Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

„NEM!”

Összerezzen, és egy pillanatra rosszul érzem magam, amiért ilyen goromba vagyok vele, mikor ő csak segíteni akar, de lerázom magamról. A székhez sétálok, amin a piszkos, véres ruháim vannak. Ledobom a kórházi köntöst, nem érdekel többé, ki látja a hegeimet. Ha gondoskodni akarnak rólam, nézzenek úgy, ahogy vagyok, és tanulják meg, hogy ne úgy nézzenek rám, mintha tönkrementem volna, vagy sa