Kathleen megriadt.

Megfordult, és meglátta Christophert. – Ó, Christopher, te vagy az.

Christopher elmosolyodott. – Történt valami közted és Samuel között?

– Miért gondolod ezt? – Kathleen ártatlanul pislogott.

Finom vonásai voltak, szemei pedig csillogtak.

– A Yoegerek mondták, hogy Nicolette visszatért. – Christopher nagyon egyenes volt.

A mosoly lassan eltűnt Kathleen arcáról. – Szóval már mindenki tud róla.

A Yoeger családban mindenki tudta, hogy Kathleen Samuel felesége.

Bár Rose Yoeger, a Yoeger család törvényes lánya nem kedvelte Nicolette-et, Samuelt kedvelte.

Megjelent Samuel és Kathleen esküvőjén, és sértegette Kathleent, mondván, hogy utóbbi túlbecsüli magát, ha azt hiszi, pótlékként megváltoztathatja az életét.

Akkoriban Kathleen valóban túlbecsülte magát.

Azt hitte, képes lesz szerencsétlen sorsát jóra fordítani.

Azonban az élet nem olyan dolog, amit az ember irányítani tud.

Amikor Christopher meglátta Kathleen levert tekintetét, megfájdult a szíve.

Felemelte a kezét, hogy megsimogassa a lány fejét. Végül csak Hópihére tette a kezét.

– Kate, fordulhatsz hozzám, ha bármiben segítségre van szükséged. – Hangja lágy volt. – Megteszek mindent, amit tudok, hogy segítsek neked, pont úgy, mint a régi szép időkben.

Kathleen félrebillentette a fejét, homlokát ráncolva. – Christopher, miről beszélsz?

Nem értette, mit mond a férfi.

Christopher rámeredt, tétovázva a szavakkal. – Kathleen, tíz évvel ezelőtt...

– Christopher, te még itt vagy? – Épp ekkor bukkant fel Wynnie. – Van itt néhány nagy rák. Vidd haza az anyukádnak. Biztosan ízleni fog neki.

– Rendben, Wynnie néni. – Christopher bólintott, és kinyújtotta a kezét, hogy átvegye a doboz rákot Wynnie-től.

– Vezess óvatosan – emlékeztette Wynnie.

Christopher ismét bólintott. – Ne aggódj, Wynnie néni. Menj csak be.

– Rendben. – Wynnie Kathleenre pillantott, majd megfordult, hogy bemenjen a házba.

Amint Wynnie belépett a házba, Kathleen halkan megkérdezte: – Christopher, mit mondtál az előbb? Mi történt tíz évvel ezelőtt? Ismertük egymást akkoriban?

Christopher tekintete gyengéd volt. – Majd később elmondom.

Majd elmondom neki, ha elvált Samueltől. Akkor lesz itt az ideje.

– Most indulok – mondta Christopher.

Kathleen összeráncolta a szemöldökét, meglehetősen furcsának találta Christophert.

– Miről beszélgettetek ti ketten? – lépett elő Samuel egy sötét sarokból.

Akkorra Christopher már eltűnt a látóterükből.

– Semmi különösről. – Kathleen megrázta a fejét.

– De láttam, hogy jó ideig beszélgettetek – mondta Samuel fagyosan.

Mindent látott a második emeletről.

– Csak kutyatartási tippeket cseréltünk.

– Kutyatartási tippeket? – Samuel gúnyosan felnevetett. – Amennyire én tudom, nem te neveled Hópihét.

– Így van. Az én kutyámat Sammynek hívják – gúnyolódott Kathleen.

Samuel azonnal tudta, hogy a lány szarkasztikus. – Kathleen!

– Rosszat mondtam, te rohadék? – Kathleen bátrabbá vált, amikor a Macari-rezidencián volt.

– Úgy tűnik, unod az életed. – Samuel megigazította a nyakkendőjét.

Kathleen összeszedte a bátorságát, és azt mondta: – Ne merj hozzám érni. Különben megmutatom Nicolette-nek az összes bántalmazásból eredő heget, amit te okoztál.

– Ne merészeld! – Samuel jóképű arca elkomorult.

– Megteszem, ha bántasz! – Kathleen úgy döntött, mindent belead.

Miért kussoljak, amikor bántanak?

– Van vér a pucádban, az biztos. – Samuel hivatalosan is dühbe gurult.

Látva a reakcióját, Kathleen elégedettnek érezte magát.

– Samuel, Kate, miért nem alszotok itt ma este? Hazamehettek holnap. – Wynnie sétált oda hozzájuk.

– Anya, szerintem jobb, ha visszamegyünk – mondta Samuel hidegen. – Kathleen nem érzi jól magát itt.

– Jól leszek. – Kathleen próbált szembeszállni Samuel szavaival. – Te visszamehetsz, ha akarsz. Én maradok.

