Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Rania nem tudta elhinni. A Holdistennő biztosan nagyon gyűlölte őt, hogy ezt a férfit adta neki társául. Ez a férfi a velejéig gyűlölte őt.

A szobában Rania figyelme Cadenre összpontosult. A mámorító illat forrása belőle áradt. Ez az erős vonzás, amely vonszolta fájdalmas testét, miatta volt, mert a farkasa felismerte őt, mint társát.

– Az nem lehet… – Rania szaggatottan vette a levegőt, teste a padlóra rogyott. Nem volt ereje állva maradni. Éppen az első átváltozása közepén járt, mindene fájt.

– Ezt nem fogadom el! – vicsorogta Caden. Öklei fehéredésig szorultak a teste mellett. Úgy tűnt, felismerte a helyzet súlyát, és hogy mi történik.

A dolgozószobában nemcsak Caden és apja, Nicholas alfa volt jelen, hanem Xaden alfa és Rania apja, Alaric béta is.

Azért gyűltek össze, hogy megvitassák a tegnap esti birtokháborítást, de félbeszakította őket, amikor Caden nyugtalanná vált, és Rania belépett a szobába.

Egy hosszú másodpercig, ami örökkévalóságnak tűnt, mindannyian megdöbbenve nézték a lányt, de amikor végül leesett nekik a felismerés, sokkoltnak tűntek, mert nem számítottak erre, különösen nem a Fekete Kő falka tagjai.

Rania volt Caden végzete szerinti társa. A mostohanővére volt a férfi barátnője, aki egy éve elszökött a falkából, és Caden azóta Raniát hibáztatta és tette pokollá az életét.

De most rájött, hogy ő a végzete szerinti társa.

– Nem. Ezt nem fogadom el. – Miután a sokk alábbhagyott, harag vette át Caden viselkedésében a főszerepet. Megalázottnak érezte magát, és gondolkodás nélkül, ott helyben elutasította Raniát.

Kizárt, hogy elfogadja őt végzete szerinti társának!

– Én, Caden Fekete Kő, elutasítalak téged, mint társamat. Szakadjon el a kötelékünk mindörökre! – mondta hangosan, hogy mindenki hallja. – Nem fogadlak el társamnak!

Rania felemelte a fejét, és hitetlenkedve meredt Cadenre, de aztán rájött, nincs itt semmi meglepő. Ő sem akart párosodni az alfa fiával.

A zsarnokkal, aki pokollá tette az életét.

– Elfogadom az elutasításodat – mondta Rania gyengén, teste a földre zuhant, ahogy az elutasítás kínja összekeveredett az első átváltozás fájdalmával. Azt hitte, meg fog halni.

És az utolsó dolog, amit látott, az volt, hogy apja aggódó arccal rohan felé. Azon tűnődött, vajon ismét leszidja-e majd, amiért tönkretette a drága találkozójukat…

***

Amikor Rania felébredt, a hálószobájában volt, az omegák körletében, apja pedig az ágya melletti széken ült. Szemei alatt sötét karikák húzódtak, és amikor Rania visszanyerte eszméletét, azonnal odalépett hozzá.

– Hogy érzed magad?

Rania körülnézett, és a történtek emléke átszakadt gátként zúdult rá. Az emlékekkel együtt a fájdalom is visszatért. Iszonyatosan fájt mindene. Nem emlékezett rá, sikerült-e átváltoznia először.

– Mit keresel itt? – kérdezte Rania hidegen. Elhúzódott apja keze elől, amikor az meg akarta érinteni.

Alaric megállt a mozdulatban, kezei kínosan lógtak a levegőben. – Elfelejtettem a születésnapodat. Ott kellett volna lennem, hogy segítsek az első átváltozásodnál.

– Meglepődtem volna, ha eszedbe jut.

– Rania. Hagyd abba a hisztit. Csak még nehezebbé teszed a dolgokat ezzel a hozzáállással. – Alaric úgy nézett ki, mintha egy éjszaka alatt öregedett volna meg.

– Már rég nem törődsz velem, apa. – Rania feltolta magát az ágyon. Szédült, de tekintetét rendíthetetlenül apjára szegezte. – Hagyj magamra, ahogy mindig is teszed.

Alaric kinyitotta a száját, de aztán újra összezárta, mintha mondani akarna valamit, de nem találta a megfelelő szót.

Végül egyenletes hangon szólalt meg, mintha jelentést tenne. – Ismered ennek a falkának a szokásait. Egy elutasított társ a balszerencse szimbóluma, ezért az alfa száműzni fog. Szabadon távozhatsz a falkából.

Rania pislogott. Először nem értette, de amikor apja elmondta neki a részleteket arról, mi történt, miután elájult, és hogyan nem kell már nekik, mert elutasított társ lett, megértette: azt akarták, hogy holnapra már ne legyen a falkában.

Ez csak babona volt, de úgy tűnt, elég volt ahhoz, hogy az alfa elüldözze.

– Most elhagyhatod a falkát. – Alaric felállt, az ajtó felé sétált, de előtte ledobott még egy bombát, amitől Rania megértette, miért érez annyi fájdalmat az elutasításon kívül is. – Nem ment simán az első átváltozásod. Ez legyengítette a farkasodat. Lehet, hogy elveszíted.

És miután ezt kimondta, Alaric magára hagyta Raniát, miközben a lány küzdött a rengeteg információval, amit abban a pillanatban kapott, ahogy kinyitotta a szemét.

Azt akarták, hogy tűnjön el, most azonnal…

***

– Nem érdekel, apa, nem megy ő sehová. Itt marad szolgálóként a falkaházban! – emelte fel a hangját Caden, amikor nem volt hajlandó engedni apja döntésének, hogy kirúgják Raniát a falkából.

Ez volt az, amit a lány akart. Eredetileg ez volt az oka annak, hogy bajba kerültek Xaden alfával, de most megadnák neki, amit akart?

– Elutasítottad őt, balszerencsét hoz.

– Ez csak egy hülye babona!

Caden még mindig szédelegtek az elutasítástól. Hirtelen felindulásból tette, de amikor látta, hogyan omlik össze Rania teste az elutasítás után, nem tudta kiverni a képet a fejéből.

A lány beteg volt. Ebben biztos volt, mert érezte, mennyire forró a teste, amikor fojtogatta. Arról nem is beszélve, hogy tegnap este volt az első átváltozása; egy ilyen csapás megölhetné a farkasát, és most Caden nem tudott másra gondolni, csak rá.