Galen szemszöge, folytatás

Belenéztem a szemébe, és óvatosságot meg beletörődést láttam azokban az ibolya szemekben, mintha már tudta volna, mit fogunk kérdezni, és elhatározta volna, hogy válaszol, de nem várta el, hogy higgyünk neki. Valamiért ez elszomorított; annyira magányosnak tűnt. De ha Darien volt a barátja... miért örült annyira, hogy egy másik farkaslánnyal látja?

Ez nem állt össze a róla szóló pletykákkal. Éreztem, hogy a dolgok végre napvilágra kerülnek ezzel a farkaslánnyal kapcsolatban, legalábbis számunkra. Volt körülötte egyfajta légkör, amit korábban nem vettem észre, mintha olyasvalaki lenne, akit tisztelnem kellene; ha parancsot adna, engedelmeskedni kellene neki. Végül csak feltettem a kérdést, remélve, hogy nem bántom meg ezt a lányt.

– A pletykák szerint ti ketten jártatok. Azonban az alapján, amit most láttunk, erősen kétlem, hogy ez igaz lenne. Rengeteg pletyka kering rólad, és egyik sem jó. – Szünetet tartok egy pillanatra, ő pedig türelmes arckifejezéssel áll ott.

Így folytatom a faggatózást.

– De személyesen voltam tanúja annak, ahogy Szuka Sarah és a bandája terjesztette ezeknek a pletykáknak egy részét, és láttam azt is, ahogy sok hímet visszautasítottál, némelyiket durvábban, mint a többit, amikor tapizni kezdtek, szóval ez a két helyzet együtt arra enged következtetni, hogy a pletykák egy része, ha nem az egész, süket duma. – Befejeztem, és vártam.

Volt egy pletyka, amiről nem akartam kérdezni. Ha a többi hazugság volt, akkor az, amelyik a családja általi bántalmazásról szólt, valószínűleg igaz. De hogyan kérdezel meg egy farkaslányt arról, hogy a családja bántalmazza-e? Nem tudtam rávenni magam; volt egy olyan érzésem, hogy nem fog tetszeni a válasz.

Néhány pillanatig rám néz, mielőtt megszólalna.

– Szinte az összes pletyka, ahogy te mondod, süket duma. Darien a legjobb barátom, sosem jártunk, és sosem voltunk intim kapcsolatban. Ami a többit illeti: még mindig szűz vagyok, és a nővérem gondoskodott róla, hogy az egyetlen barátom az iskolában Darien legyen – mondta, és egyszer sem emelte fel a hangját.

Az egészet nyugodt, türelmes hangon mondta el. Aztán folytatta:

– De talán most, hogy a húgotoknak ott vagytok ti ketten és Darien is védelemnek, végre nekem is lehet egy újabb barátom.

Alora megjegyzése miatt egy pillanatra megdermedek, és Kianra nézek; elme-kapcsolatba lépünk egymással. Ahogy a testvérek képesek erre, még akkor is, ha nincsenek farkas alakban; a falka összes többi tagjának, az Alfa, a Luna és a Béta kivételével, farkassá kellett változnia ahhoz, hogy elme-kapcsolatot létesítsen, kivéve, ha közvetlen rokonok voltak.

Azt hiszem, ez egy mód volt arra, hogy az anya megtalálja a kölykeit, ha túl messzire kóborolnának. Amit a bátyámmal sokat tettünk, amíg anyánk ránk nem bízta a kishúgunkat, mivel mi csak alig több mint hat hónappal voltunk idősebbek nála. A vérfarkasok terhessége rövidebb, mint az embereké, és szülés után szinte azonnal felépülnek. Kevés szülés volt nehéz, és ritkán fordult elő haláleset.

*Kian, azt mondta, védelem. Szerinted a nővérére célzott?* – kérdeztem, hallottam a feszültséget a saját hangomban.

