Ashlynn

Gabe bácsi kikísért a klinikához, amely az istállók hátsó oldalánál helyezkedett el. Hatalmas épület volt, és ahogy ígérte, minden a legkorszerűbb technológiával volt felszerelve. A klinika makulátlanul tiszta volt. Amikor beléptünk, egy fiatal srác állt a pult mögött. Húsz év körülinek saccoltam.

– Szia, Mike, ő itt Ashlynn Cane. Ő az új állatorvosunk. Ash, ez itt Mike, az egyik asszisztensed.

Köszöntünk egymásnak, majd körbejártuk a létesítményt. Azt hiszem, még mindig sokkhatás alatt álltam. Olyan sok minden történt, és olyan gyorsan. Izgalmas volt és pokolian ijesztő, mindez egyszerre.

Amikor felvitt a „padlásra” az istállók fölé, elnevettem magam. Ez nem olyan padlás volt, amilyet addig láttam. Valójában egy kétszobás lakás tárult elém. Hatalmas konyhája volt konyhaszigettel, nemesacél gépekkel és gránit pultokkal. Szebb volt, mint a házunk Kaliforniában. Gyönyörű bútorokkal rendezték be, a kilátás pedig lenyűgöző volt. A nappali hatalmas panorámaablaka az arénára nézett, és a mögöttünk magasodó hegyvonulatokra. A nagybátyám félmosollyal az arcán nézett rám.

– Bízom benne, hogy megfelel?

– Még hogy megfelel! Ez valami gyönyörű, Gabe bácsi. Szóhoz sem jutok. Köszönök mindent – vetettem magam a nyakába, és szorosan megöleltem. Valójában nem voltam az az ölelkezős típus, de mellette úgy éreztem, törődnek velem és vigyáznak rám. Most már értettem, miért vetette magát Anyu olyan lelkesen a karjaiba, amikor megérkeztünk. Tényleg remek ember volt.

A nagybátyám felnevetett. Mély, meleg hangja volt. Imádtam.

– Rendben, Ash, sétáljunk egyet a birtokon. Bemutatlak néhány fontosabb embernek. A ranch vezetőjével elég sokat fogsz együtt dolgozni. Ő egyben a vezető lóidomárom is. Találkoznod kell az állattenyésztési vezetőmmel is. Ő felel a szarvasmarhákért. Van egy szállásvezetőm is, bár te nem a legénységi szálláson laksz majd – vetett rám egy pillantást, ami azt üzente, „tilos a bemenet”, én pedig elnevettem magam. – Tudnod kell, hol találod a cowboyokat és a cowgirlöket, ha bármire szükséged lenne a lovak körül.

– Cowgirlöket? – kérdeztem. Valójában izgatott voltam, hogy találkozhatok lányokkal, akiknek talán ugyanaz az érdeklődési körük, mint nekem, és egy cowgirl pont ilyennek tűnt.

– Igen, hárman is dolgoznak itt. Keményen dolgozó hölgyek. Mindhárman itt nőttek fel, úgy ismerik a vidéket, mint a tenyerüket. Jó módja lenne annak, hogy elkezdj ismerkedni a heggyel, ha lógnál a lányokkal. Korban közel állnak hozzád.

Épp kiléptünk az átjáróba. A csend, amit elöl tapasztaltam, csak illúzió volt, mert itt hátul zajlott az élet. Mindenhol történt valami. Egy cowgirl épp vágtázott egy lóval az arénában; az állat párszor bakolt egyet, de a lány fent maradt. Nyilvánvalóan még nyers volt a ló, és épp dolgozott vele.

Néhány karámmal az aréna mögött négy cowboyt láttam, amint borjakat lasszóztak és rántottak a földre a billogozáshoz. Balra egy másik istálló állt, két cowboy beszélgetett egy pányvázó oszlop mellett. Mélyen elmerültek a társalgásban, egy üszőről beszéltek, amelyik épp ellés előtt állt, amikor mögéjük léptünk. Azonnal felismertem azt a feneket abban a Wrangler farmerben. Láthatóan megfeszült, amikor közeledtünk, és felénk fordult.

– Alfa – mondta, megbillentve fekete Stetson kalapját. A másik férfi ugyanígy tett, majd a tekintetét rám emelte, aztán vissza az Alfára.

