Alora szemszöge (folyt.)

Matt próbálja elhallgattatni Sarah-t, hogy hagyja abba, de ő sosem hagyja abba; ő egy gonosz szuka, és nem nyugszik addig, amíg nem érez mindenkit eltaposva fekete-rózsaszín tűsarkúi alatt. Ahogy a konfrontáció folytatódik, a szél felém sodorja a fiú illatát, és megérzem. A Társam illata.

A beszélgetés háttérzajjá olvad, ahogy Mattet bámulom, és a szívem abban a pillanatban megszakad. Ez nem lehet. Miért lenne a Holdistennő olyan kegyetlen, hogy őt válassza Társamul? A nővérem barátját... kérlek, ne hagyd, hogy rájöjjön.

A szél iránya megfordul, Matt pedig abbahagyja Sarah nyugtatását, és beleszippant a levegőbe. Felém fordul, és a szívem egy pillanatra megáll. Az arckifejezése, amikor meglátja, ki az, tiszta undorról és hitetlenségről árulkodik.

A szívem darabokra törik, és hallom Xena szűkölését odabent a fájdalomtól, amit ő is érez, mert mindketten tudjuk: elutasításban lesz részünk. A Társunk sosem fogadna el minket. Bizonyára adtam valami hangot, mert Kian és Galen mindkét oldalamon megjelentek, és megfogták a karomat.

– Mi a baj? – kérdezte először Kian.

– Úgy nézel ki, mint aki mindjárt összeomlik – mondta Galen aggódó hangon.

Nem volt értelme titkolózni, és tudom, hogy a nővérem úgyis elhíreszteli majd, milyen szánalmas vagyok. Így hát elmondom nekik:

– Matt a Társam. – A hangom halk, csüggedt és rekedtes. A két farkas felnéz Mattre, látják az arckifejezését, majd mindketten bánatos szemmel néznek vissza rám.

– Annyira sajnálom – suttogja Galen.

– Igen, jobbat érdemelnél annál, ami most következik – mondta Kian.

– Nem baj – mondom nekik. – Valahogy tudtam, hogy a mai nap nagyon rossz lesz számomra, csak azt nem sejtettem, hogy ennyire. – Érzem a csengést a fülemben, ahogy elindulok Matt irányába.

– Essünk túl rajta – mondom.

A két csoportunk között találkozunk. Darien még mindig oltja Sarah-t és a sleppjét. Matt magas, száznyolcvanöt centi, szőke és kék szemű, szálkás, kidolgozott izomzattal, egy Béta fia. A tökéletes társ valakinek az én családomból. De a tekintete azt súgta, cseppet sem talál vonzónak.

Persze, ő ugyanolyan becsmérlő volt a sötétebb külsőmmel kapcsolatban, mint a nővérem, mióta majdnem négy éve összejöttek. Ezalatt az idő alatt se veled, se nélküled kapcsolatban voltak; szüneteltették, ha a nővérem mással akart kúrótársat játszani egy ideig, és újrakezdték, amikor rájött, hogy Matt is valami más nőstény farkast vagy emberi nőt dug. Tudtam, mi következik, de attól még fájt.

– Te! – csattant fel Matt. – Nem! Te nem lehetsz a Társam, nem fogadlak el – mondta olyan hangosan, hogy mindenki megállt és odanézett, miközben az iskola többi tanulója is épp érkezett. Így most közönség előtt álltunk. Annyira megalázottnak éreztem magam, hogy így, nyilvánosan utasítanak el; nem volt a sors már épp elég kegyetlen hozzám?!

– Én, Matthew Frost Stonemaker, elutasítalak téged, Alora Frost Northmountain. – Fájdalmat érzek, de a kötelék még mindig ott van. Kell egy pillanat, mire leesik: a nevemet törvényesen megváltoztatták, és az új nevemmel új vérkapcsolatot létesítettem az Alfával, így azt kell használnia a kötelék megszakításához. Zavartan néz, miért nem tört még meg a kapocs, így hát elmondom neki.

– Megváltoztattam a nevem, most már Alora Luna Heartsong vagyok – a hangom halk és rekedt a fájdalomtól.

– Mindegy – veti oda türelmetlenül. – Én, Matthew Frost Stonemaker, elutasítalak téged, Alora Luna Heartsong! – üvölti gonoszul.

Olyan érzés volt, mintha villám csapott volna a mellkasomba. A fájdalom elektromos és tüzes volt, szétterjedt a mellkasomból a testem többi részébe, és éreztem Xena fájdalmas üvöltését a fejemben, ahogy ő is átélte ezt. De még nincs vége, meg kell tennem a magam részét, mert semmi áron nem maradnék olyasvalakihez kötve, aki visszautasítja, amit az Istennő adott neki.

– Én, Alora Luna Heartsong, elutasítalak téged, Matthew Frost Stonemaker. – Ezzel hivatalosan is elvágtam a köteléket; a fájdalom megduplázódik bennem, ahogy a szál elszakad, majd háromszoros erővel csapódik vissza Mattre, aki a földre rogy, és kiad egy rövid, fájdalmas üvöltést.

Helyes! Azt gondolom, a rohadék megérdemli, amiért bántotta Xenát és engem. Remélem, a karma visszatér, hogy megbánassa vele a döntését, de én SOHA nem fogadnám vissza az életünkbe. Megfordulok, hogy elmenjek, a düh kezd égetni a mellkasomban, ami segít enyhíteni a fájdalmat.

