– Ariadnét azzal vádolják, hogy mérgező gyógynövények használatával meggyilkolta a megnevezett Alfa örököst – folytatta Aleric. – Ezzel veszélyeztette falkánk egyik tagja, Thea Woods életét is. A mai tárgyalás során megvizsgáljuk a bizonyítékokat, hogy eldöntsük, bűnös-e ezekben a bűncselekményekben.

Hideg veríték gyöngyözött a tarkómon, miközben diszkréten körbejárattam a tekintetemet, próbálva kiszúrni Sophie-t. De sehol sem találtam ismerős arcát. Ez minden eltelt másodperccel idegesebbé tett.

– Esküszöl az Istennő nevére, Ariadne, hogy a teljes igazságot mondod ezen a tárgyaláson? – kérdezte Aleric, visszaterelve rá a figyelmemet.

Találkozott a tekintetem átható zöld szemeivel, és borzongás futott végig a gerincemen. Mennyire kísértettek ezek a szemek.

– Esküszöm – feleltem hangosan és magabiztosan.

– És hogyan vallod magad?

Visszafojtottam a lélegzetem, szívem hevesen vert a mellkasomban.

– Nem vagyok bűnös.

halk morajlás futott végig a falkán, suttogó hangok, de figyelmen kívül hagytam őket. Csak nem várták el tőlem, hogy beismerjem bűnösségemet egy ilyen szörnyű tettben?

– Rendben – válaszolta Aleric. – Azzal kezdjük, hogy meghallgatjuk az érintettek tanúvallomásait és minden egyéb alátámasztó bizonyítékot. Miután ez megtörtént, a rangsorolt tagok, a vének és én szavazunk, majd kihirdetjük az ítéletet.

Nagyot nyeltem, torkom teljesen kiszáradt.

…És ezzel kezdetét vette a tárgyalás.

A tárgyalás a falka orvosával indult, akit elsőként szólítottak, hogy adjon orvosi szakvéleményt és áttekintést a részvételéről. Nem ismertem jól az orvost, mivel csak egyszer találkoztam vele, miután az előző falkaorvos – az édesanyám – elhunyt.

– A szóban forgó gyógynövény a Mortfű – kezdte dr. Andrews. – Úgy vélem, Theának ezt elfogyasztás útján adták be. Három hónaposan veszítette el a babát, de tekintettel gyenge állóképességére, az ő egészsége is aggodalomra adott okot. Számos vizsgálatot végeztem, és felfedeztem, hogy a vetélés előidézéséhez szükséges adag kétszeresét fogyasztotta el. Theát válságos állapotban hozták be a falkakórházba. Vérnyomása riasztó mértékben leesett, és légzési nehézségekkel küzdött. Egy napba telt, mire stabilizáltuk, és utána még több napig ágyhoz kötött maradt, mielőtt engedélyeztem volna, hogy elhagyja a kórházat. A Chrysalis kisasszony szobájában talált bizonyítékot elhozták hozzám azonosításra. Megvizsgáltam a gyógynövényeket, és megerősíthetem, hogy valóban ugyanaz a növény volt, amit Thea elfogyasztott.

Újabb morajlás futott végig a tömegen, ahogy hallották az orvos vallomását. Összeszorítottam a fogam a hangok hallatán. Milyen gyorsan készek voltak megölni engem egyetlen vallomás alapján.

De végül nem csupán egy vallomás volt. Többen is előléptek, hogy megvitassák a talált bizonyítékokat.

A harcost, aki megtalálta a bizonyítékot, következőnek szólították, hogy mesélje el lépéseit a lakosztályom átkutatása során.

– Megtaláltam a doktor által említett gyógynövényeket Chrysalis kisasszony ágya alatt. Jól el voltak rejtve, és úgy vélem, azért helyezték oda őket, hogy eltitkolják a hollétüket. Egy levelet is találtunk az ágyában. Apjának, a korábbi Béta Jarred Chrysalisnak címezték. Úgy vélem, ez megmutatja valódi jellemét, mint valaki, aki együttérez egy bűnözővel, aki megpróbálta meggyilkolni az Alfát.

De sajnos a vallomás itt nem állt meg.

Legnagyobb rémületemre elkezdte hangosan felolvasni a levél tartalmát az egész tömegnek, amitől minden jelenlévő ismét pusmogni kezdett.

– Csendet! – kiáltott rájuk Aleric, mire azonnal elhallgattak. Aztán felém fordult. – Ez a te kézírásod, Ariadne?

Beleharaptam az arcom belső felébe. Tudná, ha hazudnék, hiszen sokszor látta már a kézírásomat korábban.

– Igen – ismertem el vonakodva.

Megalázó volt, hogy valami ennyire személyeset olvastak fel a falkának. Egy levelet, amelyben szeretetemet és csodálatomat fejeztem ki egy férfi iránt, akiről egész életemben azt hittem, hogy csalódott bennem.