– Jó napot, uraim. Szeretném bemutatni az új állatorvosunkat, Ashlynn Cane-t. Ő egyben az unokahúgom is, szóval ne bántsátok, fiúk. – Rájuk mosolygott, miközben hatalmas karját átvetette a vállamon.

– Ashlynn, ő itt Dawson, a ranch vezetője – mutatott a legdögösebb pasira, akit valaha láttam. Biztos vagyok benne, hogy az arcom a vörös ötven árnyalatában pompázott. – Ő pedig Cody, az állattenyésztési vezetőm – mutatott a másik férfira.

Mindketten bámultak rám egy másodpercig, Cody lépett először közelebb, kezét nyújtva.

– Üdvözöllek, Ashlynn. Sokat fogunk együtt dolgozni a tenyészidőszakban és az ellési szezonban. – Megfogtam a kezét, és határozottan megráztam.

– Örülök, hogy megismertelek, Cody. Várom a közös munkát – mosolyogtam.

Dawson gúnyosan nézett Codyra, miközben közelebb lépett hozzám.

– Furcsa, hogy újra találkozunk, mi? Örülök, hogy hivatalosan is megismerhetlek, Ashlynn – mondta félmosollyal. Szemei mintha egyenesen a lelkembe láttak volna. Egy kicsit tovább tartotta a kezemet a szükségesnél, majd elengedte.

– Ti már találkoztatok? – kérdezte Gabe bácsi. – Mikor?

Dawson felnézett a nagybátyámra; úgy tűnik, mindenkinek fel kell néznie rá. Pedig Dawson sem volt alacsony, saccra úgy százkilencven centi lehetett.

– Igen, uram. Láttam őt egy benzinkútnál Idaho Fallsban, aznap, amikor jöttem vissza a családlátogatásból. Beszéltünk pár szót. – Ennyi magyarázatot adott, majd megemelte felém a kalapját, és indulni készült. – Majd látjuk egymást, mennem kell vissza dolgozni. – Sarkon fordult, és elindult az egyik istálló felé.

– Nos, Ash, itt az ideje, hogy kihozzuk a lovaidat, nem gondolod? – A nagybátyám visszaterelt a főistálló eleje felé. Úgy tűnt, észre sem vette a furcsa feszültséget köztem és Dawson között. Hah, szóval ez a neve. Találó. Magas, sötét hajú idegen, csábító zöld szemekkel. Ki gondolta volna, hogy újra összefutunk.

Dawson

Minél gyorsabban el kellett tűnnöm a közeléből. Közelebbről még gyönyörűbb volt. És az illata... elképesztő. Nem tudtam leküzdeni az ingerültségemet, amikor Cody először az ő kezét fogta meg; valamiért nagyon nem tetszett. Folyamatosan ismételgetnem kellett magamban: az Alfa unokahúga. A pillanatban, ahogy a kezem az övéhez ért, melegség áradt szét bennem. Amikor rájöttem, hogy nem engedtem el a kezét olyan gyorsan, ahogy kellett volna, bevallom, ideges lettem, hogy az Alfa észreveszi.

Egyébként is volt dolgom. Épp most érkezett egy csődör, amelyikre ráfért egy kis nyugtatás. Sarkon fordultam, kellemetlen keményedést érezve a farmeremben. El kellett távolodnom tőle. Egyetlen nő sem volt rám még ilyen hatással. Tudtam, hogy vonzódom hozzá már a benzinkútnál is, az illata bódító volt, de most, hogy ténylegesen a jelenlétében fogok dolgozni, falat kell emelnem magam köré. Ez így nem lesz jó.

Hallottam, ahogy az Alfa elvezeti. Visszanéztem, és láttam őket végigsétálni az átjárón az épület eleje felé. Tökéletes feneke ringott járás közben. Láttam a profilját, ahogy felnézett a nagybátyjára; mosolygott. Volt egy kis gödröcske az arcán. Mennyire meg akartam csókolni azt a gödröcskét. Legyünk őszinték, minden porcikáját meg akartam csókolni. Visszafordultam az istálló felé, ahová tartottam. Szükségem lesz egy futásra, vagy egy hideg zuhanyra. Talán mindkettőre. Az Alfa unokahúga. Tabu. A mantra újra és újra lejátszódott a fejemben.