*Tudom, és ez elgondolkodtat...* – szünetet tartott egy pillanatra, mielőtt folytatta volna. – *Emlékszel, amikor Kellynek leégették az összes haját, és megmérgezték azzal a farkasölő tablettával?*

*Igen, emlékszem, miért?* Rémület kezdett elönteni, éreztem, hogy ez nem fog tetszeni.

*Nos, ott voltam, amikor rászólt Sarah-ra, hogy hagyja abba a húga cseszegetését; már fél órája csinálta, és nem fogta be a száját. Másnap Kelly így jött iskolába, megcsonkítva.* A hangja komor volt.

*Sarah és a csatlósai voltak, biztosan ők voltak. Nem tudom nem sajnálni Alorát és Kellyt is. Ha Sarah hajlandó volt ezt tenni valakivel, és megúszta, akkor nem csoda, hogy Alorának Darienen kívül nem voltak barátai. Ha Sarah kikezdene vele, az lenne az utolsó dolog, amit tesz, mivel ő az Alfa fia.*

*Azt hiszem, itt az ideje, hogy ennek a farkaslánynak legyen még néhány barátja* – mondom Kiannak.

*Igen, szerintem is. Meg tudjuk védeni magunkat azzal a szukával szemben, és most már nem meri majd bántani a húgunkat sem, mivel egy Alfa fiának a társa.* – mondta az utolsót fanyar, kissé szórakozott hangon.

Darien darabokra szedné, ha a húgunk nem tenné meg előbb. A húgom által darabokra tépett Sarah gondolatán mulatva felkuncogok.

Alora szemszöge

Vártam, hogy befejezzék a néma eszmecseréjüket. Nem éreztem felőlük rosszindulatot vagy hitetlenséget. Úgy tűnt, megértik és hisznek nekem. Haboztam reménykedni abban, hogy valami jó sülhet ki ebből a beszélgetésből, de volt egy olyan érzésem, hogy ez a sors keze: az Istennő hozzám vezette ezt a két farkast, miközben a húgukat Darienhez vezette.

Éreztem az erejüket, mélynek és erősnek, mint a Hegyek, ahol dolgoztak és éltek. Valami azt súgta, hogy valahogyan kapcsolódni fogok hozzájuk. Csak azt nem tudtam, honnan tudom ezt. És még mindig ott volt az a rossz előérzet a gyomromban. Még ezzel a kitérővel sem tudtam megszabadulni tőle.

– Szeretnénk a barátaid lenni, nem kellett volna ennyire elszigetelőd nöd a nővéred miatt – szólalt meg először Galen.

– A nővéred maga a megtestesült gonosz, és úgy tűnik, most már úgyis együtt fogunk lógni, mivel a szerelmes Rómeó a húgunk társa – tette hozzá Kian.

– Ráadásul szükségünk van valakire, aki kívülállóként velünk tart, amíg ők szerelmesen szemeznek egymással – mondta Galen szórakozottan.

Ez az utóbbi megjegyzés kuncogásra késztetett.

– Nem tudom, mi a rosszabb: hogy igazatok van, vagy hogy egy akkora farkas, mint te, azt mondta, hogy „szemeznek”.

Ezen jót nevettek, miközben a párt figyeltük; már nem a parkolóban állnak, hanem a gyepen, nem messze tőlünk. Valóban csak egymást nézték, a kifejezés újra kuncogásra ingerelt. Aztán meghallottam egy ismerős motorhangot és a bömbölő hangrendszert.

A nővérem és a barátai behajtanak a nővérem cseresznyepiros kabriójával, mindannyian hamisan és ütemtévesztve énekelve a dalt. Valami olyan dal volt, amiben egy üveg Jackkel mossák a fogukat, amit én undorítónak találtam. De ez csak azt mutatta, mekkora partiállat is ő.

Ahogy ő és a csatlósai kiszállnak az autóból, miután nem messze tőlünk leparkoltak, egy másik jármű száguld be az iskola parkolójába. Ez egy másik terepjáró Jeep, piros színű, és Matthew-hoz, vagy ahogy a barátai hívják, Matt-hez tartozik.

