Gale egy igazi, született csábító volt!

– Kelj fel! – szólt rá élesen Shawn, miközben meglazította a nyakkendőjét.

A hangot hallva Gale azonnal kinyitotta a szemét és felült.

– Megjöttél...

A férfi csak mély, sötét tekintettel nézte, és hallgatott.

– Mi a baj? – A lány jobbra-balra nézett, majd magyarázkodni kezdett: – Szándékosan a sarokban aludtam, nem torlaszoltam el az ajtót!

– Megetted már a levest?

Gale egy pillanatra megdermedt.

– Tessék?

– A levest!

A lány megrázta a fejét.

– Nem. Meg kell innom?

Shawn szeme összeszűkült.

– Mit gondolsz?

Gale feltápászkodott.

– Máris megyek.

Fogalma sem volt, mi baja van a férfinak. Folyamatosan ragaszkodott hozzá, hogy megigya Paula levesét.

„Hány óra van... Aludhatok, miután megettem a levest?”

A konyhában Gale egy kanállal a kezében nézte az előtte lévő tál tenger gyümölcsei levest.

Shawn mellette állt, és felügyelte.

A lány behunyta a szemét, és a szájába tömte, de a hal szaga azonnal megcsapta, így alig bírta lenyelni.

Miután a felét megette, Gale képtelen volt még egy falatot lenyelni.

– Ennyi elég lesz?

– Mit gondolsz?

– Én... – a gyomra felfordult, mielőtt befejezhette volna a mondatot.

Gale a szája elé kapta a kezét, és gyorsan a fürdőszobába rohant.

Olyan hevesen hányt, hogy mindent kiadott magából, amit az imént evett.

A fürdőszobából kiszűrődő hangokat hallva Shawn undorodva ráncolta a homlokát.

Ezt a levest meg kell inni, hogy megtévesszék Paulát.

A házvezetőnő odalépett, és így szólt:

– Wood úr, csomagja érkezett ma külföldről.

– Adja ide.

Shawn kinyitotta, és látta, hogy a gyógyszer az, amit William küldött neki, ami éppen egy kúrára volt elegendő.

Ismét a leveses tálra pillantott, gúnyosan elmosolyodott, és rezzenéstelen arccal lenyelte a tablettát.

Megtalálta Susant. Csak meg kell gyógyulnia a betegségéből, és három hónap múlva elválni... Shawn mindent az irányítása alatt tartott.

Gale kijött a fürdőszobából, a gyomrát fogva, még mindig émelyegve.

Mi történt vele? Még ha a tenger gyümölcsei leves nagyon halízű is volt, nem kellett volna ennyire hánynia tőle.

A házvezetőnő javasolta:

– Wood úr, nem hívatja a háziorvost, hogy nézze meg a feleségét?

– Nem fog belehalni!

Gale hálásan nézett a házvezetőnőre, és finoman megrázta a fejét, nehogy magára haragítsa Shawnt miatta.

Azon az éjszakán Gale a falnak dőlve, térdeit átkarolva ült, és csak hajnaltájt zuhant kábult álomba.

A földszinten a konyha már sürgött-forgott, a cselédek takarítottak.

Susan korán érkezett a Temperley Hallba. Annyira izgatott volt, hogy szemhunyásnyit sem aludt. A legszebb sminkjét tette fel, hogy találkozzon Shawnnal.

– Hol van Wood úr? – Susan belépett a nappaliba, és hangosan megkérdezte: – Miért nem üdvözöl senki? Meg akarjátok tartani az állásotokat?

A házvezetőnő rá emelte tekintetét, és megkérdezte:

– Ön kicsoda...?

– Még csak nem is ismer. Tényleg vak? Én vagyok a jövőbeli Mrs. Wood!

A házvezetőnő így felelt:

– A Temperley Hallnak már van úrnője. Ön lesz a következő?

Susan szeme elkerekedett.

– Micsoda? Lehetetlen! Wood úr maga mondta, hogy feleségül akar venni! Ha nem hiszi, kérdezze meg tőle!

– Wood úr még alszik.

Susan azonnal felsietett az emeletre.

Meg kellett ragadnia az alkalmat, és el kellett távolítania mindenkit, aki az útjába áll!

A házvezetőnő sietve szaladt utána, kiabálva:

– Idegenek nem mehetnek fel a második emeletre!

Susan nem törődött vele. Agresszívan rontott a hálószoba felé.

Gale-t a léptek zaja ébresztette fel. Amikor kinyitotta a szemét, Susan arcát látta maga előtt.

