~ Violet ~

– Nos, mit keres egy magafajta lány egy ilyen helyen? – kérdezte Damon azon a mély, rekedtes hangon.

– Egy magamfajta lány? – kérdezett vissza Violet.

– Gyönyörű, okos és… nyilvánvalóan tapasztalatlan.

Violet összehúzta a szemét, és olyan pillantást vetett rá, mintha megsértődött volna.

– Csak hogy tudd, bőven megvan a képesítésem ehhez a munkához. Itt dolgozom amióta…

– Nem a munkáról beszéltem – vágott a szavába Damon. Mélybarna szeme a lányéba fúródott.

– Ak-akkor miről beszélsz?

– Láttam, hogyan nézel rám, aztán elkapod a tekinteted – a férfi szeme a lány ajkára, majd vissza a szemébe villant. – Miért? Nem bírsz ki egy kis forróságot?

A lány halkan felszisszent, bizonytalanul, mit mondjon. Damon csak elmosolyodott, és közelebb hajolt. Mindkét kezét feltette a falra, csapdába ejtve a lány apró testét. Violet felnézett rá, és Damon látta a félelmet a szemében. A lány fészkelődött, és ettől Damon vére forrni kezdett. A férfi alaposan élvezte a helyzetet.

Damon megnyalta a száját, tekintete fátyolossá és sötétté vált. A lány nagyot nyelt, és oldalra fordította az arcát, ahogy a férfi szája a nyakára tapadt. Beszívta a lány illatát, és elégedetten felsóhajtott. Ettől valami csomóba rándult Violet gyomrában, és nem tudta, mi lehet az.

– D-Damon… – lehelte.

– Sikíts, ha muszáj – mormolta a bőrének. – És ha azt akarod, hogy megálljak, csak szólj.

Sikítsak, ha muszáj…?

Damon egy másodpercet sem vesztegetett, szája rátapadt a lány nyakának legérzékenyebb pontjára. Erősen csókolta és szívta a bőrét, mintha élve akarná felfalni. A lány felemelte a kezét, hogy ellökje magától, de Damon elkapta, és a feje fölé szegezte őket.

Damon megszüntette a távolságot a testük között, és érezte, ahogy a lány vonaglik ellene. Kapálózott és rángatózott, láthatóan tapasztalatlanul kezelve a saját testét. Damon csókokkal borította a nyakát és az állkapcsát, majd megállt, épp mielőtt az ajkuk összeért volna.

– Mondd, mit akarsz? – suttogta kifulladva.

– Nem akarom… hogy megállj.

Violet nem tudta, hogyan hagyhatták el ezek a szavak az ajkát, de megtörtént. Soha nem volt barátja, és még sosem élt át ilyesmit fiúval. Mindez idegennek és újnak hatott, és érezte a vágyat, hogy még többet tapasztaljon.

– Biztos vagy ebben? – mormolta Damon az ajkára.

– I-igen.

Ismét elvigyorodott, azzal az ördögien szexi mosollyal, majd megszüntette az ajkaik közötti távolságot. Violet lélegzete elakadt, ahogy ajkuk összeért, és a férfi ajka megadásra késztette az övét. Végül behunyta a szemét, és átadta magát az érzésnek. Kezei még mindig a feje fölé voltak szegezve, bőre pedig égett a vágytól, amiről nem tudta, mi az.

– Még sosem csináltad ezt, ugye? – mondta Damon csókolózás közben.

Violet csak nyelni tudott. Túl kínos volt beismerni, hogy tizennyolc éves lány létére még sosem csókolózott fiúval életében. Damon kissé elhúzódott, és oldalra billentette a fejét.

– Várj, ne is mondd – tartott egy pillanatnyi szünetet, mielőtt megszólalt volna: – Szűz vagy?

* CSÖRR! * CSÖRR! * CSÖRR! *

Az ébresztőóra szüntelenül csengett, és azonnal felébresztette Violetet. Szemei felpattantak, és hálószobája mennyezete volt az első dolog, amit meglátott. Mélyet sóhajtott, mielőtt kikapcsolta az ébresztőt. Csak egy álom volt, gondolta magában.

Violet kikelt az ágyból, felkapta a ruháit, és épp a fürdőszoba felé indult volna, amikor észrevette az íróasztalán álló nagy, fehér dobozt. Egy hét telt el azóta, hogy házhoz szállították, és a benne lévő lila rózsák már száradtak, de még mindig túl szépek voltak ahhoz, hogy kidobja őket. Violet még egy másodpercig bámulta a rózsákat, mielőtt megrázta a fejét, és kiment a fürdőszobába.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

A mai nap olyan volt Violet számára, mint bármelyik másik. Hajnali ötkor kelt, lezuhanyozott, megreggelizett, és elment a műszakjába, a kávézóba. Az éjszakai álma szokatlan volt, de ettől eltekintve a napja normálisan és remekül indult. A kávézó reggelente mindig tele volt emberekkel, de mire délután lett, a forgalom lecsendesedett. Violet végzett minden mellékes feladatával, és egyetlen vendég sem volt a láthatáron, így elkezdte nézegetni a telefonját. Valami érdekes dolog ragadta meg a figyelmét, ugyanis SMS-értesítése érkezett Jesse-től.

Jesse Miller: Szia Vi, Jesse vagyok.

Jesse Miller: Ráérsz ma este vacsorázni?

Violet nem tudta megállni, hogy el ne mosolyodjon. Egy hét telt el azóta, hogy Jesse hazavitte a rendőrségről, és már kezdett is megfeledkezni erről az egész vacsora-dologról. Nem hitte, hogy Jesse komolyan gondolta a randimeghívást, de úgy tűnik, mégis. Violet elgondolkodott egy pillanatra, miközben ujjai a billentyűzet felett lebegtek, valami okos választ fogalmazgatva magában.

*

*

*

- - - - - Folytatása következik - - - - -