Ő a nővérem barátja, az Alfa Bétájának, Borisz Bétának a második fia. Elvileg Dariennek és Mattnek legjobb barátoknak kellett volna lenniük. De az, hogy Matt kedvelte Sarah-t, és ahogy velem bánt, ezt lehetetlenné tette Darien számára. Nem helyeselte, Matt számára pedig ez elfogadhatatlan volt.

Volt egy nagy verekedésük, amit Darien nyert meg. Azóta nem barátságosak egymással. Kifejezetten kerülték egymást, ha találkoztak is, nem váltottak szót. Csak gyilkos pillantásokat.

– Nem bírom azt a pasast – hallom Kian hangját. Vicces, de most, hogy mindkettőjükkel beszéltem, felismerem, melyikük beszél anélkül, hogy rájuk néznék, annak ellenére, hogy a hangjuk szinte egyforma. De mindig is jó voltam a hangokkal és a hangmagasságokkal, a zene volt az éltető elemem.

Szerettem elmenni a kedvenc csendes helyemre, és magamba szívni mindent magam körül, miközben hagytam, hogy a zene átjárja a testemet és a lelkemet, hogy megújítson, amikor a dolgok nagyon rosszra fordultak. Aztán kiengedtem Xenát, hogy futhasson, és eggyé válhasson a földdel és a körülöttünk lévő élettel. A gyomromban lévő érzés azzal fenyegetett, hogy visszahozza a reggelimet a fiú látványától.

A nővérem észrevette Serenity Jeepjét. Mivel hihetetlenül ostobák és figyelmetlenek mindenre, ami nem rájuk vonatkozik, ostoba megjegyzéseket kezdtek tenni.

– Fúj, ez az a Rongybaba farkas Jeep – kezdi Agatha. – Ki vesz ilyet lilában? Annyira ízléstelen – teszi hozzá Beatrice.

Mintha ő beszélhetne: egy leopárdmintás csőruhát viselt, amiből majdnem kipotyogtak a mellei, leopárdmintás tűsarkút arany sarokkal, és egy nagy, vaskos arany nyakláncot, fülbevalót és karkötőket. Egy farkas leopárdmintában... na, ez volt az ízléstelen.

– Az a kis tehén annyira ronda, sajnálom azt, aki a társa lesz – mondta Sarah gonoszul.

– Akkor majd közbe kell lépnem, és megmutatni a társának, milyen egy igazi nőstény farkas – mondta Lauren dicsekvően. Mindannyian visító nevetésben törtek ki.

Olyanok voltak, mint egy falka hiéna, nem pedig egy csapat vérfarkaslány. Matt kiszáll a Jeepjéből, és csatlakozik a csoporthoz. Galen és Kian dühösek és morognak.

– Nyugi, fiúk – mondom. – Nem nektek kell most megvédenetek őt.

Felháborodottan néznek rám, ezért megmagyarázom.

– Most már van társa, emlékeztek? – hagyom, hogy ülepedjen egy pillanatig. – Mostantól az ő dolga megvédeni a társa becsületét, és helyretenni őket. És meg is fogja tenni. – Darien irányába mutatok. – Nézzétek.

A düh, amit Darien érzett, tisztán látszott az arcán, ahogy a karjában tartotta a társát; a lány is dühös volt, és könnyek voltak a szemében. Ismerem Darient. Meg fogja fizettetni velük a könnyeket a lány szemében.

– Bottal sem piszkálnék meg egy olyan ribancot, mint te, és ha nem lennél vérfarkas, valószínűleg tele lennél betegségekkel. Undorítasz. – A düh és az utálat a hangjában felért egy arculcsapással Lauren számára. A csoport figyelme rá szegeződött, szemük elkerekedett, amikor meglátták Darien karját Serenity körül.

Sarah arckifejezése különösen aljas.

– Egy disznó a társad, mennyire illik valakihez, aki szeret a szeméttel lógni – köpi a szavakat.