– Te vagy az? – Susan végigmérte. – Gondoltam, hogy ismerősnek tűnsz.

– Susan? – Gale is furcsállva nézett.

Többször találkozott Susannal az elmegyógyintézetben. Az igazgató lánya nem volt túl művelt, és imádta a divatot meg a szépségápolást. Olyan ember volt, aki szerette gazdagnak tettetni magát, bár valójában nem volt az.

Legalább Jenny Timothy tényleg egy gazdag család lánya volt.

Susan megkérdezte:

– Miért alszol a földön? Már értem. Wood úr megkért, hogy őrizd az ajtót, igaz? Sokat szenvedtél az elmegyógyintézetben.

A házvezetőnő utolérte őket, és magyarázkodni kezdett:

– Ő az úrnőnk.

– Micsoda?! T... te... – Susan ledöbbent.

Gale tényleg hozzáment Wood elnökhöz?!

Apa azt mondta neki, hogy a nő, akivel Shawn lefeküdt, Gale volt, de mivel Wood úr Susant találta meg, ez azt mutatta, hogy nem tudta, ki volt az a személy azon az éjszakán! Tehát összerakta a képet, és úgy gondolta, folytathatják a színjátékot és fenntarthatják a hazugságot!

De Gale lett Mrs. Wood! Hogyan lehetséges ez?

– Jól vagy? – kérdezte Gale halkan. – Shawn bent alszik. Dühös lesz, ha megzavarjuk az álmát, és egész nap éhezni fogunk.

Susan a fogát csikorgatta, és megnyugodott.

Bármi történjék is, makacsul eljátssza majd, hogy ő volt a nő azon az éjszakán.

Gale jobban teszi, ha meg sem próbálja átvenni a helyét!

Susan így válaszolt:

– Shawnt keresem. Nem gondoltam volna, hogy a házőrző kutyájába botlok. Állj félre, be akarok menni.

Gale felvonta a szemöldökét, és így felelt:

– Nos, legalább a saját házamat őrzöm. Ha már ilyen hasonlatokkal élünk, te kora reggel betörtél egy magánlakásba, és hangosan csaholsz. Ez legfeljebb egy kóbor kutyává tesz téged, amit még be sem oltottak.

– Hogy mersz szidalmazni?

– Nem mondtam, hogy az vagy, de nem tehetek róla, ha magadra ismertél.

Susan birtokában volt egy titoknak.

– Ne bízd el magad csak azért, mert te vagy Mrs. Wood! Akit Wood úr feleségül akar venni, az én vagyok!

Miközben beszélt, Susan megrántotta Gale takaróját, félredobta, felemelte a kezét, és arcon akarta csapni a lányt.

Gale elfordította a fejét, és kitért.

Látva, hogy elvétette, Susan nem elégedett meg ennyivel, és újra felé ütött, mintha addig nem nyugodna, amíg meg nem üti!

Gale gyorsan és kíméletlenül elkapta a csuklóját, a másik kezével pedig lendületet vett a visszavágáshoz.

Őt nem lehetett olyan könnyen megfélemlíteni!

Azonban ebben a pillanatban valaki szigorú hangon megszólalt:

– Gale, merészeld csak megpróbálni!

Gale megdöbbent, és minden mozdulata hirtelen megállt.

A tenyere mindössze egy centiméterre volt Susan arcától!

Shawnnak nem kellett fizikailag megállítania. Egyetlen mondat elég volt ahhoz, hogy fenyegetően leállítsa.

– Wood úr! – Amikor Susan meglátta a férfit, sértődötten és kacéran viselkedett. – Szerencse, hogy itt van... különben biztosan pofon vágtak volna!

Shawn kissé összeráncolta a homlokát.

– Miért vagy itt?

– Annyira hiányzol, hogy nem tudok aludni. Ki gondolta volna, hogy ez a nő nem enged be, és kutyának nevez...

A gonosz sosem pihen.

Gale nem szólt semmit. Azt hitte, Shawn nem dől be ilyen felszínes szavaknak.

Ki hitte volna...

Shawn mély hangon így szólt:

– Kérj tőle bocsánatot. Vagy azt teszel vele, amit csak akarsz.

A lány hirtelen felnézett rá, és megkérdezte:

– Tényleg?

– Miért, nem hiszed el? – kérdezett vissza Shawn. – Hasonlítható ő hozzád?

Susan a férfi vállára hajtotta a fejét, és boldogan sugárzott.

Shawn ízlése igazán kiszámíthatatlan volt, kiderült, hogy tényleg ez a típusú nő tetszik neki.