KINA: A nevem kiejtése olyan, mint a Tina, csak K-val. Őszintén szólva, nem tudom elhinni Adrian nagyanyját, hogy képes volt ilyen jelenetet rendezni anélkül, hogy a szeme is rebbent volna. Ez nemcsak Adrian napja, hanem az enyém is. Úgy tűnik, gondoskodnom kell egy grandiózus belépőről a Luna ceremóniámra, és el kell feledtetnem mindenkivel azt a nárcisztikus szukát. – Keska? – szóltam oda neki. – Lenne kedved segíteni nekem elkészülni? – kérdeztem. Tudom, milyen fontos ő Adriannak, ezért szeretném én is jobban megismerni. – Biztos vagy benne, hogy engem akarsz? – kérdezte. – Nem szeretném, ha a család megszólna, amiért kedves vagy hozzám. – mondta. – Nos, kedvesem, nem kértelek volna meg, ha nem akarnám, és úgy gondolom, tudom kezelni a nagyanyádat. – Már nem sokkal múlt dél, szóval sietnem kell, a ceremónia alig több mint egy óra múlva kezdődik. – Rendben, ha biztos vagy benne. – mondta. – Az vagyok – biztosítottam őt. Kézen fogtam, és felvezettem a lépcsőn a lakosztályomba, ahol édesanyám és a legjobb barátnőm vártak rám. – Keska, ő itt az édesanyám, Connstance, és a legjobb barátnőm, Gracie. Anya, Gracie, ő Keska, Adrian unokatestvére a Kék Félhold falkából. – Mindkettejük arcán zavart kifejezés ült. – Azt hittem, abban a családban csak ikrek vannak? – mondta anyukám. – Igen, ezt gyakran megkapom. – válaszolta Keska. – Akár azok is lehetnének, annyi figyelmet szentelnek nekem. – tette hozzá úgy, mintha nem lenne nagy ügy, de az én és anyukám szíve megszakadt érte.

KINA: Beugrottam a zuhany alá, megmostam a hajam, gyorsan lecsutakoltam a testem, és kiszálltam. Anyukám már kikészítette a ruhámat és a fehérneműmet, mire végeztem. Keska segített Gracie-nek kirakni a sminkkészletemet. Hosszú hajam van, a búza színe napfényben, szóval kicsit sötétebb, mint a többieké Adrian családjában, és mogyoróbarna szemem van, ami egy árnyalattal sötétebb Keska szeménél. A ruhám lágy esésű, görög stílusú, a jobb vállat szabadon hagyó drapériával, teljesen gyöngyözött, az óceánüveg színében – az a vizes zöld, amiben van egy csipetnyi kék, és egy árnyalattal sötétebb zöld, mint a menta. Kiemeli a szememet, és remekül illik a hajamhoz, amely lágy hullámokban szintén a jobb oldalra van tűzve, hogy látni engedje Adrian jelölését a bal oldalon. Nem vagyok a sok smink híve, de értem a fontosságát annak, hogy ma a lehető legjobban nézzek ki, és a korábban történtek után elhatároztam, hogy látványos belépőt teszek, és elragadom a figyelmet Adrian nagyanyjáról. Így egy zsályabarna szemceruzával, a zöld különböző árnyalataiban játszó szemhéjpúderrel – cicaszem hatással –, az arccsontomat kiemelő pirosítóval és egy lágy korallszínű rúzzsal úgy éreztem magam, mint egy görög istennő. Miközben készülődtem, megkérdeztem Keskát az Adriannal való jelelésről. – Miért jeleltek egymásnak Adriannal? Nagyothallasz? És ezért olyan gonoszak veled? – Nem, nem vagyok nagyothalló. Azért csináljuk, hogy tudjunk beszélni egymással anélkül, hogy ők tudnák, miről beszélünk, mivel nem használhatjuk az elme-kapcsolatot, lévén, hogy különböző falkákban vagyunk. – mesélte. – Azért gonoszak velem, mert, ahogy hallhattad a korábbi Lunától, és **idősebb Mrs. Suttertől**, nem hasonlítok egyikükre sem. Anyukám anyjára, Lilly nagyira hasonlítok. – válaszolta. – Nem, Adrian Gammájának van egy unokatestvére, aki siket, és ő tanított minket jelelni. Adrian meg akarta tanulni, hogy ha valaha látogatóba jönnének, tudjon kommunikálni vele, ahogy egy kegyes házigazdához illik. – Hallottam már a Gamma unokatestvéréről, és én is ezért tanulok jelelni. – Sajnálom anyát. – jegyezte meg halkan Keska. – Ahogy apa anyja beszélt, olyan volt, mintha viszonya lett volna valakivel, vagy örökbe fogadtak volna, és senki sem állt ki mellette!!! – Biztos vagyok benne, hogy valaki beszélt vele; nem hiszem, hogy apukád hagyná, hogy így tiszteletlenkedjen édesanyáddal. – válaszoltam neki. – Reméljük. – mondta.

