KINA: Még szerencse, hogy nem Alfa vérűek vagyunk, hanem Béták, különben nem hiszem, hogy békeszerződés lenne a falkáink között, mind Adrian nagyanyja miatt.

KESKA: Kina úgy festett a ruhájában, mint egy görög istennő. Megöleltem az unokatestvéremet a folyosón, ahogy elhagytam Kina szobáját. Azért volt ott, hogy lekísérje Connstance-t a ceremóniára, majd elfoglalja a helyét és várjon rá. Amikor leértem, összefutottam Rexszel, ő Adrian Gammája. – Szia, Keska, mi történt veled? Ki ütött meg?!! – jeleltem neki: „Sss, az idősebb Mrs. Sutter pofozott meg.” „Az a szuka! Adrian tudja?” – jelelt vissza. „Igen, tudja, dühös volt rá, amiért jelenetet rendezett a ceremónia előtt, és amiért megütött.” „Tehetek valamit?” – jelelt vissza. „Nem, csak azt akarom, hogy ez a nap folytatódjon minden további dráma nélkül Adrian kedvéért.” – jeleltem vissza neki. „Én is, Kes. Én is.” – jelelte, és adott egy gyors ölelést. Mindketten mentünk, hogy elfoglaljuk a helyünket a ceremónián. Észrevettem, hogy Adrian körbenéz, intettem neki, hátha engem keres. Úgy tűnt, megnyugodott, amikor látta, hogy ott vagyok. Aztán elkezdődött a Luna-zene, és mindannyian felálltunk, és a nagyterem francia ajtajai felé fordultunk. Kina ott állt az apjával. Az apja megpuszilta az arcát, majd elment, hogy elfoglalja helyét a párja mellett, hagyva, hogy Kina végigsétáljon a sorok között és felmenjen a lépcsőkön Adrian oldalához.

A falkavén először az Alfa beiktatásával kezdte. – Asa Alfa, lemondasz a falka Alfa címéről fiad, Adrian javára? – Lemondok. – A vén elvette a ceremoniális pengét, megvágta Asa bácsi tenyerét, és hagyta a vért a ceremoniális kehelybe csepegni. – Adrian, ígéred, hogy a Holdkelte falka biztonságát a sajátod elé helyezed? – Ígérem. – Ígéred, hogy biztosítod a falka szükségleteit a sajátjaid előtt? – Ígérem. – A vén megvágta Adrian kezét, és hagyta a kelyhébe vérezni. Aztán átnyújtotta a kelyhet Adriannak, hogy igyon. – Az istennőnk által rám ruházott hatalomnál fogva ezennel a Holdkelte falka Alfájává nyilvánítalak, Adrian. –

Ujjongás, kiabálás, füttyögés és tapsvihar tört ki a falkából és az egybegyűltekből. A vén csendet kért, hogy lecsillapítsa a tömeget. – Még nem végeztünk. – Kina felé fordult, és előre intette. – Te, Kina, hűséget esküszöl a Holdkelte falkának és Alfájának, Adriannak? – Esküszöm. – Ígéred, hogy a falka igényeit a sajátjaid elé helyezed? – Ígérem. – Ígéred, hogy a falka biztonságát a sajátod elé helyezed? – Ígérem. – Ekkor a vén megvágta Kina tenyerét, és hagyta a vért a kehelybe csepegni. – Adrian Alfa, elfogadod Kinát párodul és Lunádul? – kérdezte a vén. – Elfogadom. – A vén ekkor újra megvágta Adrian tenyerét, és hagyta a vérét a kehelybe csepegni. Meglötyögte párszor, hogy összekeveredjen, majd átadta Kinának, hogy igyon, aztán Adriannak. – Az istennőnk által rám ruházott hatalomnál fogva ezennel a Holdkelte falka Alfájának és Lunájának nyilvánítom a Sutter házaspárt! – Ismét ujjongás és kiabálás.