A harcos folytatta a beszámolót. – A lefoglalt tárgyakon kívül a volt Lunát is az ajtóban találtuk, amikor beléptünk. Egy hátizsák volt nála készletekkel és ruhákkal. Feltételezhető, hogy aznap éjjel szökni készült. Több szemtanúnk is van, akik igazolhatják, hogy beismerte szökési kísérletét, amikor őrizetbe vettük.

– Köszönöm, Jonathan – mondta Aleric, intve neki, hogy lépjen le. – Most meghallgatjuk Braydent, a Gammánkat.

Brayden lépett a pódiumra következőnek, arca szigorú volt. Tudtam, hogy bármit is fog mondani rólam, az nem lesz pozitív.

– Azon a reggelen, amikor Thea terhességét bejelentették, történt egy incidens a falkaházban, aminek több tag is szemtanúja volt. Thea és a volt Luna között zajlott. Úgy vélem, a beszélgetés arról szólt, hogy Thea bocsánatot kért. A volt Luna azonban szükségtelenül kegyetlen volt vele, szörnyű dolgokat vágott a fejéhez. Láttam, ahogy Theát annyira elárasztották az érzelmek, hogy a lábai felmondták a szolgálatot. Úgy vélem, ez szándékos kísérlet lehetett arra, hogy stresszt okozzon Theának és a babának, egy féltékenység által vezérelt tett.

A szám tátva maradt. Nem hittem el, hogy tényleg bizonyítékként hozták fel azt a beszélgetést. Senkit sem érdekelt, hogy az én szemszögemből is megvizsgálja a dolgokat? Szerettem volna látni, ők milyen nyugodtak lennének, ha a társuk teherbe ejtene más nőket. Biztos voltam benne, hogy többségük habozás nélkül kitépte volna a torkukat, engem mégis azért dorgáltak meg, mert csupán keményen beszéltem vele.

Bár igaz volt, nem tagadhattam, amit mondott. Dühös voltam és féltékeny rá. Ki ne lett volna az a helyemben? De megölni a gyermekét elképzelhetetlen volt, egy iszonyat. A vallomása szörnyű színben tüntetett fel, táplálva a levegőben vibráló ellenségeskedést velem szemben.

– Köszönöm, Gamma – mondta Aleric. – Mára már csak egy utolsó tanúvallomásunk van, amelyről úgy hiszem, eldönti ennek a tárgyalásnak a kimenetelét. Mindenki, ő Sophie Forrester, Ariadne legfőbb szolgálója.

Egész testemben zsibbadtságot éreztem, a lélegzetem elakadt a torkomban. Megvolt nekik Sophie. Itt volt, és ő tisztázni fog engem. Ő jobban ismert, mint bárki más.

Sophie fellépett a pódiumra, és fizikailag rendben lévőnek tűnt, sőt egészségesnek. Örültem, hogy biztonságban tartották a tárgyalást megelőző időszakban. Aggódtam, hogy bántották vagy durván bántak vele a nekem nyújtott segítsége miatt.

Azonban, bár rendben lévőnek tűnt, észrevettem, milyen ideges. Kezei ökölbe szorultak, arcán enyhe barázdák jelentek meg. Valami, ami elgondolkodtatott, vajon nyomást gyakoroltak-e rá, hogy elítéljen engem ezen a boszorkányüldözésen, ami a fejemért folyt.

– Sophie Forrester vagyok. Öt éve vagyok Ariadne szolgálója – kezdte, hangja kissé remegett. – Ezen évek alatt úgy hittem, Aria egy kedves lány, akinek csupán szerencsétlenség jutott osztályrészül az életben, ami megkönnyítette számomra, hogy úgy bánjak vele, mint a saját lányommal. Én voltam az, aki személyesen gondoskodott róla és vigasztalta őt a Lunánkként átélt számos nehéz időszakban. Így megerősíthetem, hogy jobban ismerem őt, mint bárki más.

Rámosolyogtam, remélve, hogy elkaphatom a tekintetét, de nem volt hajlandó rám nézni.

– Ezért – folytatta –, nehéz szívvel állok ma mindenki előtt, kötve az Istennőnek tett eskümmel, hogy tájékoztassalak benneteket arról a szörnyűségről, amit parancsára végre kellett hajtanom.

A mosolyom megingott és gyorsan lehervadt. Nem, ez nem volt helyes. Valami baj volt. Szörnyűségek? Soha nem követtem el ilyesmit. Hogy mondhatott ilyet? Tudta, hogy egész héten vele voltam, tudta, mennyire zaklatott vagyok.

Rosszul lettem, ahogy néztem Sophie-t a pódiumon, aki nem volt hajlandó a szemembe nézni, miközben a közelgő végzet érzése elöntött. Eltömítette a gondolataimat, semminek nem volt értelme. Csak a félelemtől ziháló lélegzetemet hallottam a szívem hangos dobogása felett.

– Egy szörnyűség, amelyben Ariadne, a volt Luna, utasított, hogy adjak át Thea Woods kisasszonynak egy gyógyteát. Egy teát, amelyről úgy hiszem, a vetélését okozta.