~ Violet ~

– Dylan, beszélhetek veled egy percre? – Violet udvariasan rámosolygott Adrianra, mielőtt félrehúzta volna Dylant. Elég messzire sétált, hogy megbizonyosodjon róla, Adrian nem hallja őket, majd megszólalt: – Mi a fene folyik itt?

– Nem tudom, Vi. A férfi a semmiből bukkant elő – vonta meg a vállát Dylan.

– Csináltál valamit? Vagy mondtál valamit? – húzta össze a szemét a lány.

– Persze, hogy nem – felelte a fiú. – Ha ez a múlt heti ügy miatt lenne, nem vártak volna egy egész hetet, hogy megtaláljanak.

– Akkor miről van szó? – kérdezte Violet. – És tudod, hogy nem szeretem, ha ilyen alakokkal lógsz.

– Én sem szeretem, de ezek az emberek jól fizetnek – vágott vissza Dylan. – És nem tudom, tudod-e, de most igazán jól jönne némi extra pénz.

Violet felsóhajtott. Ez jogos érv volt.

– Mit tervezel tenni? – kérdezte a bátyját.

– Elmegyek és találkozom vele – Dylan várt egy ütemet, mielőtt hozzátette: – És talán kérek kölcsön egy kis pénzt.

– Azt nem teheted! – rázta meg a fejét hevesen Violet. – Emlékszel, mi történt legutóbb, amikor apa kölcsönkért ezektől az emberektől?

– Apa rossz emberhez fordult, ő az olaszokkal volt kapcsolatban – sóhajtott Dylan. – Damon Van Zandt más.

– Miben más?

– Nos, nem olasz.

– Dylan! – Violet szúrós szemmel nézett a bátyjára. – Attól még ő vezeti a rohadt maffiát!

– Sss, halkabban, Vi. Kórházban vagyunk – nevetett fel halkan Dylan, és körülnézett, hogy megbizonyosodjon róla, senki sem hallgatózik.

– Dylan, tudnom kell, hogy ha elmégy, nem csinálsz semmi hülyeséget – követelte Violet.

– Rendben, nem fogok, jézusom – emelte fel a kezét Dylan megadást színlelve. – De akkor is elmegyek hozzá. Muszáj, ő hívatott, és ezek az emberek nem szeretik a visszautasítást.

Violet bólintott, és az ajkába harapott.

– De jól leszel? – kérdezte.

– Szerintem igen. Úgy értem, ha holtan akarna látni, már halott lennék – vonta meg a vállát ismét a fiú.

– Dylan!

– Jól leszek, Vi – mosolygott rá Dylan megnyugtatóan. – Csak elmegyek hozzá, és talán felajánlom neki néhány árumat vagy szolgáltatásomat.

– Áruidat vagy szolgáltatásaidat? – húzta össze a szemét a lány.

– Nos, igen. Tudod, olyan dolgokat, amikhez van kapcsolatom – takarta el a száját Dylan beszéd közben, ügyelve arra, hogy senki se hallja őket.

– Úgy érted, mint...? – Violet képtelen volt kimondani a szavakat, de tudta, mire gondol a fiú. Dylan beceneve a Szövetségben a „Mágus” volt, mert arról volt ismert, hogy bármit képes előteremteni a semmiből. Igen, ez magában foglalta a drogokat, a fegyvereket és a lányokat is.

– De kétlem, hogy bármit is akarna tőlem – mondta újra Dylan, és az orra alatt motyogta: – Biztos vagyok benne, hogy puszta létezésével bármilyen drogot vagy nőt megkaphat, amit csak akar.

„Akkor mit akarhat Damon Dylantől?” – gondolta Violet.

– Hé, Dylan, kérdezhetek valamit?

– Mit?

– Mennyit hajlandóak fizetni azokért a, öhm, lányokért, akiket viszel nekik? – Violet még csak a szemébe sem tudott nézni Dylannek, miközben beszélt.

– Öhm, attól függ.

– Mitől függ?

– A kéréstől. Néha más-más dolgokat akarnak, érted? – mondta a fiú, miközben megvakarta a fejét. – Például egy szüzet el lehet adni úgy... legalább húszezerért.

Violet szeme tágra nyílt az összeg hallatán. Azonnal elhallgatott, elmerülve a gondolataiban. Dylan észrevette ezt, és gyanakvóan nézett rá.

– Miért? Miért kérdezed ezt? – faggatta.

– Nos, nem is tudom – vonta meg a vállát a lány. – Csak arra gondoltam, talán... én is...

– Ó, azt már nem! – kiáltotta majdnem Dylan, mire az arra járó nővérek feléjük fordították a fejüket. Dylan megköszörülte a torkát, és gyorsan halkabbra fogta. – Még csak ne is gondolj rá, Vi! – sziszegte az orra alatt.

– Miért ne? Húszezer most nagyon sokat segítene – érvelt a lány.

– Nem, Vi. Ne légy nevetséges – meredt rá Dylan. Még mindig sokkban volt, hogy a húgának egyáltalán eszébe jutott ilyesmi. – Figyelj, mennem kell, az ember vár. Te maradj itt anyával. Rögtön jövök.

– Rendben – bólintott Violet. Dylan eresztett még egy mély sóhajt, mielőtt sarkon fordult volna.

– Hé, Dylan! – kiáltott utána Violet, mielőtt túl messzire ért volna. Dylan megfordult, és várta a folytatást.

Violet Adrianra pillantott, aki rámosolygott, majd tekintetét visszafordította Dylanre, és azt motyogta: – Vigyázz magadra!

Dylan halványan elmosolyodott, és így felelt: – Úgy lesz.

Azzal Dylan eltűnt a kórházból a fekete ruhás férfival. Beszálltak egy kint parkoló sötét SUV-ba, és az autó elhajtott, egyedül hagyva Violetet a gondolataival.

*

*

*

- - - - - - Folytatása következik - - - - - -