Samuel rendkívül elégedetlen volt.

Ha a lány a házban marad, akkor ő sem mehet el, mert az gyanút keltene Dianában.

Azonban megígérte Nicolette-nek, hogy visszatér.

Összeszűkített szemmel nézett Kathleenre, jelezve neki, hogy működjön együtt vele.

Meglepetésére Kathleen előrelépett, és megfogta Wynnie karját. – Anya, szeretnék tanulni tőled a jogról, különösen a Házassági törvényről.

– Persze. – Wynnie bólintott. – Calvin üzleti úton van, úgyhogy szabad vagyok ma este.

– Menjünk. – Kathleen halványan elmosolyodott, felfedve gödröcskéit, amitől csinosnak és kedvesnek tűnt.

Wynnie nem értette, miért nem kedveli Samuel Kathleent, aki annyira szeretetreméltó személyiség volt.

Samuel csak hideg tekintettel nézhette végig, ahogy Kathleen távozik.

Kathleen két órát töltött Wynnie hálószobájában.

Ez idő alatt Samuel üzenetet küldött Kathleennek, hogy menjen haza vele, de a lány figyelmen kívül hagyta.

Wynnie éleslátó nő volt. Tudta, mi folyik, amint észrevette Kathleen boldogtalan arckifejezését, valahányszor a telefonjára pillantott.

– Anya, visszamegyek a szobámba. – Kathleen ásítást színlelt.

– Rendben. – Wynnie szeme tele volt aggodalommal. – Kate, bármi történjék is, tudd, hogy mi a családod vagyunk, rendben?

Kathleen megdöbbent, de gyorsan elmosolyodott. – Rendben.

Aztán megfordult, kisétált Wynnie szobájából, és visszaindult Samueléhez.

Amint belépett, Samuel megragadta a csuklóját. Tekintete tele volt dühvel. – Kathleen, fejezd be a szórakozást!

– Engedj el, Samuel! – Kathleen karja fájt a szorítástól. – Senki sem tart vissza attól, hogy találkozz Nicolette-tel. Az ajtó nyitva áll. Ha menni akarsz, hát menj. Miért kellene falaznom neked? Akkora egy szemétláda vagy. Tudod te ezt?

Hogy hagyhatja így figyelmen kívül az érzéseimet? Mi ad neki jogot arra, hogy így bánjon velem?

– Te kérted ezt magadnak – mondta Samuel hidegen. – Három évvel ezelőtt megmondtam, hogy sosem foglak szeretni, mégis hozzám akartál jönni.

– Igen, túl ostoba voltam három évvel ezelőtt. Azt hittem, meg tudom változtatni a szívedet ez alatt a három év alatt. – Kathleen szemei könnybe lábadtak. – Samuel, tíz évvel ezelőtt...

Mielőtt folytathatta volna, megcsörrent Samuel telefonja.

Elővette a telefont, és tekintete azonnal elsötétült.

– Igen, Nicolette. – Samuel hangja hihetetlenül lágy volt. Mintha egy kisbabát nyugtatgatna. – Tudom. Ne sírj. Azonnal indulok.

Ezzel letette, és jéghideg pillantást vetett Kathleenre. – Vedd fel a kabátodat, és gyere haza velem!

Kathleen az ajkába harapott. – Nem!

Nem akart egyedül maradni a hideg és üres házban.

– Felesleges, Kathleen. Azt hiszed, elkerülheted a válást azzal, hogy itt bujkálsz? – Samuel megszorította az állát. – Gondolj a nagybátyádra. Azt hiszed, hagyom békében élni, ha magadra haragítasz?

Kathleen megdermedt.

– Vedd fel a kabátodat. – Samuel elengedte. – A kocsiban várlak. Ha nem jössz le öt percen belül, hamarosan látni fogod a nagybátyád holttestét.

Ezután Samuel megfordult és távozott.

Kathleen lábai azonnal felmondták a szolgálatot; a falnak kellett támaszkodnia, hogy el ne essen.

Szemei vöröslöttek, de kényszerítette magát, hogy visszatartsa a könnyeit.

Samuel igazán kegyetlen. De hát csak egy pótlék vagyok. Mit gondoltam, miért bánna velem gondosan?

Lehunyta a szemét, és könnyek kezdtek csorogni az arcán.

Kis idő múlva letörölte az arcát a kézfejével, felvette a kabátját, és lement a földszintre.

Samuel már türelmetlenül várakozott a kocsiban.

Amikor meglátta, hogy megérkezett, sürgette Kathleent, hogy szálljon be gyorsan.

Kathleen a hátsó ülésre ült.

A múltban mindig az anyósülésen ült.

A tette miatt Samuel szemöldöke megrándult. Nem tetszett neki a lány néma lázadása.

Jobban szerette, ha szelíd és engedelmes.