– N-Nem, nem szükséges. – A százmilliós jutalom persze csábító volt, de Tiffany valójában Matthew-ra vetett szemet. Gyengéd mosollyal rázta meg a fejét, és így szólt: – Még ha más lett volna veszélyben aznap, akkor is megmentettem volna. És különben is, senki sem nézné tétlenül a partvonalról, és tenne semmit egy ilyen helyzetben.

Matthew így válaszolt: – Ha nem tart igényt a kárpótlásra, szólhat az apjának, hogy lépjen kapcsolatba közvetlenül a személyi titkárommal. Előnyben fogom részesíteni a Floch Groupot a cégem projektjeinél. – A Floch Group Tiffany apjának a cége volt.

Udvarias mosoly futott át Tiffany csinos, enyhén sminkelt arcán. – Köszönöm a kedvességét, ifjú Matthew úr, de tényleg nem szükséges.

Ám amint befejezte a mondatot, Matthew mobiltelefonja hirtelen megcsörrent. – Elnézést, fel kell vennem. – Felvette a telefont, és látta, hogy Thomas, a személyi titkára hívja. – Mi a baj? – kérdezte.

– Elnézést a hozzá nem értésemért, ifjú Matthew úr. Nem sikerült elintéznem, amit kért. Idősebb Kings asszony visszavitte Murphy kisasszonyt a Kings rezidenciára – válaszolta Thomas, majd telefonon elmondott mindent Matthew-nak, ami történt.

– Miért lenne ott a Nagyi hirtelen?

– Ezt én sem tudom. – Thomas is azon tűnődött, hogyan lehet Elizabeth ilyen jól tájékozott. Erre gondolva azonnal hozzátette: – De abból ítélve, amit mondott, úgy tűnik, azt akarja, hogy vegye feleségül Murphy kisasszonyt.

Matthew kissé összeráncolta a homlokát Thomas szavaira. Hidegen válaszolt: – Ez csak vágyálom. – Aztán letette, és elgondolkodva meredt a telefonja kijelzőjére.

Másrészről Tiffany nem tudta megállítani a szíve heves dobogását Matthew jóképű arcának láttán, ahogy vele szemben ült. Örökkévalóságnak tűnt lecsillapítani repeső szívét. Mielőtt idejött, Rachel újra és újra emlékeztette, hogy kéresse magát Matthew-nál, hogy felkeltse a férfi érdeklődését. Rachel tanácsát észben tartva, megragadta az alkalmat, és így szólt: – Ifjú Matthew úr, örömmel látom, hogy épségben van.

– Örömmel?

– Igen. – Tiffany kissé bólintott, miközben ártatlan és naiv fiatal hölgynek tettette magát. – Valójában, amikor segítek valakin, mindig érzek egy kis örömöt. – Úgy hangzott, mintha szeretne segíteni az embereken, és sokszor tette volna már.

Bloomstead felső tízezerének köreiben Tiffany volt az első számú szépség, akit mindenki dicsért mind a szépségéért, mind a tehetségéért. Bár a Larson család a legutolsó helyen állt a vezető üzletemberek és prominens személyiségek listáján Bloomsteadben, Tiffany saját karizmája sok üzletet hozott a családnak.

Ekkor a pincér kopogott az ajtón, és elkezdte felszolgálni az ételt.

Tiffany így szólt: – Lássunk hozzá, ifjú Matthew úr. Tényleg sajnálom, de 13:30-kor el kell mennem a külvárosi árvaházba. Ha kések, a gyerekek ott szomorúak lesznek. – Csak Isten tudta, hogy azért, hogy csodálatos imázst építsenek Tiffanynak, a szülei nemcsak arra kényszerítették, hogy korán megtanuljon mindenféle dolgot, hanem arra is, hogy több jótékonysági munkát végezzen, hogy tökéletes képet alakítson ki magáról. Ezúttal azonban Tiffany csak azért mondta, hogy az árvaházba megy, hogy megmutassa Matthew-nak az „erényeit”, miközben kérette magát.

Tagadhatatlan, hogy Tiffany „remek” hölgy volt, de Matthew nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy az előtte álló nő nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Hirtelen eszébe jutott, amit Thomas mondott az imént, és azonnal megkérdezte: – Larson kisasszony, mivel annyira érdekli mások segítése, kíváncsi lennék, tudna-e nekem is tenni egy szívességet.

– Tessék? Mi lenne az?

– Eljátszaná a barátnőm szerepét?

– Barátnő? – Tiffany szíve vadul dobogott; elárasztotta a váratlan meglepetés. *Úgy tűnt, Anya tanácsa, hogy kéressem magam, tényleg működik!* Nyelt egyet, pár másodpercig szép kezében tartotta a kanalat és a villát, mielőtt letette volna őket. Aztán kissé sértődötten kérdezte: – Hogy érti ezt, ifjú Matthew úr?

Matthew így válaszolt: – A családom elrendezett egy házasságot számomra, de nekem nincs ínyemre, ezért szeretném, ha egy ideig a barátnőmnek adná ki magát. Kérhet bármit, amit csak akar, ha végeztünk.

– Miért pont én? – kérdezte Tiffany színlelt nyugalommal, miközben elfojtotta izgatottságát.

A férfi közömbösen vetett rá egy oldalpillantást. – Vissza is utasíthat – mondta érzelemmentesen.

– Én... – Tiffany habozott. Végül nem bírta visszafogni magát. – Nos, ha már így mondja, ifjú Matthew úr, hogyan is utasíthatnám vissza? – Arról álmodozott, hogy Matthew felesége lesz. Most, hogy lehetősége nyílt mellette állni, félt, hogy nem lesz még egy alkalma, ha visszautasítja.

Nem tudta, hogy abban a pillanatban, amikor beleegyezett Matthew kérésébe, a férfi vékony ajkai alig észrevehető gúnyos mosolyra húzódtak. *Ahogy vártam, semmiben sem különbözik azoktól a nőktől, akik a nyakamba varrták magukat* – gondolta. Még azon is elgondolkodott, vajon Tiffany életmentése aznap puszta véletlen volt-e, vagy egy aprólékosan kitervelt cselszövés.