megkérdezte: – Tényleg?

– Persze – válaszolta Emery.

Daisy örömteli szemekkel nézett rá. – Potter úr, hogy lehet az, hogy önnek mindig sikerül drága dolgokat szereznie anélkül, hogy pénzt költene? Mint a ruhám, és most a mosogatógép.

– Szerencsés vagyok – mondta Emery, miközben gyengéden megsimogatta a lány fejét. – És szerencsét hozok a körülöttem lévőknek is.

Daisy érezte a gyengédséget a szavaiban, és mosolyogva mondta: – Nos, köszönöm a szerencséjét, Potter úr.

Daisy visszament a szobájába, hogy átöltözzön. A ruha 20 ezer dollárt ért, és megszakadna a szíve, ha bepiszkolódna. Óvatosan beakasztotta a ruhát a szekrénybe a többi csodálatos ruha közé, majd becsukta az ajtót.

Ahogy elhaladt a dolgozószoba mellett, látta, hogy Emery telefonál. Lábujjhegyen a konyhába osont.

Emeryt a félhomályos nappali gyertyafénye csalogatta ki a dolgozószobából. Két steak volt az asztalon, tükörtojással és brokkolival. Daisy kulináris képességei azonban hiányosak voltak, és a tojások kissé kiábrándítóan néztek ki.

Daisy két pohárral és egy üveg borral a kezében közeledett. – Végzett a munkával, Potter úr?

– Ezt mind te készítetted? – kérdezte a férfi.

Daisy kérlelő mosollyal bólintott. – Hálából, amiért segített nekem, főztem ezt a vacsorát. Mit gondol?

Daisy csábító arca a gyertyafényben azt az éjszakát juttatta Emery eszébe; ádámcsutkája megrezdült, ahogy elkapta a tekintetét. – Nos, köszönetképpen a vendéglátásért, van egy ajándékom a számodra. – Ezzel átnyújtott neki egy fehér szalaggal átkötött sötétkék dobozt.

– Mi ez? – kérdezte a lány.

– Nyisd ki, és nézd meg.

Daisy kikötötte a szalagot, és leemelte a fedelet; egy papírt talált benne „Tulajdoni lap” felirattal. Megdöbbenve nézett fel. – Potter úr, ez az új házunk?

– Igen – felelte a férfi.

– Ez túl gyors, nem? – Tegnap említette a házat, és ma már meg is vette.

– Nézd meg, hogy tetszik-e.

Amikor Daisy meglátta a tulajdonos nevét, szóhoz sem jutott. – Potter úr, maga...