Darien és Serenity egymás mellett állnak, mindkettőjük arcán szomorúság ül; az első szerelem ragyogását tompítja a másvalaki szívfájdalmának hulláma. A barátom dühösen néz Mattre, Serenity arckifejezése pedig elszántságra vált, bár hogy mire készül, azt még nem tudom. Látom, hogy Kian és Galen is szomorúan néznek rám, aztán düh jelenik meg az arcukon, ahogy a nővérem elém lép.

CSATT!!!! A pofon hangja végigcseng az udvaron. Érzem, ahogy az arcom sajog, és tudom, hogy azonnal vörös lesz a keze nyomától. A lány dühösnek és őrültnek tűnik.

– HOGY MERÉSZELED MEGPRÓBÁLNI ELLOPNI A FÉRFIAAT?! – visítja. – KINEK KÉPZELED MAGAD, TE UNDORÍTÓ NYOMORULT?! – CSATT, most a másik arcomon is ott a kéznyom.

– HOGY MERÉSZELED BÁNTANI ŐT, TE RIBANC?! – CSATT. – EL KELLETT VOLNA FOGADNOD AZ ELUTASÍTÁSÁT ÉS MEGTARTANI A FÁJDALMAT! – CSATT. – EZT KAPOD, AMIÉRT MEGPRÓBÁLTAD ELVENNI TŐLEM, TE PESTIS! – Ahogy egy újabb pofonra lendülne a keze, egy kéz elkapja a csuklóját, és a levegőben tartja.

Felnézek Galenre, aki a lány csuklóját fogja. Kian Matthew fölött áll, de a fiú még mindig a földön van, fájdalmak között és legyengülve. Serenity Sarah bandája előtt állt, vadul morogva, Darien pedig mögötte lebegett, váltakozva hol dühvel méregetve őket, hol aggodalommal és büszkeséggel nézve a Társa felé.

Galen ellöki Sarah-t tőlünk; a lány keményen földet ér, egy nyüszítéssel, méltatlan kupacban landolva a fenekén.

– Igazi szuka vagy te, hogy őt nevezed ribancnak, miközben az igazi ribanc te vagy. A fiú megérdemli a fájdalmat, amit kap, sőt még többet is. Azt mondod, hogy merészeli a lány? Nem. Hogy merészeli a fiú? Az Istennő megáldotta őt, és ő elutasította ezt az áldást. Nem utasíthatod vissza az Istennő ajándékát szenvedés nélkül – mondja morogva.

Megdöbbentem. Darienen kívül ő az egyetlen, aki valaha is szembeszállt vele értem. Azt mondták, a barátaim akarnak lenni, és kiállnak értem. Ez valóban a barátaimmá teszi őket.

A fájdalom és a pofonok ellenére még mindig álltam, és az ütések okozta bőrpír és duzzanat legfeljebb harminc perc alatt eltűnik majd. A sok bántalmazás után, amit rám mértek, a testem azzal kompenzált, hogy rendkívül felgyorsult a gyógyulási képességem.

Beugrik egy emlék arról az időről, amikor apám egy tartógerendához láncolt az alagsorban, és addig korbácsolt, amíg a hátam nem volt más, mint nyers, véres húscafat. Valahogy sikerült visszatartanom az üvöltést vagy az átváltozást, megtagadva tőle az elégtételt. A dacom csak még dühösebbé tette, és végül csak azért hagyta abba, mert kimerült.

Azt hiszem, szerencsém volt, hogy az utóbbi években elhagyta magát. Még mindig jól nézett ki, vérfarkas volt, és a vérfarkasoknak kivételes génjeik vannak, de elpuhult; ezt apró áldásnak gondoltam, miközben távozott, még az akkori gyötrelmeim közepette is. Egy hétig tartottak a pincében, felváltva korbácsoltak. De a hiányzásom túl hosszúra nyúlt ahhoz, hogy bármelyik vérfarkas, aki nem falkaügyben van távol, megmagyarázhassa.

Mivel még csak tinifarkas voltam, nem volt semmilyen falkaügyem, ami miatt távol lehettem volna. Az Alfa felhívta őket, mivel észrevette a hiányzást, és közölte, hogy a következő hétfőn meg kell jelennem, különben egy falkaorvosnak kell kijönnie igazolni a betegségemet.

Nem volt választásuk, hagyniuk kellett, hogy meggyógyuljak és visszamenjek az iskolába, különben súlyos szabályszegést kockáztattak volna az effajta bántalmazás miatt. A hírnevük túl fontos volt számukra, így megkaptam a figyelmeztetést, amit mindig megkaptam. „Ne szólj semmit, különben megbánod, te nyomorult!” – mondta mindig ugyanazzal a maró hangnemmel.

Az arcomon érzett fájdalom már nem is számít e gyötrelmes emlék nyomán.

– Köszönöm, Galen. Darienen kívül már nagyon régóta senki nem állt ki így értem vele szemben – mondom neki, a hangom még mindig rekedt.

– Épp elég mindenen mentél keresztül ma, nem kellene többet elviselned – mondja Galen.

– Igazad van – mondom halkan, majd szinte suttogva teszem hozzá: – Annyira belefáradtam a bántalmazásba.

Kian most már velünk van, ahogy Darien és Serenity is; körbevesznek. Felnézek Darienre.

– Nem hiszem, hogy megvárom azt a háromnapos határidőt. Elegem van abból, hogy én legyek a bokszzsákjuk és a lábtörlőjük. – Düh vegyült a hangomba.

– Szóval a pletyka... hogy bántalmaznak... igaz? – kérdezte Kian, hangja tele iszonyattal. Galen éppoly szomorúnak és rémültnek tűnt a felismeréstől.