Rania kora reggel óta nyugtalan volt. Nem tudta az okát, de szíve fájdalmasan dörömbölt a mellkasában. Megfordult a fejében, hogy felkeres egy gyógyítót, hogy kivizsgáltassa magát, ám végül elvetette az ötletet.

Ez egy különleges nap volt. Mindenki sürgött-forgott az új alfa beavatása miatt. Az omegák fel-alá rohangáltak, követve rangidős vezetőjük utasításait, hogy minden tökéletes legyen.

Az új alfa ceremóniáján túl a király is jelen lesz, így senki sem engedhette meg magának a lazsálást.

Ilyen körülmények között Rania csak a bajt keresné, ha most gyógyítóhoz menne. Azt hinnék, csak lógni próbál.

Épp eleget bántották már így is; nem akart újabb okot adni nekik arra, hogy ártsanak neki.

– Mit bámulsz?! Mozgás! – sziszegte Rae kisasszony rosszindulatúan, miközben Raniára meredt. Kerek arca és telt ajkai voltak, amitől állandóan úgy tűnt, mintha duzzogna. Ő volt a rangidős omega, aki a falkaház összes omegáját irányította.

Mindenki félt tőle, mert kegyetlen tudott lenni, és célpontja szinte mindig Rania volt, mivel a lány némán tűrte, bármit is tett vele.

Rania üresnek érezte magát; régen megszűnt érezni bármit is, teljesen eltompult. Már a fájdalmat sem érezte. Még az ízeket sem. Bármit evett, mindennek ízetlen, semmilyen zamata volt.

Volt idő, amikor vagdosta magát, de Caden rátalált, mielőtt az élet elszállt volna a testéből. Hetekre az ágyhoz kötözte, amíg meg nem bizonyosodott róla, hogy nem tesz kárt magában.

A bezártság és a mozgásképtelenség érzése az őrületbe kergette; Rania inkább választotta volna az azonnali halált, mintsem hogy ezt újra elviselje.

Jelenleg csak gépiesen tette a dolgát.

– Mozgás! – üvöltötte Rae Rania arcába.

Figyelmen kívül hagyva a mellkasában lévő kellemetlen érzést, Rania folytatta a feladatát. Teste azért sikoltozott, hogy álljon meg és pihenjen, mivel Caden reggelig dolgoztatta.

Nem tudott aludni, gyűlölte a férfival töltött időt, de minél jobban ellenkezett, annál boldogabbá tette azt a rohadékot, ő pedig nem akarta megadni neki ezt az elégtételt.

Azonban a mai napon biztosan elkerülte a szerencse, mert belebotlott Killianbe, amint épp az egyik omegával enyegett az egyik vendégszobában. Raniát azért küldték oda, hogy kitakarítson; ki gondolta volna, hogy a legmocskosabb hulladékot találja ott.

– Mit bámulsz? Tűnés! – vicsorgott rá vadul Killian, amint meglátta, hogy Rania belépett a szobába.

Szó nélkül magukra hagyta őket. Arckifejezése meg sem rezzent, még csak meg sem lepődött, közönye pedig a végletekig felbosszantotta Killiant.

A ceremónia két óra múlva kezdődött, Killiannek még bőven volt ideje elkészülni, így nem kellett sietnie.

– Hová mész? – kérdezte az omega lány, amikor Killian elhúzódott tőle. Figyelte, ahogy a férfi szó nélkül kikelt az ágyból, otthagyva őt meztelenül és bizonytalanságban.

Eközben Killian felkapta a nadrágját, majd az ingét, és kilépett a szobából, hogy utolérje Raniát, aki épp befordult a folyosón.

Durván megragadta a lány könyökét, és a falnak lökte.

– Ne merészelj levegőnek nézni! – morogta Killian, és ujjait Rania vékony nyaka köré fonta. Kár, hogy a lány korccsá vált.

Ami a tizennyolcadik születésnapján történt vele, megakadályozta, hogy átváltozzon farkas alakjába, és az emberek azt feltételezték, hogy korcs lett belőle. Egy alakváltó, aki nem tud alakot váltani. Merő balszerencse, hiszen egy elutasított társ volt.

Mostanában bárki, aki közelebb lépett hozzá, megérintette a fülét, hogy elhárítsa a lányból áradó rontást.

Sajnos ez a babona nem akadályozta meg Cadent abban, hogy szinte minden éjjel élvezetet keressen nála; semmi sem tántorította el attól, hogy békén hagyja.

– Azt mondtad, menjek el. Elmentem – mondta Rania tényszerű hangon. Érzelmektől mentes arccal meredt mostohabátyjára.

– Ne feleselj!

Ha ez bármely más napon történt volna, Rania kinevette volna Killian határozatlanságát. Azt akarta, hogy a lány ne hagyja figyelmen kívül, ugyanakkor majd felrobbant, ha Rania megszólalt.

Rania azonban már nem lelte örömét a gúnyolódásban sem. Az idő nagy részében nem érzett semmit.

– Vigyázz, az alfa dühös lesz, ha nyomot hagysz rajtam – mondta Rania hangtalanul, ami csak még jobban felbőszítette Killiant.

Már nem álltak olyan közel egymáshoz, mint régen, mert Killian is akarta a részét Raniából, de Caden nagyon kényes volt a tulajdonára. Ő nem osztozkodott.

Nagyon világossá tette, hogy Killian nem érhet Raniához. Majd megkaphatja, ha ő végzett vele, ha már megunta.

De eltelt egy év, és Caden még mindig bolondult érte.

Raniának a párjának kellett volna lennie, ezért hiába volt Caden annyi nővel, végül mindig visszatért Raniához, mert velük nem volt ugyanaz.

– Baszódj meg! – vicsorgott Killian, de Rania nem félt, mert a férfi ugathatott, amennyit akart, nem mert volna kezet emelni rá.

Különösen azok után, hogy hat hónapja majdnem az életébe került, amikor megpróbálta megcsókolni a lányt, és Caden rajtakapta.

Ha Alaric nincs ott, Caden ott helyben széttépte volna Killiant.

– Engedj el. – Rania eltolta magától Killiant, de a férfi szorítása a nyakán csak erősödött.