Mia alig aludt valamit az éjjel. Hánykolódott és forgolódott, újra és újra lejátszva magában a szürreális találkozást Alexander Blackwell-lel. Ahogy a férfi rá nézett, az arrogancia a hangjában, az ajánlat abszurditása – ötezer randinként? Kegyetlen viccnek tűnt, aminek csak az volt a célja, hogy megalázza őt.

De aztán a pénz gondolata hívatlanul is visszakúszott a fejébe. Ötezer dollár. Három randiért az tizenötezer dollár lenne. Ez több pénz volt, mint amennyit évek alatt remélhetett volna megtakarítani a Casa Lounge-ban.

Tizenötezer sok mindenre elég lenne: lakbérre, ételre... Ez lehetne a leggyorsabb kiút Willowcrestből.

Mia felült az ágyban és felnyögött, kezével a hajába túrt. Nem. Nem is szabadna ilyesmin gondolkodnia.

Bármilyen játékot is űz Alexander Blackwell, ő nem akart a részese lenni. A pénz most megmenthetné, de egy Blackwelltől pénzt elfogadni biztosan olyan feltételekkel járna, amikbe nem volt hajlandó belemenni.

Reggelre még mindig kimerült volt, de elhatározta, hogy tartja magát a döntéséhez. Kvánszorgott apró szobájából a konyhába, remélve, hogy talál egy kis kávét a napindításhoz. Ahogy belépett, hallotta, hogy a nővérei beszélgetnek, hangjuk halk volt.

– Kizárt, hogy igaz legyen – mondta Lily, hangja csöpögött a szkepticizmustól.

– Lehet, hogy az – vágott vissza Anna, hátradobva a haját a vállán. – Az emberek városszerte ezt beszélik.

– Mi történik? – kérdezte Mia kábán, a szekrényhez lépve, hogy kivegyen egy poharat. – Hol van Anya?

– Elment. Isten tudja, mikor jön vissza – felelte Anna, rá sem hederítve.

– Téveszméid vannak, ha azt hiszed, szakítottak – nevetett fel Lily. – Zoe hamarabb rágna üveget, mint hogy szakítson Blackwell-lel.

Mia megdermedt, kezében szorosan markolva a poharat.

– Vagy talán a srác szakított vele – mondta Anna ravasz mosollyal.

Lily felhorkant. – Te jó ég, Anna, ne mondd, hogy még mindig abban reménykedsz, hogy egy nap megkaphatod. Ez már kínos.

Mia lassan megfordult, gyomra összeszűkült, ahogy a szóváltást hallgatta.

– Nincsenek téveszméim! – csattant fel Anna. – Pont te beszélsz. Én legalább megpróbáltam. Ellentétben veled, aki túlságosan el van foglalva azzal, hogy bármilyen gazdag pasit hajkurásszon, aki csak egy pillantást vet rá.

– A „megpróbáltam” enyhe kifejezés – mondta Lily kárörvendően vihogva. – Meztelenül járkálni a Blackwell-kúriában három nappal azután, hogy felvettek? Ugyan már. Az szánalmas volt.

Anna arca elvörösödött, és nyitotta a száját, hogy visszavágjon, de Lily folytatta.

– Nézz szembe a ténnyel, Anna. Turnerek vagyunk. A Blackwellék emberszámba sem vesznek minket. Gyűlölik a családunk puszta létezését is.

– Mindegy – fújt egyet Anna, és keresztbe fonta a karját.

Mia erőt vett magán, hogy megmozduljon, a mosogatóhoz sétált, hogy vizet töltsön magának. A keze remegett, és imádkozott, hogy egyikük se vegye észre.

Miután visszatért a szobájába, felkapta a telefonját az éjjeliszekrényről, és azonnal megnyitotta a Willowcrest Morning News-t. Ott bámult rá vastag betűkkel a címlapsztori:

**Alexander Blackwell és Zoe Harrington kapcsolata véget ért.**

Mia szíve hevesen vert, ahogy a cikket olvasta. Zoe egy előző esti interjúban megerősítette a szakítást, mondván, úgy döntöttek, tartanak egy kis „szünetet”, hogy magukra koncentrálhassanak. A cikk hangneme azonban gyanakvó volt, drámát sejtetett a háttérben.

Mia letette a telefont, és a falnak dőlt, elméje zakatolt. Ezért lépett oda hozzá a férfi? Mert most szingli volt, és szüksége volt valakire, aki... mit is csinál? Kitölti az űrt? Részt vesz a nevetséges játékaiban?

Megrázta a fejét.

Nem hagyhatja, hogy berantsák bármilyen őrületbe is, ami itt folyik.

Ekkor a telefon megrezdült a kezében. Az értesítéstől a gyomra a torkában dobogott. Egy pillanatig habozott, mielőtt a képernyőre nézett volna.

Az üzenet egy ismeretlen számról érkezett.

*Jó reggelt, Turner. Ne is fáradj a kérdéssel, honnan van meg a számod. Az ajánlatom még mindig áll: három randi, 5000 mindegyikért. Három napod van dönteni.*

Mia a képernyőt bámulta, szíve majd kiugrott a helyéből. Ujjai remegtek, ahogy újra elolvasta. Szinte hallotta a férfi hangját az üzenetben, azt a hűvös, arrogáns hangnemet, ami elárulta, hogy hozzászokott ahhoz, hogy pontosan azt kapja, amit akar.

Egy pillanatig fontolgatta, hogy kitörli az üzenetet, úgy téve, mintha sosem létezett volna. De ehelyett lerogyott az ágy szélére, szorosan markolva a telefonját.

Tizenötezer dollár.

Elméjében lehetőségek cikáztak. Végre megengedhetné magának, hogy elhagyja Willowcrestet, és tiszta lappal kezdjen.

De aztán bevillant Alexander Blackwell gúnyos mosolya, és a harag felszínre tört benne.

Három nap.