Aznap este üzenet érkezett Annabelle Quinntől, Sophia főiskola óta legjobb barátnőjétől, aki ragaszkodott hozzá, hogy mozduljanak ki egy bárba.

A régi Sophia azonnal visszautasította volna, hiszen belé nevelték, hogy engedelmeskedjen Lucas szabályának, miszerint nem járhat el szórakozni. De most, hogy Sophia válni készült, a férfi véleménye többé nem nyomott a latban.

*****

Abban a pillanatban, ahogy Sophia kiszállt az autóból, meglátta a bejáratnál várakozó Annabelle-t. – Remélem, nem vártál sokat – mondta, miközben odalépett hozzá.

– Épp most értem ide – vigyorgott Annabelle, és karját Sophia karjába fűzte. – Szóval, mi a különleges alkalom? Végre kaptál egy szabad estét a kedvesedtől?

Sophia kereste a szavakat, de képtelen volt titkolózni a legjobb barátnője előtt. – El fogok válni – mondta ki végül.

– Hadd találjam ki – felelte Annabelle, aki sosem rejtette véka alá a véleményét a barátnője előtt. – Ez Emily visszatérése miatt van, igaz?

– Nem csak azért – ismerte be Sophia halkan.

Látnia kellett a különbséget a saját szemével, hogy igazán megértse, milyen keveset is ért a három évnyi igyekezete.

Annabelle támogatólag átkarolta Sophia vállát. – Már rég rá kellett volna ébredned erre.

Annabelle három éven át nézte végig, ahogy Sophia elveszíti önmagát egy üres kapcsolatban, és belehalt, hogy látnia kellett, amint a barátnője mindent eldob egy olyan férfiért, aki sosem becsülte meg.

– Jobb később, mint soha – mondta Sophia egy gyenge mosollyal.

– Az már biztos – jelentette ki Annabelle. – Ma este megszerzem nekünk a város legjobb férfi modelljeit. Megérdemled, hogy végre valaki igazán figyeljen rád.

Beléptek a klub lüktető szívébe, utat törve maguknak a csillogó tömegen át az exkluzív boksz felé, amelyet Annabelle foglalt le.

Ahogy elhaladtak egy privát fülke bejárata előtt, nevetés és beszélgetés foszlányai szűrődtek ki a folyosóra. A zajban Sophia éles füle megütötte a saját nevét.

– Meg kell hagyni, Lucas nem tétovázott. Abban a percben, hogy Emily visszatért, már be is költöztette. Azt beszélik, Sophiának meg ajtót mutatott.

– Nos, megérdemelte. Aki lábtörlőnek áll, azt el is tapossák. De komolyan, az az éjszaka a fülkében, azzal a rengeteg vérrel? Tényleg azt hittem, valami tragédia történt, de valószínűleg csak megjött neki.

– Még mindig ezen agyalsz? Ember, te végig be voltál zsongva Sophiától?

– Ki epekedne egy vidéki senki után? Csak Lucas, az ő különleges preferenciáival, volt képes három évig mellette maradni.

– Úgy tűnik, elmúlt a varázs. Ideje a váltásnak.

A folyosón állva Sophia érezte, ahogy hideg nyugalom telepszik a szemei mögé.

A hangok a helyükre kattantak – Lucas legrégebbi barátai voltak azok. Ott voltak azon az éjszakán, nézőként asszisztálva élete legszégyenteljesebb pillanatához.

Annabelle szeme haragtól villámlott. – Ezeket most jól helyreteszem.

De ahogy az ajtó felé indult, Sophia egy gyengéd mozdulattal megállította. – Ezt a csatát nekem kell megvívnom – mondta határozottan Sophia.

Azzal Sophia feltárta az ajtót, és besöpört a helyiségbe. Kecsesen helyet foglalt a kanapén, és egy olyan mosollyal kapcsolódott be a beszélgetésbe, amely nem ért el a szeméig.

– Ha már a különleges preferenciákról beszélünk, én teszek rá egy lapáttal – kezdte, hangja megtévesztően könnyed volt. – Újrahasznosítottam, amit Emily eldobott. De úgy tűnik, mindenkinek szívességet tettem azzal, hogy visszavittem a szemetet a konténerbe, ahová való.

Döbbent csend telepedett a szobára. A kör alakú kanapén ülő minden arc rémült bámulattal meredt rá.

Sophia tudta nélkül két alak lépett be a szobába a háta mögött, miközben beszélt.

A vendégek szeme idegesen cikázott Sophia és az újonnan érkezők között, a levegő pedig sűrűvé vált a feszültségtől.

Ott állt Lucas és Emily, arckifejezésük sötét volt, mint a viharfelhők.

A jelenlétük miatt Sophia megfordult. Tekintete azonnal találkozott Lucas hideg, sötét pillantásával.

De nem hátrált meg. Vállát dacosan megvonta. – Nézd csak, mit fújt erre a szél. A szemét férjemet.

Emily szeme azonnal könnybe lábadt. – Sophia, ne törődj velük – könyörögte, hangja remegett. – Ez mind hazugság. Lucas és én csak barátok vagyunk.

Mintha csak bizonyítani akarná igazát, Lucas karjába kapaszkodott. – Mondd meg neki, Lucas. Értesd meg vele, hogy nincs köztünk semmi.

Sophia tekintete a Lucas karjába csimpaszkodó kézre tévedt, és halvány, gúnyos mosoly érintette meg a száját. „Csak barátok? Tényleg azt hitte, ezt bárki elhiszi?” – gondolta keserűen.