KESKA: Ahogy beálltam a sorba, hogy gratuláljak Adriannak és Kinának, éreztem valakinek a hideg tekintetét magamon. Körbenéztem, és megláttam a testvéreimet. – Mi az? – kérdeztem gondolatban Jamestől. – Húzz a sor végére, taknyos! – küldte vissza. Így, hogy ne okozzak több drámát a családommal, kiléptem a sorból, és a konyhába mentem, hogy segítsek kirakni az ételeket az elkövetkező ünnepléshez, és csomagoljak nasit és vizet a hazaútra. Épp letettem egy tál felvágottat az asztalra, és visszafordultam, hogy bemenjek a konyhába. – Mit csinálsz? – hallottam Adrian hangját a hátam mögül. – Segítek. – mondtam. – Láttam, hogy kiálltál a sorból, miért? – kérdezte. – Adrian, kérlek, ne húzd fel magad, de az ikrek hisztiztek, amiért előttük álltam, így inkább kijöttem a konyhába, ahol tudtam, hogy hasznos lehetek, és nem okozok több „bajt”. – mondtam neki, a levegőbe macskakörmöket rajzolva. – Esküszöm, ha nem lennénk unokatestvérek, szétrúgnám a seggüket. Jamesnek ideje lenne felnőnie, és úgy viselkednie, ahogy egy Alfához illik, különben, még ha unokatestvérek is vagyunk, nem lesznek kereskedelmi megállapodások köztünk! – sziszegte Adrian. – Adrian, ne okozz problémákat, kérlek! James másfél hónap múlva érettségizik, és két hónap múlva tölti be a tizennyolcat, aztán Alfa-képzésre kell mennie. Biztos vagyok benne, hogy javulni fog. – mondtam neki. – Majd meglátjuk – felelte –, majd meglátjuk. Most pedig gratulálsz nekem, vagy mi lesz? – kuncogott. Én csak adtam neki egy nagy ölelést. – Menned kell vegyülni a vendégeiddel. Ó, és remélem nem bánod, de csomagoltam néhány szendvicset a hazaútra. – mondtam neki. – Neked? Vagy a család többi részének? – kérdezte. – Nekem és a harcosoknak, akikkel utaztam. – válaszoltam. – Akkor nem bánom. – mondta.

`~~~`

MACKIE: Éppen hazafelé tartottam biciklivel Lilly nagyitól. Tovább maradtam, mint gondoltam, délután fél négy körül járt az idő. Hallottam, hogy egy jármű közeledik mögöttem. Kihúzódtam a biciklivel egészen az út szélére, hogy elengedjem, de lelassított. Hátranéztem, hogy ki az, és Seth volt az néhány hokissal. – Mi az, Seth? – küldtem neki egy elme-üzenetet. – Tudod, miért... nem válaszol Keska egyetlen üzenetemre sem? – küldte vissza. – Bocs, gőzöm sincs. – válaszoltam. A többi srác vele elkezdte cseszegetni, amiért megállt beszélgetni velem. – Haver, gyerünk már, mit szólna Jessie, ha rajtakapna, hogy ezzel a lúzerrel dumálsz. – Bunkók, de mit is várhatnál egy rakás sportolótól, igaz? Idióta barmok. Seth csak megrázta a fejét és elhajtott, porral és kavicsokkal borítva be az út széléről. Seggfej. Előhúztam a telefonomat a táskámból, és küldtem Keskának egy SMS-t.

MACKIE-TŐL: Hé, Kes, kaptál SMS-t Seth-től? Épp most kapott el hazafelé menet a Nagyitól, és azt kérdezte, tudom-e, miért nem válaszolsz az üzeneteire. Fura volt, habozott, mielőtt kimondta a nevedet.

KESKÁTÓL: Mackie, nem küldött nekem semmit. Valószínűleg Jessie nevét akarta mondani, mert az ő telefonját bombázta idefelé jövet, de nekem soha nem küldött semmit. Csak hagyd figyelmen kívül.