~ Damon ~

– Nos, mit keres egy magafajta lány egy ilyen helyen?

– Egy magamfajta lány? – kérdezte a lány.

– Gyönyörű, okos és… láthatóan tapasztalatlan.

A lány összehúzta a szemét, és olyan pillantást vetett rá, mintha megsértődött volna.

– Tájékoztatásul közlöm, hogy bőven megvan a képesítésem ehhez a munkához – jelentette ki tárgyilagosan. – Mióta dolgozom itt, azóta…

– Nem a munkáról beszéltem – vágott a szavába Damon.

– A-akkor miről beszélsz?

– Láttam, hogyan nézel rám, aztán elkapod a tekinteted – a férfi szeme a lány ajkára siklott, majd vissza a szemébe. – Miért? Nem bírsz el egy kis forróságot?

A lány halkan felszisszent, bizonytalanul, hogy mit is mondjon. Damon csak elmosolyodott, és közelebb hajolt. Mindkét kezét a falnak támasztotta, csapdába ejtve a kislányt. A lány felnézett rá, és Damon látta a félelmet a szemében. Fészkelődött, amitől Damon vére forrni kezdett. A férfi ezt kimondottan élvezte.

Damon megnyalta az ajkát, szeme sötéten, félig lehunyva csillogott. A lány nagyot nyelt, és elfordította az arcát, ahogy a férfi szája a nyakára tapadt. Belélegzezte az illatát; olyan mennyeien illatozott, hogy majdnem elveszítette a fejét.

– D-Damon… – lehelte a lány.

– Sikíts, ha muszáj – suttogta a bőrébe. – És ha azt akarod, hogy megálljak, csak mondd ki.

Damon nem vesztegetett több időt, szája megtalálta a lány nyakának legérzékenyebb pontját. Olyan erővel csókolta és szívta a bőrét, mintha fel akarná falni. A lány felemelte a kezét, hogy ellökje magától, de Damon elkapta a csuklóját, és a feje fölé szorította.

Damon megszüntette a testük közötti távolságot, és érezte, ahogy a lány vonaglik hozzá simulva. Kapálózott és rángatózott, láthatóan tapasztalatlan volt a saját testének kezelésében. Damon csókokkal borította a nyakát és az állát, majd megállt éppen azelőtt, hogy az ajkuk összeért volna.

– Mondd, mit akarsz? – suttogta kifulladva.

– Nem akarom… hogy megállj.

Pontosan ezt akarta hallani. Félmosolyra húzta a száját, és az ágyra lökte a lányt. Letépte róla a ruhát, amíg a lány meztelenül nem feküdt előtte, tehetetlenül és éhesen. Mielőtt lehajolt volna, hogy birtokba vegye az ajkát, megpillantotta gyönyörű szemét, a kék és lilás csillogást. Ez mosolyra fakasztotta. És mosolygott akkor is, amikor élvezete szolgálatába állította a lány testét. Csókjaival végigvándorolt az ajkától a nyakáig és a mellkasáig. Nyelvével végigsimította a mellbimbóit, és addig szívta mindkettőt, amíg meg nem keményedtek. Folytatta útját lefelé, egészen addig, amíg meg nem találta a bejáratot. Nyers rózsaszín volt és nedves, teljesen érintetlen.

Damon teste égett a vágytól. Olyan kemény volt a lányért, hogy fájdalmas volt visszatartani. Damon elhelyezkedett a bejáratánál, makkja a lány meleg nedvességét érintette. Olyan jó érzés volt, hogy Damon kénytelen volt megállni, és kiélvezni a pillanatot. Végigsiklott a szeméremajkain, csak ingerelve a lányt.

– Damon, kérlek…

Damon csak mosolygott, ahogy a lány szégyentelenül könyörgött neki. Próbált közelebb fészkelődni, de a férfi határozottan a helyén tartotta. Keze a lány combján nyugodott, és szélesre tárta maga előtt. A lány remegett előtte, és a férfi imádta ezt látni. Még egy pillanatig nézte őt, mielőtt keményen és mélyen beléhatolt volna.

És az álom itt mindig véget ért. Mindig azelőtt szakadt meg, hogy eljuthatott volna a jó részig, és ez az őrületbe kergette. Damon frusztrált maradt, és hiába hívott fel akármennyi más nőt a szobájába, sosem tudott úgy elmenni, ahogy akart.

*Mi a fasz bajom van?* – gondolta magában.

Ez már a harmadik éjszaka volt, hogy ez az álom kísértette. Damon visszafizette az adósságát Violetnek. Nincs ok, amiért még mindig az eszében kellene járnia, mégis így volt. Amikor azt mondta: „Damon Van Zandt sosem felejt”, nem erre gondolt. Nem akart egy lányra gondolni, és az éjszaka közepén felriadni miatta, de Violet és a gyönyörű szeme kísértették. És bármit is tett, egyszerűen nem tudta kiverni a fejéből.

Ez baromság.

Damon ma hajnali négykor ébredt, és nem tudott visszaaludni. Mélyet sóhajtott, és inkább átsétált az irodájába. Tudta, hogy tennie kell valamit, hogy kiverje a fejéből ezt a lányt. Egy pohár scotch és egy cigaretta mellett döntött társaság gyanánt, de még ezek sem voltak elegendőek. Damon elgondolkodott egy pillanatra, majd megnyomott egy gombot az asztalán. Körülbelül öt perccel később Adrian megjelent az ajtóban. Még hálóruhában volt, lihegve és idegesen.

– Hívattál? – kérdezte.

– Igen, ülj le – felelte Damon.

– Hajnali négy van, feltételezem, hogy komoly a dolog – mondta Adrian, miközben helyet foglalt. – Mi történt?

– Mit tudsz arról a bárvezetőről a Unionban?

– Dylan Carveyről? – Adrian összehúzta a szemét. – Csak egy fiatal srác, aki a bárt vezeti. Vannak kapcsolatai lányokkal, és kisstílű drogbizniszekben utazik. Egyébként rendes alak. Miért?

– És a pincérnő a húga?

– Így van.

– Ez azt jelenti, hogy tabu?

Adrian hitetlenkedve bámult Damonra, de a férfi kitartott a kérdése mellett.

– Dylan nem fogja eladni neked a húgát, ha erre célzol – mondta Adrian tárgyilagosan. – Szerezhet neked más lányokat. Bármilyen más lányt. Ismert az ilyesmiről.

– Egy erkölcsi kódexszel rendelkező strici, ezt akarod mondani? – gúnyolódott Damon.

– Damon, miért kérdezgetsz egy bárvezetőről? Mit akarsz tulajdonképpen? – Adrian most már ingerültnek tűnt.

– Azt akarom, hogy hozz össze vele egy találkozót. Beszélni akarok a sráccal.

– Találkozót? Minek?

– Ó, nem is tudom, csevegni? Sosem árt barátokat és szövetségeseket szerezni, nem gondolod?

Adrian teátrálisan megforgatta a szemét, és a fejét rázta.

– Damon, ismerlek. Nem vagy az a típus, aki ok nélkül tesz bármit is. Mit tervezel?

– Egyszerű, igazából – mondta Damon, miközben felállt. Magához vette a pohár scotchot, és elindult vissza a szobájába. – Teszek neki egy visszautasíthatatlan ajánlatot.

*

*

*

- - - - - Folytatása következik - - - - -