Hayley szemszöge

Benjamin láthatóan elégedetlen volt, és égett a vágytól a visszavágóra.

Engem azonban nem érdekelt, hogy tovább szórakoztassam. Végtére is, az eredmény valószínűleg ugyanaz lenne, akárhányszor is versenyeznénk.

– Sajnálom. Nincs időm még egy körre – mondtam mosolyogva.

Ledobtam a sisakomat, odasétáltam Thomashoz, és utasítottam:

– Vigyél haza, kérlek.

– Természetesen, Alfa – felelte halkan és tiszteletteljesen, ügyelve arra, hogy mások ne jöjjenek rá a valódi kilétemre.

...

Visszatérve a Southwell-rezidenciára, miután biztosítottam a gyors, 750 ezer dolláros kifizetést, elégedetten merültem álomba. Másnap reggel felvettem az egyszerű álcámat és a parókámat, majd azt tapasztaltam, hogy a ház pezseg az élettől.

Benjamin kivételével mindenki ott volt, és a tegnap esti versenyt tárgyalták.

– Nézzétek ezt a fotót: nemcsak gyönyörű, de pokoli jól is vezet! Már értem, miért kapott ki tőle Ben – mondta Henry, láthatóan lenyűgözve.

– Elképesztő, és az az alak tökéletes lenne a divatmárkánkhoz – tette hozzá Tanner, a harmadik fivér, aki egy ruházati cég alapítója volt.

– Egy ilyen arcnak a szórakoztatóiparban a helye – sajnálkozott Christopher, a színész és negyedik testvér.

– Tegnap este elfelejtettem megkérdezni a nevét, de Ben már nyomoz utána. Hamarosan hallanunk kell felőle.

Jól esett hallgatni a dicséretüket, ugyanakkor eltűnődtem, hogyan reagálnának, ha tudnák, hogy ez a csodálatos versenyző ugyanaz az Omega, akit annyira megvetnek: én.

A sokk elképzelése szórakoztatott, de nem állt szándékomban megmutatni nekik a valódi énemet.

Ahogy leértem az étkezőbe, az arcuk azonnal a megvetéstől torzult el, amint megláttak, és a beszélgetésük hirtelen elhallgatott.

Nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak magamban, hálásan a sminkelési tudásomért. Ha tudnák az igazat, talán még belém is zúgtak volna.

Reggeli után megcsörrent a telefon. Thomas volt az, a Bétám.

– Alfa, el tudja hinni? Henry annyira szégyentelen. Tényleg fizetett azért, hogy megszerezze tőlem az elérhetőségét.

– Soha nem találná ki, hogy az Árny Falka Alfája, akit keres, közvetlenül az orra előtt él, és rangban felette áll.

– Ráadásul Benjamin is vadászik magára. Alfa, lehet, hogy vigyáznia kellene.

Csak elvigyorodtam, azon tűnődve, vajon Benjaminban tényleg megvan-e, ami ahhoz kell, hogy megtaláljon.

Péntek volt, és Benjaminnak kellett értem jönnie, hogy elvigyen az iskolába.

Némán utaztunk. Aztán, ahogy véget ért a tanítás, úgy tűnt, Henry követ engem.

– Miért követsz? – kérdeztem.

Henry gúnyosan felnevetett:

– Ne áltasd magad. Maddie visszatért, a bátyámmal van. Vele fogok találkozni.

Maddie? Ez a név nem volt ismerős.

Látva értetlen tekintetemet, Henry kárörvendően hozzátette:

– Maddie velünk nőtt fel. Az apja a Nagyapa Bétája, így mindig is közel álltunk egymáshoz. Az elmúlt két évben külföldön tanult, és most jött vissza!

Úgy tűnt, Henry igazán csodálja Maddie-t.

A fivérek azt kedvelhettek, akit csak akartak – nekem teljesen mindegy volt.

Odasétáltam az iskolakapuhoz.

Ott láttam Maddie-t az anyósülésen ülni, stílusosan öltözve, haja hullámokban omlott alá, arca tökéletesen sminkelve – minden ízében a jómódú fiatal nőt testesítette meg.

Maddie melegen üdvözölte Henryt, majd felém fordult.

– Te biztosan Hayley vagy. Én Madeline vagyok. Henryvel és a többiekkel nőttem fel. Most már mindannyian barátok vagyunk. Ha kicsit elveszettnek érzed magad a Midnight Falkában, csak szólj.

Udvariasan bólintottam.

– Köszönöm.

– Maddie, miért vesztegeted rá az időt? Annyira hiányoztál. Ugye most már maradsz? – Henry a szemét forgatta rám, majd szeretetteljesen nézett Madeline-re.

Madeline felragyogott:

– Nem megyek sehová. Befejeztem a tanulmányaimat, és gyakornokként kezdek a Southwell Csoportnál. Ráadásul a nagyapád a bátyádat neveli ki Alfa szerepre, igaz? Én leszek a Bétája.

– Úgy van? Ben, gondoskodj róla, hogy vigyázz Maddie-re.

Benjamin csendben maradt, beindította az autót, és elhajtottunk.

A visszapillantó tükörben elkaptam Maddie csalódottságának futó pillanatát. Ahogy felnézett, tekintetünk találkozott!