~ Soraya ~

„Nem vagyok meghívva?” A szavak pofonként érték.

Sage születésnapja két nap múlva volt. Ez volt Soraya másik oka a korai hazatérésre.

– Micsoda? – pislogott Soraya, hangja remegett. – Hogy érted azt, hogy nem vagyok meghívva? Én vagyok Sage anyja.

– Már elrendeztük a dolgokat – mondta a férfi közönyösen. – Bemutatom Rose-t az új barátoknak. Szóval nem, te nem jössz.

A nő hangja elcsuklott, ahogy visszavágott:

– Ezt nem döntheted el, Calum! Ő az én lányom is!

Calum ajkai kegyetlen mosolyra húzódtak.

– Akkor rajta. Kérdezd meg Sage-et.

Az autó felé intett. Az ablak halkan zümmögve leereszkedett.

Megjelent Sage kis arca, oly ismerős, mégis oly fájdalmasan távoli.

– Sage, édesem – mondta lágyan Soraya, próbálva stabilizálni a hangját. – Nem ünnepeljük meg a szülinapodat, ahogy mindig szoktuk? Otthon? Anya visszajött. Megsüthetem a kedvenc tortádat.

A lánya fészkelődött, Rose és Calum felé pillantgatott.

– Sage, kérlek – suttogta Soraya, mellkasa összeszorult. – Nem hiányzott Anya?

Újra reménykedett. Gondolatban az egekhez fohászkodott.

Calum hangja hasított a levegőbe.

– Gyerünk, Sage. Mondd meg neki.

Sage nagyot nyelt. Aztán reszkető kis hangon így szólt:

– Sajnálom, Anya. Nem vagy meghívva a szülinapomra. Apu és Rose néni már csináltak programot.

Egy másodpercre Soraya elfelejtett levegőt venni.

– Sage... ezt nem gondolod komolyan – mondta, és most már szabadon folytak a könnyei. – Én vagyok az Anyukád. Mindennél jobban szeretlek.

– Sage, már nem szereted Anyát? – próbálkozott újra Soraya.

Sage kinyitotta a száját, de aztán újra becsukta. Majd miután Rose-ra nézett, Soraya felé fordult.

– Rose nénivel akarom ünnepelni a szülinapomat.

Soraya szíve teljesen elnehezült.

Mert Sage választása egyértelmű volt.

A lánya Rose-t választotta helyette.

– Sajnálom, Soraya – mondta Rose sima hangon, kezét Sage vállára téve. – De ez az ő születésnapja. Bármit is kíván, megkapja.

Aztán önelégült mosollyal hozzátette:

– És ő velem akarja tölteni a születésnapját.

– Nem megyünk haza. – Calum még csak vissza sem nézett. Kinyitotta a vezetőoldali ajtót, és beszállt.

– Calum – kiáltotta a nő. – Calum, várj! Még nem fejeztem be a beszélgetést Sage-dzsel!

De könyörgése ellenére az autó elhajtott mellette.

– Várj! – Soraya futni kezdett. Könnyei ismét végigcsorogtak az arcán.

Mivel olyan keményen próbált Calum után szaladni, végül elesett, és kificamította a bokáját!

– Mrs. Montclair! – Miss Gale észrevette, és segítségére sietett. – Hadd vigyem el a kórházba.

Soraya felnézett, és megpillantotta lánya arcát, amint kinéz az ablakon, épp ahogy Calum autója elhagyta a parkolót.

Sage látta.

Calum biztosan látta, de egyikük sem vette a fáradságot, hogy megállítsa az autót, és megnézze, mi van vele.

***

– Soraya! Te jóságos ég! Hogy vagy? – Lyra Hayes, Soraya régi főiskolai barátnője érkezett a kórházba, hogy segítsen neki.

Sage tanárnője csak a kórházig tudta elvinni, de más dolga volt. Így Soraya áthívta a barátnőjét.

Soraya a sürgősségin volt, épp bekötözték a bokáját. Amikor a nővér végzett, megosztotta a barátnőjével: – Megpróbáltam Calum autója után futni.

Régóta nem beszéltek Lyrával. A barátnője egy ideig távol volt, egy másik városban dolgozott. De szerencsére aznap Soraya hívása célba ért, és Lyra ráért.

Elmesélt Lyrának mindent, ami aznap történt.

