Natalie és a másik két munkatársa felment a Kiemelt Bűnügyek Osztályának nyolcadik emeletére.

A nyolcadik emeleten osztoztak a korboncnokok és a bűnügyi technikai osztály. A mennyezeti lámpák éles fénye alatt hidegebb volt, mint a többi szinten, valószínűleg azért, mert közelebb volt a hullaházhoz.

Natalie nem vesztegette az időt az új iroda megcsodálására. Ehelyett gyorsan fertőtlenítette magát, és készen állt arra, hogy a két kollégát bevezesse a boncterembe.

A pillanatban, ahogy megfordult, észrevette, hogy Effie az ablak előtt áll, tekintetét a még mindig ott parkoló Bentley-re szegezve.

– Még mindig Samuelen jár az eszed?

Bár Natalie átlátott rajta, Effie tagadott: – N-Nem. Ne beszélj hülyeségeket.

– Csak te tudhatod, hogy hülyeségeket beszélek-e vagy sem. – Natalie hideg tekintettel nézett rá, majd folytatta: – Nem avatkozom bele a beosztottaim magánéletébe, de ha az érzelmei befolyásolják a munkavégzését, azonnal összepakoltatom a holmiját, és elküldöm. Akkor is megteszem, ha a nagyapja a Kiemelt Bűnügyek Osztályának vezetője.

Effie kelletlenül az ajkába harapott, de nem feleselt vissza.

Mielőtt Natalie hivatalosan elfoglalta volna új posztját, Gerald már figyelmeztette Effie-t, hogy fékezze meg az indulatait, és tanuljon szorgalmasan az új korboncnoktól. Ha Natalie év végén D minősítést ad neki, Gerald nem fog falazni neki, és az előírásoknak megfelelően elbocsátja.

Emellett attól is félt, hogy Natalie panaszt tesz rá Geraldnál. Erre gondolva lemondott Samuelről, és a munkájára koncentrált.

A boncteremben az élénkvörös vér színét a boncasztal feletti zöld műtőlámpa fénye semlegesítette.

Natalie elkezdte elrendezni a holttest részeit a boncasztalon. Ezután összevarrta a testrészeket.

Mozdulatai rendkívül szakszerűek és kifinomultak voltak. Brandon és Effie megdöbbentek azon, milyen hibátlanul mozgott a kezében a sebészeti varrótű.

Bár tudták, hogy Natalie-nak kivételesnek kell lennie ahhoz, hogy különleges megbízatású korboncnok legyen, nem számítottak ilyen szintű professzionalizmusra.

<i>Cö-cö. Nem érzi a hulla bűzét?</i>

Miután a holttestet összevarrták, elkezdték vizsgálni a sérült szöveteket, ami sok időt vett igénybe.

Este Yara sietve érkezett a Bowers-rezidenciára, miután befejezte aznapi forgatásait.

Névleg Yara azért látogatott a Bowers-házba, hogy lássa az ikreket. A valóságban azonban nem az ikrek, hanem Samuel miatt jött.

Öt évvel ezelőtt azt hitte, hogy az ikrek révén Samuel felesége lehet. Samuel azonban csak az ikreket ismerte el gyermekeiként, Yarát nem ismerte el biológiai anyjukként.

A kívülállók közül senki sem tudta, hogy ő Franklin és Sophia anyja.

Még a Bowers családon belül is mindenki csak az ikrek anyjaként gondolt rá, de senki sem kezelte őt a Bowers család úrnőjeként.

Ezekben az években Yara hátsó szándékkal bánt jól az ikrekkel, abban a reményben, hogy amíg ő az ikrek anyja, Samuel végül elfogadja őt.

Ennek ellenére öt év telt el, és még mindig nem lett a Bowers család úrnője.

– Megérkezett, Nichols kisasszony. – Gavin Ford bevezette Yarát a bejáraton.

– Gavin, Samuel itthon van?

– Samuel úr még nem tért haza, de Franklin úrfi és Sophia kisasszony itthon vannak. – Gavin tisztelettudóan bánt Yarával, mint az ikrek biológiai anyjával. – Rég nem látta már őket, igaz?

Amikor Yara meghallotta, hogy Samuel nincs otthon, de az ikrek igen, azonnal elhúzta a száját.

Végtére is, az ikrek nem voltak a vér szerinti gyermekei, mégis folyamatosan bajba keverték. Rendben volt, amikor Samuel ott volt, de amikor nem volt jelen, az ikrek levegőnek nézték, és nem szóltak hozzá.

Bár szeretett volna leckét adni nekik, nem tehette meg, mert ők voltak Samuel szeme fényei.

Rettegett attól, hogy ha megbüntetné őket, Samuel többé nem engedné be a Bowers családhoz.

– Nichols kisasszony.

– Igen? – Yara visszatért a valóságba, és mosolyogva válaszolt: – Gavin, éppen magamat okoltam az imént, amiért anyjukként nem lehettem mindig mellettük, ahogy felnőttek. Bár nagyon hiányoznak, nincs jogom gyakran itt lenni.

Yara végtére is tehetséges színésznő volt, aki könnyedén eljátszotta az áldozatot.

Azt gondolván, hogy Yara valóban magát okolja, Gavin vigasztalni kezdte: – Nichols kisasszony, kérem, ne rágódjon ezen. Most elvezetem önt hozzájuk.

– Köszönöm.

Azzal Yara követte Gavint a második emeletre. Ezután Gavin bekopogott Franklin és Sophia szobájának ajtaján.

– Franklin úrfi, Sophia kisasszony, kérem, nyissák ki az ajtót! A mamijuk jött el, hogy lássa önöket.

A nő azt hitte, szokás szerint figyelmen kívül hagyják majd, de a szobából hang szűrődött ki.

– Gavin úr, engedje be egyedül. Sophia és én kettesben akarunk maradni vele.

Ennek hallatán Gavin megkönnyebbült, és így szólt: – Nichols kisasszony, végül is mindig van kapocs egy anya és gyermekei között. A gyerekek is nagyon hiányolják önt.

Yara kényszeredett mosollyal válaszolt, de rossz előérzete támadt a dologgal kapcsolatban.