DAVE: – Szia Pete, mi a helyzet? Azt hittem, ma őrségben vagy. – mondta David. – Úgy is van, éppen úton vagyok a Holdkelte falkához az Alfa családdal, miközben beszélünk. – felelte Pete. – Akkor miért hívsz? Minden rendben? Támadás volt, vagy valami? – Dave hangja kicsit pánikolt. – Nem, nem. Nyugi, Dave, semmi ilyesmi. Van ma edzése a csapatnak? – kérdezte Pete. – Csak délben, miért? – kérdezett vissza Dave. – Szükségem lenne rá, hogy tegyél nekünk egy szívességet, oké? Ígérem, meghálálom. – válaszolta Pete. – Mit kell tennem? És kinek? Nektek? – Dave valójában boldognak tűnt, hogy segíthet a bátyjának. KESKA: (Ilyen érzés lehet, amikor olyan családod van, amelyik tényleg törődik veled.) – gondoltam.

PETE: – Igen, Keska itt utazik velünk az utolsó terepjáróban, és úgy tűnik, Jessie abban a tévhitben él, hogy ő nem jött el az útra, és folyamatosan bombázza a telefonját Seth miatt. Szóval el tudnád terelni a figyelmét? Esetleg próbáld meg kivinni a jégre korábban, még edzés előtt. Óriási segítség lenne. – mondta neki Pete. – Megpróbálom, Pete, de amióta összejött Jessie-vel, kész rémálom vele bánni. – válaszolta Dave. – Sajnálattal hallom, Dave. Nem kérném, de ha Seth figyelmét nem terelik el valahogy, Jessie mindenki számára pokollá teszi ezt az utat. – mondta Pete az öccsének. – Szólok pár srácnak, hogy segítsenek, az edző úgyis azt akarta, hogy több időt töltsünk korcsolyázással. – felelte Dave. – Köszi, Dave, elviszlek arra a filmre, amit meg akartál nézni, az én számlámra, ha hazaértem, rendben? – mondta Pete. – Áll az alku. – és a hívás véget ért.

KESKA: – Köszi, Pete – mondtam neki. – Tényleg sajnálom, hogy erre kellett kérnem, de egy dologban igazad volt: Jessie valóságos átok lett volna, ha nem kezdünk valamit Seth-tel. Csak reméljük, Dave sikerrel jár. – Keserű ízt hagyott a számban, hogy így kihasználok embereket, ki kell találnom majd valamit, hogyan hálálhatnám meg nekik. A telefonom még párszor pittyent, de figyelmen kívül hagytam. Aztán, úgy öt perc múlva, elhallgatott. Azt hiszem, Dave-nek sikerült elterelnie Seth figyelmét.

MACKIE: Már alig vártam, hogy egy kis időt tölthessek a szőnyegen vagy a lőtéren, hogy kieresszem a gőzt. Én, akárcsak Keska, középső gyerek voltam, de a mi családunkban csak hárman voltunk. A bátyám, Wyatt együtt focizott Jamesszel, Keska bátyjával, a húgom, Demi pedig a kis hercegnő volt, aki a szüleim szemében nem tudott hibázni. Egyidős volt Lissával és Liammel, Keska legfiatalabb ikertestvéreivel; én pedig középen, szintén mint Keska: ha nem álltam közvetlenül az orruk előtt, nem léteztem, pedig én csak Gamma vérvonalú vagyok. Felpattantam a biciklimre, és Lilly nagyi háza felé vettem az irányt. Ő Keska nagymamája anyai ágon. Kifejezetten tetszett az ötlet, hogy vele süssünk sütit. Éppen kivettük az első adag süteményt a sütőből, amikor a telefonom pittyent. Csak egy pillantást vetettem rá, hogy lássam, ki írt, és láttam, hogy Keska az.

KESKÁTÓL: Hé, csak szólok, Jessie nem mondta el Seth-nek, hogy egész napra elutaztunk, és tipikus Jessie stílusban azt hiszi, otthon vagyok. Tudom, hogy délben edzése van, de gondoltam, szólok, hátha szüksége lenne egy vállra, amin kisírhatja magát (sírós arc emoji). Hangosan felnevettem, miután elolvastam Keska üzenetét. – Mi olyan vicces, kedvesem? – kérdezte Lilly nagyi. – Seth-Jessie dráma, Nagyi. – mondtam neki. – Ó – volt a válasza, amin még jobban nevettem. – Nos, jobb, ha megnézzük azokat a sütiket, nem akarjuk, hogy odaégjenek. – jelentette ki Nagyi tárgyilagosan. A késő délelőttöt és a kora délutánt Lilly nagyival töltöttem. Ő az egyetlen, aki úgy tűnt, mind Keskát, mind engem észrevesz.

KESKA: Megérkeztünk a Holdkelte falka kapuihoz, és a vezető terepjáró megállt, hogy átadja a meghívónkat az őrnek. Eligazítottak minket, hová parkoljunk: az első terepjárónak a másik falka biztonsági embereivel kellett parkolnia, a családi terepjáró közelebb parkolhatott a falkaházhoz, mivel családtagok voltak. A falkaház hatalmas volt, négyemeletes, két szárnnyal, amelyek mindkét oldalon enyhén felfelé íveltek – képzelj el egy Y alakot, aminek a szára oldalra van fordítva –, ezek kétemeletesek voltak. A külsejét közepes vörös, világos vörös és krémszínű téglák keveréke borította. Az utolsó terepjárónak megint a biztonságiakkal kellett parkolnia. Mivel abban ültem, így nem voltam a család többi részével, amikor mindenkit üdvözöltek. Figyeltem, ahogy elhajtottunk parkolni, és láttam a kifejezést Adrian arcán; kicsit zaklatottnak tűnt.

ADRIAN: Annyira izgatottan vártam, hogy megérkezzen a nagybátyám és a nagynéném az unokatestvéreimmel. A mai nap után átveszem apámtól a Holdkelte falka Alfája címet, és a párommal tervezünk néhány változtatást. Tudom, hogy ezek közül néhány nem lesz túl népszerű a falkában, de őszintén szólva nem érdekel. Én leszek az, aki eldönti, milyen irányba haladjon a falka. Figyelem, ahogy kiszállnak a ház előtt, de nem látom Keskát velük! – Keska nem jött el? – kérdeztem, és ők egységesen rávágták: – NEM. Ekkor tudtam, hogy megint elfelejtették őt, és nem voltam boldog, de muszáj volt jópofát vágnom. Bemutattam nekik a páromat. – Kina, ő itt a nagybátyám, Drake Alfa, és a párja, Carla Luna. – mondtam a páromnak és a Lunának. – És ezek a gyermekeik: az ikrek, James, Jessie, Lissa és Liam. Kina mindegyikükkel kezet fogott, ahogy bemutattam őket.

KESKA: Visszasétáltam a falkaházhoz a biztonsági parkolóból, és beálltam a sorba, hogy üdvözöljem az unokatestvéremet és a párját. Abban a percben, ahogy Adrian meglátott, egyenesen felém indult, felkapott és megpörgetett. – Tégy le, Adrian, mielőtt a párod úgy dönt, hogy kiharap belőlem egy darabot! – nevettem rá. – Kina, Kina – hívta a párját. – Ő az unokatestvérem, Keska, ő is Drake és Carla lánya, ő van...