– Csak egy rövid ideig – mormolja Kent, miközben megragadja a bal kezem, és a szájához emeli. Úgy csókolgatja a bütykeimet, akár egy herceg, majd megfordítja a kézfejemet, és apró csókokkal kezdi végighinteni az alkaromat. – Még annyi ideig sem, mint amióta ez a te kezeden van – duruzsolja a bőrömön, próbálva elterelni a figyelmemet. – Ifjúkori tévedés volt.

– Tévedés?! – kiáltok fel elképedve, üg