DRAKE: Dühös voltam anyámra, amiért elhitette az emberekkel, hogy a párom megcsalt! Odaviharzottam, ahol állt. **– ANYÁM!!!** – gyakorlatilag ráüvöltöttem. – Carla nem csalt meg, soha nem is tett ilyet!! Úgy vélem, tartozol neki egy bocsánatkéréssel, **MOST!!!** – FORRT bennem az indulat, de nem akartam még nagyobb jelenetet rendezni, mint amilyet ő már csinált, viszont bocsánatot kellett kérnie a páromtól. Megragadtam a karjánál fogva, és odarángattam, ahol a párom állt. – Most kérj bocsánatot! – A hangom jéghideg volt. – Drake, kedvesem, sosem mondtam, hogy megtette, kiforgattad a szavaimat. – búgta anyám. – Ne kezelj leereszkedően, anyám! Úgy állítottad be, mintha Carla vagy megcsalt volna, vagy Keskát örökbe fogadtuk volna („Állítólagos Anya!”), ezek voltak a pontos szavaid. Most kérj bocsánatot a páromtól!!! – sziszegtem rá összeszorított fogakkal. Anyám sosem szerette beismerni, ha tévedett, de most rá fogom kényszeríteni, ráadásul tanúk előtt. – Drake, drágám, ne rendezz jelenetet. – mondta meglehetősen halkan. – **Kérj bocsánatot MOST!!!** – üvöltöttem rá. – Rendben. – eresztett ki egy bosszús sóhajt. A páromhoz fordult. – Carla, bocsánatot kérek, de nem mondtam, hogy megcsaltál. – Nem, Amanda, csak utaltál rá, és ezzel nemcsak az én hírnevemet tetted kockára, hanem a falkánkét is. Remélem, most boldog vagy!! – A párom és én hátat fordítottunk neki, és elmentünk, hogy elfoglaljuk a helyünket a ceremónián.

A zene elindult, jelezve a ceremónia kezdetét.

KINA: Gyors pillantást vetettem az órára, majdnem 1:30 volt. Halk kopogás hallatszott az ajtón, anyám nyitotta ki. Hallottam apámat a túloldalon. – Ideje menni, készen álltok, hölgyeim? – kérdezte gazdag bariton hangján. Anyám kitárta neki az ajtót. – Ó, gyönyörű vagy! Drága lányom. – mondta nekem, ahogy odajött, hogy megpuszilja az arcomat. Aztán anyámhoz fordult és megcsókolta. Visszafordulva felém, felajánlotta a karját. – Hölgyeim, kérlek, foglaljátok el a helyeteket. Én kísérem le Kinát. – Keska volt az első, aki kilépett az ajtón, őt követte Gracie. Épp elkaptam egy pillantást Adrianról, ahogy jött, hogy lekísérje anyámat, majd elfoglalja a helyét a színpadon, amit a mai eseményekre állítottak fel. – Ki volt veled a szobában, Gracie és anyád mellett? – kérdezte apám suttogva. Visszasúgtam: – Adrian unokatestvére, Keska. – Az, aki miatt a vén szipirtyó korábban a balhét csapta? – Igen, apuci, ugyanaz. – válaszoltam, mosollyal a szám szélén. Apám nem csinált titkot abból, hogy nem kedveli Adrian nagyanyját.