– Mégis mit képzelsz, mit csinálsz?!

Egy durva pofon csattant Rania arcán. Összekuporodott a tömlöc hideg padlóján. Nem adott ki hangot, csak ott maradt és tűrte az verést, ahogy mindig is tette.

– Bajt hozol erre a falkára!

Alaric béta felemelte a lábát, készen arra, hogy belerúgjon a lányába, amikor észrevette, hogy az nem mozdul. Homlokráncolva leguggolt, és elsimította a hajat a lány arcából.

Még élt, lélegzett, de a szemei halottak voltak. A távolba meredt, mintha már nem is érezné a fájdalmat. Ez a látvány még jobban elmélyítette a ráncokat a béta homlokán.

– Hallasz engem?! – üvöltött rá Alaric, de a lány meg sem rezzent. – Rania!

Valaki belépett a tömlöcbe, és megközelítette a bétát. – Apám hívat az irodájába – mondta Caden, és Raniára pillantott, aki mozdulatlanul feküdt a padlón.

Alaric mélyet sóhajtott, majd felállt, hátrahagyva a nyirkos tömlöcöt és a lányát, míg Caden ott maradt.

Amint kettesben maradtak, Caden leguggolt. Megragadta Rania állát, és mélyen a szemébe nézett. – Megmondtam, hogy tönkreteszem az életedet. Hogy mertél elszökni a büntetésed elől?

A lány tompa tekintete megmozdul, amikor meglátta Cadent; kicserepesedett ajkai szóra nyíltak, és rekedt hangon megszólalt: – Nem tudtam, hol van a nővérem. Már megmondtam neked.

– Hazug! – Caden akkorát ütött az arcára, hogy Rania azt hitte, kitörte a nyakát.

Claire Caden barátnője volt. Egyben Rania mostohanővére is. Öt évvel volt idősebb Raniánál, és három évvel idősebb Killiannél.

Caden és Claire egyesülését egy éve kellett volna megtartani, de egy nappal a nász előtt Claire megtalálta a végzete szerinti társát, és elszökött vele, összetört szívvel hagyva hátra Cadent. A férfi a fájdalmat erőszakká formálta, és szüksége volt valakire, akit hibáztathat.

Rania könnyű célpont volt, mivel ő volt a falka fekete báránya, és azért is, mert ő volt az első, aki felfedezte, hogy Claire elszökött.

Emiatt Caden kifacsart elméjében Rania biztosan segített Claire-nek a szökésben. Azóta tartott a bántalmazás.

Senki sem mert szembeszállni az alfa fiával, Killian pedig több mint hajlandó volt segíteni Cadennek tönkretenni a mostohahúgát, hiszen azóta zaklatta Raniát, amióta Alaric béta egybekelt az anyjával.

– Hol van? – Caden megragadta Rania ingének elejét, ami el is szakadt a mozdulattól. Közel hajolt az arcához. – Hozzá akartál szökni, igaz?

– Nem érdekel engem ő, a te bántalmazásod elől menekülök. Ez itt maga a pokol. – Rania érezte a fémes vérízt a nyelvén. Nem tudta meggyógyítani magát, mert még nem kapta meg a farkasát.

Az alakváltók gyógyító képessége akkor indult be, amikor megkapták a farkasukat, bár néhányan már korábban is rendelkeztek vele. Sajnos Rania nem tartozott közéjük. Ezért el kellett szenvednie minden fájdalmat, amit Alaric, Caden és Killian okozott neki.

– Ó, Rania. Te nem tudod, mi a pokol. – Caden gúnyosan felnevetett. – Ami az elmúlt napokban történt veled, az semmi, csupán a kezdet. Hacsak el nem mondod, hol van Claire, nyomorultabbá teszem az életedet ennél is. Ez ígéret.

Caden ezután ellökte magától Raniát, és megtörölte kezét a nadrágjába, mintha valami nagyon mocskosat érintett volna, amitől háingere támad.

A földön fekvő eszméletlen lányra meredt; tekintetében nem volt semmi melegség, ahogy az ajtóhoz sétált, és rácsapta azt.

Másfelől Rania túl fáradt volt. Üdvözölte a sötétséget, amikor az elnyelte őt. Nyugalomra helyezte a fájdalmat és sérelmeit, amíg újra fel nem kell vennie őket.

Azonban Rania nem pihenhetett sokáig, mert arra ébredt, hogy egy vödör hideg víz zúdul a testére. Felvonyított és hangosan zihált, úgy érezte, mintha fuldokolna.

Azonnal felült, és letörölte a vizet az arcáról, miközben teste remegett. Nehéz volt megmondani, mennyi az idő, vagy mióta aludt, mivel a tömlöcben nem volt ablak. Minden nagyon homályos volt, csak egyetlen pislákoló izzó világította meg a cellát.

– Szép álmokat? – kuncogott Killian. Eldobta a vödröt, amivel a hideg vizet hozta, majd leguggolt Rania elé. Fülig ért a szája, boldog volt, hogy láthatta a fájdalmat a lány szemében.

– Mit akarsz?! – Rania rá akart üvölteni, de a hangja nagyon rekedt volt.

– Kelj fel, apám beszélni akar veled. – Killian felállt. Gúnyosan felnevetett, amikor Rania nehezen tudott lábra állni; nem ajánlotta fel a segítségét, amit Rania nem is várt el.

Kétségtelenül az apja arról akart beszélni, ami tegnap este történt, és mint mindig, most sem fogja meghallgatni őt, hanem teljes egészében rá hárítja a felelősséget.

Ezért meglepte Raniát, amikor Alaric nem támadt rá, amint belépett a dolgozószobájába. Elküldte Killiant, aki maradni akart, hogy hallja a beszélgetésüket.

– Távozz, Killian. – Tekintély parancsolt a hangjában, és ez elég volt ahhoz, hogy elzavarja mostohafiát. – Ülj le, Rania. – Összehúzta a szemöldökét, amikor látta, mennyire elázott a lány, és hogy teste enyhén remeg. – Miért vagy vizes?

Rania nem válaszolt neki. Úgysem érdekelné, mi történt vele, még ha el is mondaná, mit tett Killian. Rania már régen felhagyott azzal a reménnyel, hogy apja kiáll érte.

Igaza volt, amikor apja a lényegre tért anélkül, hogy megvárta volna a válaszát.

– A hiszti miatt, amit tegnap este rendeztél, a falkánk bajba került a Vérfarkas falkával, és büntetésből lefokozunk szolgálóvá. Megszakítasz minden kapcsolatot ezzel a családdal.

Ennek hallatán Rania őrült nevetésben tört ki, amitől Alaric összeráncolta a homlokát.