Connor arca megmerevedett, ahogy nézte, amint Xylia ismét a botjára támaszkodik, és sántítva megtesz néhány lépést távolodva tőle.

Valamiféle ingerültség kúszott fel Connorban. Amióta a nő kiszabadult a börtönből, egyre dacosabb lett. És ő még mindig itt állt, azzal áltatva magát, hogy tisztességes életet akar vele.

– Xylia, miféle jelenetet rendezel? – Connor szemöldöke összehúzódott, hangja éles és lekezelő volt. – Ez csak egy medál. Elment az eszed.

Xylia hidegen nézett vissza. Hidegség terjedt szét a mellkasában. A férfi mindig is tudta, mit jelent neki az a medál, és mégis úgy tett, mintha semmiség lenne.

A nap végén ő is pontosan ennyit jelentett a férfinak – semmit. De jól van. Három hónap múlva úgyis elmegy. Hogy a férfi mit érez, vagy mit nem, az már nem számított.

– Anya, abbahagynád a drámázást? – Sonny utánozta Connor rosszalló tekintetét. – Úgy viselkedsz, mint egy őrült nőszemély. Egyáltalán nem hasonlítasz egy anyára.

Ez tényleg nevetésre késztette Xyliát, éles és keserű kacajra. Visszavágott:

– Szóval anyának lenni azt jelenti, hogy sosem veszíthetem el a fejem? Anyának lenni azt jelenti, hogy nem lehetnek érzéseim?

Sonny egy pillanatra megdermedt, majd felszegte az állát. Szemében nem volt melegség, csak gyanakvás és távolságtartás.

– Ha így folytatod, akkor nem vagy többé az anyám. – Felhorkant, és úgy rángatta Tessa kezét, mintha komolyan gondolná. – Inkább legyen Tessa az anyukám. Ő tanult; van stílusa. Nem olyan, mint te, csak egy háziasszony.

Xylia tekintete megkeményedett. Magában azt gondolta: „Ha nem mentem volna hozzá Connorhoz, ha nem szültem volna meg Sonnyt, mostanra már befejeztem volna a doktorit.

Feladtam mindezt, hogy Sonnyt rendesen felneveljem. És most ott áll, és azt mondja, nem vagyok alkalmas anyának, csak azért, mert nem tanultam tovább?”

Az egész egy hatalmas, beteg viccnek tűnt. A fiú, akit tíz hónapig hordott a szíve alatt, a fiú, akinek egész lényét odaadta, pont olyanná vált, mint Connor – hideggé és kegyetlenné. Keserű mosoly görbítette Xylia ajkait.

– Igazad van. Nem vagyok alkalmas az anyádnak.

Connor arca elsötétült.

– Ezt hogy érted?

A küzdelem egy villanása futott át Xylia szemén, de mégis egyenletesen szólt Sonnyhoz.

– Nem leszek többé az anyád. Azt választasz, akit csak akarsz.

Vetett rá egy utolsó pillantást, hangja csendes volt.

– Csak ne bánd meg. És vigyázz magadra. Az egészséged nem túl jó, szóval ne hajtsd túl magad...

– Soha nem is akartalak anyámnak! – vágta rá Sonny, arca vörös volt a dühtől. – Ha választhatnék, mindig Tessát választanám!

Felkapott egy Lego-modellt a polcról, és a földhöz vágta. A darabok szanaszét repültek.

– Senkinek nincs szüksége rád. Zsémbes vagy, mint egy öregasszony. Azt mondtad, nem vagy az anyám, szóval ne tegyél úgy, mintha parancsolgathatnál nekem!

Az összetört Lego romokban hevert a padlón. Xylia mellkasa sajgott, ahogy rátekintett. Ez volt Sonny születésnapi ajándéka, amit együtt építettek, darabrol darabra.

Xylia gyorsan és határozottan becsukta a száját. Ha a fiúnak nem kellett, akkor nem volt több mondanivalója. Tessát akarta anyjának? Rendben. Hagyja, hadd kapja meg.

Tessa a szája elé kapta a kezét.

– Ez mind az én hibám. Annyira sajnálom, Xylia. Ha tudtam volna, mennyire neheztelsz rám, sosem maradtam volna itt.

Connor türelme elszakadt. Arckifejezése jéghideggé vált, ahogy megragadta Xylia csuklóját, és addig szorította, amíg fájni nem kezdett.

– Mi a fene bajod van?

Xylia mosolya gúnyosba fordult.

– Mi a bajom? A legnagyobb hibám az volt, hogy hozzámentem feleségül. Connor, el akarok válni. – Hangja nem volt hangos, de tisztán csengett, eljutva a nappali minden sarkába.

Az úgynevezett igaz szerelme miatt Connor tönkretette őt. Most végzett. Megadja neki és Sonynak a szabadságukat.

