Az iskola kényelmetlen volt. Egy kivételével minden órájuk közös volt, és Thea egész nap mindent megtett, hogy elkerülje vagy figyelmen kívül hagyja a hármasikreket. Mindenki látta, hogy valami nincs rendben. Általában elválaszthatatlanok voltak. Kai karja rendszerint a lány vállán pihent. Alaric mindig felajánlotta a karját, amikor sétáltak, mert a lány gyakran nem figyelt arra, merre megy. Conri a pólója szélét fogta, hogy közel tartsa magához. Ma a lány levegőnek nézte őket, a csengő megszólalásakor azonnal elhagyta az osztálytermet, nem sétált velük sehová, és ügyelt rá, hogy bőven legyen távolság köztük.

Thea általában jókedvű és boldog volt, de a napot lehangoltan töltötte. Ahelyett, hogy a szokásos asztaluknál ebédelt volna, a könyvtárba ment, hogy egyedül lehessen és gondolkodjon.

Lehet-e hibáztatni azért, mert vonzódik a hármasikrekhez? Mindenki őket akarta. Alfák voltak. Áradt belőlük a hatalom és a szexepil: magasak, sötét hajúak, kristálykék szeműek, gyönyörű, szoborszerű arccal, erős állkapoccsal, markáns arccsonttal, széles vállakkal és végtelen izmokkal. Gyönyörűek voltak a vérfarkasok között is, akik már alapvetően természetfeletti vonzerővel bíró lények voltak.

Talán felépülhet ebből. Ha rájönne, hogyan zabolázza meg a libidóját, a dolgok visszatérhetnének a rendes kerékvágásba.

Talán csak tele van hormonokkal, mert közeleg az első átváltozása. Mi van, ha a farkasa egy kanos vadállat lesz, és állandóan ki kell elégítenie a vágyait?

Talán vannak gyógynövények, amiket szedhetne, hogy elnyomja a hormonokat vagy a gerjedelmet. Legalább annak utánanézhetne, hogyan fedje el az illatát. Kell lennie erre gyógynövényeknek.

Elkezdett olyan könyveket keresni, amelyek betekintést nyújthatnak a megoldásba. A boszorkányok mindenféle dolgokra képesek voltak, de nem akart velük ujjat húzni. A vérfarkasok ellenségei voltak. Veszélyesek. Előbb hagyná el a falkát, mintsem boszorkánysághoz folyamodjon.

De szerette ezt a falkát. Az embereket. A családját. A hármasikreket. Csak arra vágyott, hogy Béta lehessen, és segítsen ennek a falkának a legerősebbnek, legirigyeltebbnek maradni a nyugati parton. Nem akart elmenni. Kikölcsönzött néhány könyvet, és betette őket a hátizsákjába, hogy hazavigye.

Iskola után kötelességtudóan kiment az edzőpályára, hogy a hármasikrek oldalán vezesse az edzést. Nem nézett a szemükbe, ami irritálta Kait és Conrit. Próbált profinak tűnni, csak akkor szólt hozzájuk, amikor szükséges volt. Más farkasokat hívott ki demonstrálni, ahol általában egymást használták.

Edzés után Thea általában ott maradt beszélgetni a falkatagokkal. Ezúttal azonnal távozott. Bement a falkaházba, szerzett némi ételt, majd a szobájába ment, hogy elolvassa a kikölcsönzött könyveket. Nem ment le a közös vacsorára.

Nem sokkal később összeírt egy listát az összes gyógynövényről, amit akart. Lement a falkaterület falusi részén található patikába, és átadta a listát a patikusnak. Az idős úr összeszedte a tételeket, felcímkézte, összekötözte és csoportokba rendezte őket.

– Ezek tea formájában a leghatékonyabbak. Keverheti a kedvenc teájával, vagy bátran fogyaszthatja magában a keserű íz ellenére. Ezek pedig elszívva a leghatékonyabbak. Van mivel elszívnia?

– Nincs – mondta Thea.

A patikus hátra ment, majd egy pipával és egy öngyújtóval tért vissza. Megmutatta, hogyan kell használni és tisztítani.

– Készítettem egy főzetet is, ami érdekelheti. Ez egy spray. A harcosaink és a nyomkövetőink rendszeresen használják az illatuk elfedésére. Szeretné kipróbálni?

– Igen, kérem.

Hozzátette a csomaghoz, és átadta neki. – Ha bármilyen kérdése van, ne habozzon keresni.

– Köszönöm. – Kifizette a dolgokat. – Meg tudná oldani, hogy ezek legyenek készleten? Valószínűleg rendszeresen fogok vásárolni belőlük.

– Természetesen, Miss Lyall.

– Thea. Kérem, hívjon Theának, Mr. Garrity.

– Természetesen, Thea. – A férfi rámosolygott.

Visszament a szobájába, és utánaolvasott, hogyan készítse el a gyógynövényeket. Mennyit használjon, meddig áztassa a teát, meddig tart a hatás. Úgy aludt el, hogy a feje egy könyvön pihent, a többi pedig szétszórva hevert körülötte az ágyon.

Arra ébredt, hogy az ágy megsüllyed. Két erős kéz egy meleg testhez húzta. Azonnal tudta, hogy Alaric az. Mindig tudta, melyik iker kicsoda, már gyerekkoruk óta. Mindenki másnak gondot okozott a megkülönböztetésük, mivel egypetéjűek voltak. A fiú leszedte a könyveket az ágyáról, az íróasztalára halmozta őket, és betakarta a lányt egy takaróval.

– Szia – mondta Alaric halkan. – Hiányoltalak vacsoránál. Egész nap hiányoltalak. Hogy vagy?

– Nem tudom – felelte Thea.

– Kutatsz valami után.

– Nem akarok beszélni róla.

– Rendben. Nem is kell. Veled maradhatok, mint a régi szép időkben?

A hármasikrek régen minden éjjel belopóztak a szobájába, és vele aludtak. Mindig jobban aludtak az ő ágyában. Néhány éve hagyták abba. Theának hiányzott a velük alvás, de soha nem lopózott volna be egyikük szobájába sem. El kellett fogadnia a helyzetet.

Thea bólintott. Még lekapcsolt lámpánál is látták egymást a sötétben. Nem tudta, alhat-e még valaha a fiúval. Nem számított erre ma este, de a karjaiban lenni megnyugtató volt. Karját a fiú dereka köré fonta. Alaric helyezkedett egyet, és szorosan összebújtak. A fiú álla alá húzta a lány fejét. Arca a fiú mellkasához simulva beszívta annak illatát. Ez egyszerre nyugtatta meg és töltötte el szomorúsággal. Tudta, hogy a fiú nem az övé. Egyikük sem. A könnyei kicsordultak.

– Hé – mondta Alaric. A hátát simogatta fel-alá. – Mi a baj?

– Félek, hogy elveszítelek titeket. – A lány szipogott.

– Ez soha nem fog megtörténni. Örökre a nyakunkon maradsz.

Bárcsak igaz lenne. Beérte azzal, hogy ma éjjel Alaric karjaiban lehet.

A fiú ölelte, ujjai végigsimítottak rajta, amíg el nem aludt.