– Ó, istenem, Soraya. Ez már túlment minden határon – mondta Lyra. – Még Sage is?

Soraya először nem válaszolt. Megragadta a telefonját, és üzenetet küldött a lányának: [Sage, nagyon hiányzol. Hol vagytok apukáddal?]

Várt, és két pipa jelent meg az üzenetküldő alkalmazásban, de Sage nem válaszolt.

Soraya: [Nem akarsz látni a születésnapodon?]

Még mindig nem érkezett válasz.

– Lyra, elfáradtam – mondta, könnyek gyűltek a szemében.

A barátnője bólintott. Megölelte Sorayát, és azt mondta: – El tudom képzelni. Hét év ebben a házasságban, és ezt kapod cserébe.

A nő keservesen sírt.

A barátnője vele sírt.

A fájdalom miatt Soraya elkezdte számolni a számokat a fejében. Ez volt az egyik módja annak, hogy megpróbálja uralni az érzelmeit. „Négy. Három. Kettő. Egy.”

Lyra egyike volt azoknak, akik tanúi voltak minden áldozatának Calumért és Sage-ért. Így a barátnője pontosan tudta, milyen mély a fájdalma.

– Igazán elfáradtam – ismételte Soraya. – Ha Sage nem akar többé, akkor mi értelme maradni?

Lyra bólintott.

– Itt az ideje, Soraya – mondta Lyra, és elhúzódott.

– Tudsz segíteni ügyvédet szerezni? Szeretnék egy válási megállapodást készíteni – mondta Soraya.

***

Soraya több mint hat hónappal ezelőtt fedezte fel férje viszonyát Rose-zal. Mióta tartott? Soha nem derítette ki.

Csak maroknyi ember tudta, hogy Calum házas – a szülei és néhány megbízható barát. Így amikor elkezdett nyilvános eseményeken megjelenni Rose-zal, senki sem kérdőjelezte meg. Senki sem tudta, hogy otthon már várja egy feleség.

A Montclair szülők természetesen ellenezték. Calum szülei, Amanda és Cedric, imádták Sorayát. Mindent megtettek, hogy a fiuk megszeresse őt. Még arra is bátorították, hogy dolgozzon a Montclair Csoportnál. Hogy mellette állhasson, és apró lépésenként kiérdemelje az elismerését.

Feladta érte a karrierjét. Az ambícióit. Mindezt egy olyan szerelemért, ami sosem jött el. Ehelyett, minél jobban próbálkozott, a férfi annál hidegebb lett.

Mire Soraya tudomást szerzett Rose-ról, már túl késő volt. Calum már sokkal korábban bemutatta Sage-et a nőnek.

Sage túl kicsi volt ahhoz, hogy megértse. Csak egy gyerek volt. Ártatlan, kíváncsi, és a kedvességgel könnyen meg lehetett nyerni.

– Rose néni nagyon csinos, Anyu. Igazán szépen öltözködik. Folyton ajándékokat vesz nekem. Ő Apu barátja – mondta egyszer a lánya mosolyogva.

Akkoriban Soraya nem sokat gondolt erre. De amikor a suttogások elérték a fülét, a pletykák Calumról és egy gyönyörű vállalkozóról, Rose Becketről, valami görcsbe rándult benne.

A név ismerősen csengett.

És akkor minden értelmet nyert.

Szembesítette Calumot, remegve, dühösen, megalázva.

A férfi fel sem nézett a munkájából.

– Törődj a saját dolgod – mondta.

Ennyire jelentéktelen volt számára.

Fájt.

Újra és újra fájt.

A szembesítést követően Calum üzleti útra küldte.

– Csak te tudod lezárni ezt az üzletet – mondta.

Soraya először hitte el, hogy megbízik benne valami fontos dologgal. Abban a négy hónapban éjjel-nappal dolgozott, kétségbeesetten próbálva büszkévé tenni a férfit.

De mindez hazugság volt.

Nyilvánvalóan Calum az elejétől fogva ezt tervezte. Azt akarta, hogy elmenjen. Azt akarta, hogy Sage és Rose időt töltsenek együtt, hogy köteléket építsenek a távollétében.

Most, hogy visszatért, rájött, mit is ért el valójában a férfi.

Nem csak elárulta őt.

Lecserélte őt Sage szívében.