Lucas kibontakozott Emily szorításából, és áthidalta a távolságot közte és Sophia között.

A mozdulat megtörte a feszültséget, és cselekvésre ösztönözte a barátait.

– Hé, Lucas, nyugi – mondta egyikük előrelépve. – Csak a mi hülye vicceinkre reagált.

– Ugyan már, Sophia, csak kérj bocsánatot Lucastól – sürgette egy másik. – Tudod, hogy megbocsát neked.

A javaslattól Sophia legszívesebben keserűen felnevetett volna. „Tényleg így látnak engem? Mint valami szerelmes bolondot, aki a megbocsátás első jelére visszakúszik?” – gondolta.

Ez mindent megmagyarázott – azt, hogy miért mutattak felé hamis tiszteletet három éven át Lucas feleségeként, miközben a háta mögött kigúnyolták az odaadását.

Senki mást nem hibáztathatott, csak magát. Ha hét évvel ezelőtt nem találkozik Lucasszal, ha az a végzetes incidens nem köti hozzá, már rég továbblépett volna az életével.

– Végeztél? – Lucas hangja átvágott a gondolatain, miközben a nő karja után nyúlt.

Sophia kecsesen áthelyezte a súlypontját, hagyva, hogy a férfi keze a levegőt markolja meg.

A visszautasított gesztus egy ütemmel tovább lógott a levegőben a kelleténél, mielőtt a férfi visszahúzta volna a kezét; vonásai megfeszültek az elégedetlenségtől.

Emily felé fordulva, aki most a szemét törölgette, Sophia felvonta a szemöldökét. – Semmi szükség a műkönnyekre. Úgy állítod be, mintha én lennék itt a kegyetlen.

– Sophia, én úgy bántam veled, mintha a nővérem lennél. Én... – kezdte Emily, próbálva védekezni.

– Ne tedd – szakította félbe Sophia, hangja hűvös volt. – Pár perc különbséggel érkeztünk, és te voltál az első. Hagyjuk az érzelgős színjátékot.

Emily arca sápadtból mélyvörösre váltott, és dühében összeszorította az állkapcsát. „Mióta van Sophiának ekkora bátorsága? Régebben mindig csendbe burkolózott, ha Lucas a közelben volt” – gondolta.

Bár három évig távol volt a várostól, Emily gondoskodott róla, hogy minden információmorzsát megkapjon Sophia életéről.

Mindent tudott Sophia szánalmas kísérleteiről, hogy Lucas kedvében járjon, és pontosan tudta, milyen kevéssé érdekli a férfit a felesége.

Azt is tudta, hogy külön hálószobában alszanak, és azon ritka alkalmakkor, amikor Lucas Sophiával töltötte az éjszakát, utána mindig visszaküldte a nőt a saját szobájába.

Tudta, hogy Lucas számára Sophia csak egy test – kényelmes, eldobható és teljesen jelentéktelen.

Lucas sötét arckifejezéssel megragadta Sophia csuklóját, és húzni kezdte a kijárat felé.

Sophia válasza egy éles, csattanó pofon volt a férfi arcán.

A hang végigrepedt a levegőben, és halotti csend telepedett a szobára. Minden szem puszta döbbenettel meredt Sophiára.

Mindenki azon tűnődött, vajon elment-e az esze, hogy ilyesmit mert tenni.

Lucas lassan megmozgatta az állkapcsát, szemeiben olyan sötét pillantás ült, amely megtorlást ígért.

Amikor Sophia ellenállt, Lucas nem habozott. A vállára kapta a nőt, és kivitte a szobából.

A látványtól Emily szíve összeszorult. Sosem látta még Lucast ilyen türelmesnek senkivel. Mielőtt észbe kapott volna, keze a férfi karján volt. – Lucas...

A férfi nem fordította el a fejét, de a feszültség némileg enyhült az arcán.

– Hazaviszem – mondta határozottan. – A sofőr visszajön érted, amikor készen állsz.

Emily csak nézte, ahogy Lucas elviharzik Sophiával. Nem volt joga megállítani, de fájt – ez volt az első alkalom, hogy otthagyta őt egy másik nőért, különösen egy olyanért, aki semmit sem jelentett.

Öklei összeszorultak az oldalánál. „Adtam egy esélyt, hogy csendben távozz, Sophia. Ezt te hoztad magadra” – gondolta.

Sophia tiltakozása visszhangzott a folyosón, ahogy küzdött Lucas szorítása ellen.

Annabelle, nem tudva, mi történik a házaspár között, elfordult, úgy téve, mintha észre sem vette volna őket.

Lucas bevitte Sophiát a liftbe, és fürgén kilépett, amikor az leért a mélygarázs szintjére.

Ahogy a kocsiajtó kinyílt, Lucas bedobta Sophiát a hátsó ülésre.

Ahogy feltápászkodott, Sophia szédülést és hányingert érzett a hosszan tartó fejjel lefelé lógástól.

Szitkozódásra nyitotta a száját, de a szavak elhaltak az ajkán, ahogy egy közeli Maybach sötétített ablaka ereszkedni kezdett.

Az árnyas belső térben a férfi profilja éles és tiltó volt. Ajkai szigorú vonalba préselődtek, és egy jéghegy impozáns mozdulatlanságával ült ott, jelenléte távolságtartásra késztetett másokat.

Megérezve a nő pillantását, odanézett, és tekintetük összekapcsolódott.

Sophia szó nélkül elkapta a tekintetét, és kócos haja függönye mögé rejtette arcát.