Connor homloka még jobban összeráncolódott. Éles nevetés szakadt ki belőle.

– Teljesen elment az eszed a börtönben, mi? – Hangja hideg volt, szorítása a nő csuklóján nem engedett, ahogy lenézett rá. Szemei jéggel voltak szegélyezve.

Connor mindig is távolságtartó volt, de az együtt töltött évek alatt Xylia sosem látta még ennyire dühösnek.

– Xylia, azt hiszed, boldogulsz nélkülem? – Hangja elég éles volt ahhoz, hogy megfagyassza a vért a nő ereiben. – Letiltom minden kártyádat, amíg be nem ismered, hogy tévedtél.

Xylia majdnem viccesnek találta. Kinyitotta a száját, készen arra, hogy elmondja neki, három hónap múlva elmegy, de mielőtt megtehette volna, Tessa fájdalmasan felkiáltott.

Connor azonnal elengedte Xylia csuklóját, és Tessa felé sietett. A lendülettől Xylia majdnem elvesztette az egyensúlyát, meg kellett ragadnia a kanapét, hogy ne essen el.

Amikor felemelte a fejét, látta, hogy Tessa Connornak dől, hangja gyenge.

– Connor, annyira fáj a lábam. Mi lesz, ha nem tudok többé táncolni?

Az aggodalom Connor szemében jobban marta Xyliát, mint a szorítás a csuklóján valaha is. Halk sóhajt hallatott, ajkai keserű mosolyra húzódtak.

Talán ennek így kellett lennie. Hangtalanul csúszik ki ebből a házból, még a rendes búcsú esélyét sem kapja meg.

– Megkérek valakit, hogy írja meg a válási papírokat. Connor, találkozzunk a városházán, hogy aláírjuk. – Xylia hangja lapos volt, és egyszer sem nézett rájuk.

A mankójára támaszkodva kisétált, alakja kicsi volt és bizonytalan. Az érzelem egy villanása futott át Connor szemén, de ugyanolyan gyorsan el is nyomta.

– Ó, egek, micsoda zűrzavar – mondta Tessa, szeme egy pillanatra megcsillant, mielőtt édes mosollyal elfedte volna. – Őszintén, a nők olyan drámaiak tudnak lenni. Mindenki tudja, hogy te és én csak barátok vagyunk. Úgy értem, én már férjnél vagyok.

– Miért nem mész és simítod el a dolgokat vele? Meglökött, de túlélem. Nem vagyok feleolyan törékeny sem, mint ő.

Connor érezte, hogy a nyugtalanító ingerültség ismét feltámad benne. Lesütötte a szemét, hangjában türelmetlenség vegyült.

– Nincs rá szükség. Hadd hisztizzen. Nincs hová mennie Jupitonban; nem fog sok vizet zavarni. Neked viszont – a lábaidat óvni kell.

Nem ez volt az első alkalom, hogy Xylia dühös volt Tessa miatt. Általában egy-két ajándék elsimította a dolgokat. Nem volt igazi családja Jupitonban, és most, hogy a teste cserbenhagyta, nem volt hová fordulnia.

Ez csak a módja volt annak, hogy kicsit több törődést csikarjon ki belőle. Végül is ő volt az, aki tőrbe csalta. A legkevesebb, amit tehetett, hogy megpróbálja jóvátenni.

Sonny odament, és átkarolta Tessát.

– Pontosan. Ő egyszerűen ilyen. Apa és én elkényeztettük. Pár nap múlva lenyugszik és visszajön.

A földön heverő törött Lego-darabokra pillantott, és nyilallást érzett a mellkasában. Aztán azt mondta magának: „Túlságosan szeret engem és Apát ahhoz, hogy tényleg elmenjen. Biztosan megint csak dühből mondta mindezt.”

Amikor Xylia kilépett a Ford-házból, beléhasított a felismerés – semmit sem hozott magával, még készpénzt sem. Connornak igaza volt. Ha befagyasztja a kártyáit, itt reked. Jupitonban tényleg nem volt hová mennie.

Xylia a járdaszegélyen állt, a mankójára támaszkodva, gondolatai elkalandoztak, amikor egy sima férfihang szólalt meg a háta mögött:

– Xylia.

A szíve kihagyott egy ütemet. Megfordult.

Egy férfi támaszkodott az autója ajtajának, a fekete fényezés még jobban kiemelte napbarnított bőrét. Ezüstös haja hátrasimítva, de néhány tincs a homlokába hullott, megcsillantva a fényt. A szemében ott volt az a vonzerő, az a veszélyes fajta sárm.

Könnyedén kifinomultnak tűnt, ajkai mosolyra húzódtak. Tekintete egy pillanatra Xylia sérült lábára tévedt, elidőzött rajta egy pillanatig, mielőtt szinte hanyagul megkérdezte:

– Elvigyelek valahová?